Az első törvényből hiányzó készfizető szó után ismét talált a hatalom egy "apró hibát" a második törvényben is, természetesen nem a Quaestorosok javára.

Az egész Quaestor-ügy a Quaestor Hruria bedőlésével indult. A fiktív és nem fiktív Quaestorkötvényekből származó összkár mintegy 210 milliárd Ft. Ebből fizetett ki a BEVA 87 milliárdForintot, vagyis a károsultak további követelése, amit a külön törvénytől várnának 127 milliárd Ft. Az AB döntése után nem lehetett a Quaestort megnevezve kárrendezési törvényt hozni az elvitathatatlan kormánykapcsolatokkal rendelkező brókercég botrányának lecsillapítására, ezért körülírta a Quaestor működését a törvény: felszámolás alatt álló brókercég saját vállalatcsoporton belüli kötvényeinek forgalmazására vonatkozik. Tehát amikor a már a törvény hatályba lépésekor felszámolás alatt álló Quaestor Értékpapír Zrt. a Quaestor Hruria Zrt. kötvényeit forgalmazza. Ez ugyan ráillett a Hungária csalás egy részére is, ezért azt is be kellett venni a kárrendezésbe (de a Hungáriánál nagyobb kárt jelentő Buda-Cash esetet nem), de akkora levonásokat írtak elő a múltbéli hozamokkal, hogy a Hruria kötvények múltbéli hozamai levonásával eljutott a törvény előterjesztője a Quaestorosoknak járó 57 milliárd Ft-ig, amihez hozzájön még a Hungáriásoknak járó 3 milliárd. A HVG a törvénytervezet hivatalos nyilvánosságra hozatala előtt egy nappal már lehozta tervezetet, abban még 10% szerepelt, egy nappal később a hivatalos változatban a pénzügyi kormányzat javaslatát elfogadva már 11%. A törvénytervezet indoklása szerint azért, hogy ezáltal e befektetői tudatosságot emeljék a jövőben. Amit 10%-al a PM szerint nem lehetett elérni, de 11% már legendőnek tűnt. Az, hogy ennek célja a kormányközeli botrány 60 milliárdos keretösszegből való lezárása lett volna, arról nem szólt a hivatalos fáma.

Megindult tehát a kárrendezés, 2016. jan. 1-én létrejött a Kárrendezési Alap, amely a szabályzatában is leírta, hogy a kárrendezés számítása során a Quaestor Hruria kötvények hozamait 2008-tól le kell vonni. Szerepelt még a 11% általános levonás, de más cégtől származó hozam levonása nem. Ez volt az eredeti szabályzatban. Az Alap azonban a Quaestor adatbázisában menet közben talált még egy tételt, a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. (tehát egy harmadik cég) által kibocsátott Quaestor Ingatlankötvények hozamait. Ez egy 2001 és 2012 között egy másik Quaestor cég által lebonyolított kötvényprogram volt, amit az teljes mértékben, a tőkét a hozamokkal megfejelve visszafizetett az utolsó fillérig, és az egész program lezárult. Az nem bír jogi relevanciával, hogy ennek a cégnek is majd négy évvel később megindult a felszámolási eljárása: 2012-ben fizetőképes volt, visszafizette a teljes tartozását, amit a károsultak más pénzügyi kibocsátók eszközeibe fektettek, részben Hruria kötvényekbe. A Quaestor Értékpapír Zrt.-nek 2012 után már nem volt kötvényprogramja. Most viszont az Alap felismerte, hogy erre is ráhúzható a törvény körülményes megfogalmazása: felszámolás alatt álló brókercég által forgalmazott vállalatcsoporton belüli kötvények voltak, a Quaestor Értékpapír Zrt. forgalmazta a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. (tehát nem a botrányt kirobbantó Quaestor Hruria) kötvényeit is.

Megmódosították tehát a szabályzatot, és nagy kapkodással bevették a Quaestor Ingatlankötvények kamatainak levonását. A kapkodás magában a módosított szabályzatban is tetten érhető, az 5.2-es pontba belevették a levonást, de az 1.1-es pontból pedig továbbra is kifelejtették. A kárrendezési határozatok meghozatalakor viszont már nem felejtették el ezt a tételt. A károsultak közül senki nem gondolta, hogy nem elég az eredeti szabályzatot elolvasni, azt minden nap meg kéne tennie, hogy megváltozik-e egyetlen félmondat benne. Ez megváltozott az Alap igazgatóságának február 17-i döntésével, és így a Quaestorosoknak kifizetendő pénz 57 milliárdról 34 milliárdra csökkent. Ezzel a BEVA kifizetés után fennmaradó követelés a törvény meghozatalakor kalkulált mintegy 40%-a helyett mintegy 25%-ára csökkent. Ezzel a Quaestorosok csak a kárrendezési határozatok kézhezvételekor szembesültek, mert sajtónyilatkozat nem volt erről a változásról az Alap részéről, csupán egy apró megjegyzés az Alap honlapján. Mint az egykori okos lány, aki hozott is ajándékot, meg nem is. Az Alap is tájékoztatott, meg nem is. Úgy tájékoztatott, hogy az ne is jusson el a károsultakhoz, így csak a határozatok kézhezvételekor szembesült 12 000 érintett azzal, hogy semmit nem kap, és a fennmaradó 20 000 közül is nagyon sok arról, hogy a vártnál lényegesen kisebb összeghez jut. Mindenesetre annyira kapkodott az Igazgatóság, hogy a szabályzatot a szükséges két hely helyett csupán egy pontban módosította. Az 1.1-es pont változatlan maradt, csak az 5.2-es változott.

A tájékoztatás elmaradásán túl van három nagyobb probléma is!

1. Tulajdonjogot sért egy olyan kibocsátó hozamainak levonása, amely a kötvényprogramját a botrány kirobbanása előtt a teljes összeg kifizetésével lezárta. Ennek a most meginduló bírósági perekben még nyilván jelentősége lesz.
2. A kárrendezésből kizártak 12 000 embert, és a további sok ezer károsult számára elfogadhatatlan lesz a kárrendezés azzal a feltétellel, hogy a további követelésükről le kell mondaniuk, ha felveszik a kárrendezés összegét. Vagyis a törvény így alkalmatlan lesz a Quaestor ügy lezárására, további tiltakozások, illetve perek ezrei lesznek az ügyben.
3. Rávilágít az egész kormányzati kommunikáció álságos jellegére, mert az AB határozatról beszélnek a levonások szükségessége során, noha az AB határozatban semmilyen módon nem jelennek meg a Quaestor Ingatlankötvények, sőt még a második törvény vitája során sem. Itt egyszerűen ismét talált a hatalom egy "apró hibát" a törvényben, egy lehetőséget, hogy a Quaestorosok kárrendezését csökkentsék. Február 17. előtt semmilyen módon nem merült fel az Ingatlankötvények ügye, így az AB határozatban sem. Arra hivatkozni álságos.

Kálmán-Pikó István és Papakozmász Péter