Ezért, aki álmot fejt, idegen területen bóklászik, hiszen egy álom nem vehető szó szerint. Annak üzenet értéke, orientáló hatása Allah (SWT) kezében van:

(Emlékezz), mikor láttatta veled Allah álmodban, hogy csak kevesen vannak. Ha azt láttatta volna, hogy sokan vannak, bizony elbuktatok volna és széthúztatok volna a dologban. De Allah megóvott titeket. Ő Tudója annak, mi keblekben honol. (Korán 8:43)

Íme egy másiik példa. Ábrahámnak az álmában küldte az Úr a rendelést, hogy áldozza fel fiát:

Mikor (a fiú) elérte (kora) kiteljesedését, így szólt: „Ó fiam! Azt láttam álmomban, hogy feláldozlak téged. Nézd, te hogy látod?” (A fiú így válaszolt): „Ó atyám! Tedd azt, mi néked elrendeltetett és engem, ha Allah is úgy akarja, az állhatatosak közt találsz.” (Korán 37:102)

És íme a magyarázat az álmok szerepére:

Allah magához veszi a lelket az (ember) halálakor, s melyik nem hal meg, annak alvásakor. (Magánál) tartja azt, amelyikre elrendelte a halált és visszaküldi a másikat (a testbe) egy kijelölt ideig. Mert bizony, ebben vannak a Jelek azoknak, kik elgondolkodnak. (Korán 39:42)

Az élet és halál vagy alvás és álom misztériuma, egy fantasztikus talány, melynek belátása meglehet, hogy túlnő az ember horizontján. Bőséggel el vagyunk látva babonákkal, pszichológiai tanulmányokkal, de a legtömörebb, pár szavas megfejtését a Korán adja. Amikor meghalunk, fizikai életünket feladjuk, de lelkünk nem hal meg, hanem visszatér a lét egy olyan terébe, mely a spirituális világ realitása. „Allah visszatartja magánál lelkünket.” Mentális folyamatok, így pl. akarat, alvás állapotában nem működnek. Előjönnek olykor kusza álomképek, zavaros egyvelegek, melyeket agyunk nem tud saját rendszerében értelmezni. Viszont vannak olyan álmok, igen ritkán, amikor az álmodó személy előre lát eseményeket, melyek később bekövetkeznek, de ezek normális körülmények között érzékelhetetlenek lettek volna. Hogy magyarázhatjuk ezt? Az a véleményünk, hogy lelkünk, személyiségünk, vagy bármink, ami állati létünk felett áll, a spirituális lét olyan terébe kerül, ami a fizikai halálkor áll elő, amikor Allahhoz a legközelebb állunk. A költészet nyelvén szólva:
„Az alvás a halál ikertestvére.”

Ha eltöprengünk ezen, több spirituális igazságot láthatunk meg: 1. E testben betöltött életünk nem jelenti életünk egészét. 2. Lehet, hogy testi életünkben spirituális létünk holt állapotban volt, ami akkor ébred fel, ha testünk meghal. 3. Alvásuk amellett, hogy kikapcsol, feltölt, ízelítőt ad abból az állapotból, amikor testünk meghal, de személyiségünk tovább él. 4. A Feltámadás nem csoda, hiszen naponta feltámadunk, mikor alvásunkból felébredünk.