Az eleven jog fáját 2010-ben kivágták
Kiskorúak veszélyeztetésére hivatkozó eljárásról olvastam a minap egy kedves történetet.
Tudom, a fogalom értelme jogi szempontból meglehetősen körülhatárolt, én mégis eltöprengtem a dolgon egy kicsit.
Nincs olyan demokrácia, amelyben arról a bizonyos fáról – legyen bármennyire eleven is – időnként ne hullanának le némely levelek. Orbániában azonban az eleven jog fáját már 2010-ben kivágták. A mélyben, a gyökerekben még maradt némi élet, de ha az idő nem változik, hamarosan minden elpusztul.
Tehát veszélyeztetésről, kiskorúak veszélyeztetéséről olvastam a minap.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony. Volt férje is, amikor volt, meg öt gyermeke.
Ez a szegény asszony két évvel ezelőtt, télvíz idején, gyermekeivel együtt nagyon fázott. Fogta hát a három kisebbet, és elment gallyat gyűjteni. Össze is szedett vagy 1500 forintnyit.
Sajnos, a szegény asszony tudata nem fogta át, hogy amit művel, az lopás. Esetét megírták már, bár erről ő valószínűleg nem tudott:
Szegényember akkor lop, ha éhes (ha fázik),
Akkor se lop, dehát nagyon éhes (nagyon fázik).
Akkor is csak szegényebb szegény lesz.
S míg lesz szegény, mindig több szegény lesz.
Hanem a rendőrök s aztán az illetékes ügyész tudatával nem volt semmi baj!
Így aztán a szegény asszony bíróság elé is került, megrovást kapott. Az ügyész fellebbezett, éskiskorú veszélyeztetésével is megvádolta őt.
A történet a boldog véggel együtt itt olvasható.
Elgondolkodtam: vajon mi minden minősülhet(ne) kiskorúak szellemi és erkölcsi fejlődését veszélyeztető magatartásnak…
Ha mondjuk gyermekek olyan környezetben nőnek föl, amelyben a felnőttek elmebeteget, tolvajt, rablót és/vagy neonáci/újnyilas banditát választanak meg polgármesternek, netán országgyűlési képviselőnek, az vajon – legalábbis közvetve – nem veszélyezteti a kiskorúak szellemi-erkölcsi fejlődését? Hát az, ha a gyerekek látják, hogy szüleik idegeneket rabszolgaként dolgoztatnak, akiket aztán munkájuk végeztével összeszednek, hogy ne rontsák a település levegőjét..? És akik közrabszolgák gyermekei? És akik nem azok, de látják, hogy társaik azok..?
Ha polgármester/képviselő/hivatal kisgyermekekkel ünnepelteti magát, valamint pártját és kormányát, azzal nem veszélyeztet? Hát a szülők, a pedagógusok, ha részt vesznek ebben, vagy csak eltűrik?
Biztonságban van-e az a kiskorú, aki a neten bóklászva, települése honlapján ilyesmit láthat-hallhat?
Hát ahol a felnőttek ehhez hasonló rendezvényekkel szórakoztatják, nevelik magukat, egymást..? (Tessék megnézni-meghallgatni a felvételt, legalább a végét, 10:55-től.)
„Betyárok”, „gárdisták”, „vármegyések”, jobbikosok, ilyen-olyan „nemzetvédők” családjában, az általuk szervezett tüntetéseken és táborokban nevelődő gyermekek milyen erkölcsöt, milyen szellemiséget tanulnak..?
Gondoljuk meg: Kevés szomorúbb látvány van annál, mint amikor egy épp csak tipegő kicsi lány kezébe zászlót adnak egy agresszív demonstráción, itt erre is sor került.
Vajon biztonságban tudhatjuk-e gyermekeinket abban az országban, amelynek ügyészsége képes két évig üldözni egy családot – miközben koncepciótól bűzlő vádak sokaságát bukja el a bíróságok előtt, következmények nélkül – 1500 forintnyi gally összeszedése miatt? Megvédené anyjuktól a gyermekeket – ám a fentebb említett jelenségekre vak és süket?!
És hát kérdezzük meg ezt is:
Mivé lesznek majd azok a gyermekek, akiket olyan hatalom, olyan Keresztapa és Társasága igyekszik nevelni, amely csak akkor érzi magát biztonságban, ha egyik gyűlöletkampányt a másik után indítja? Mi lesz utódainkból, kik látják, hogy ezt az aljas uralmat eltűrjük..?
Komolyan: nem kellett volna ezt a „kormányt” már réges-régen megbuktatnunk? Azzal, hogy nem tesszük, nem veszélyeztetjük gyermekeink, unokáink egészséges erkölcsi és szellemi fejlődését?!
Posted by SEJT on 2015. július 13.