„A jövő a jó oktatás lett volna.

A jövő az euro bevezetése lett volna.

A jövő az olcsó, kis állam lett volna, egyszerű bürokráciával.

A jövő a Nyugat lett volna, nem a Kelet.

A jövő a jogállam lett volna és a független igazságszolgáltatás.

A jövő a családi pótlék emelése lett volna, nem a leggazdagabbaknak kitalált CSOK.

A jövő az elesetteket és szegények (az ország kétharmada) felemelése lett volna, nem az oligarchák feltőkésítése.

A jövő az innováció támogatása lett volna, nem az összeszerelő-üzem.

A jövő a demokrácia lett volna, nem a pártállam.

A jövő a tolerancia propagálása lett volna, nem a gyűlöleté.

A jövő az idegennyelv-oktatás lett volna, nem a hittan.

A jövő a szabadság lett volna, nem az autokrácia.

Most már mindegy.

Az ország anyagi és mentális lemaradása behozhatatlan.

Magyarország olyan, mint a lopott pénzből épült vidéki NER-stadion. Üres, kifűthetetlen, és senkinek sincs kedve benne játszani.” (mandiner.hu)