Miszerint vasárnap, a CEU-tüntetés alkalmából. Amennyiben most nem hátrál meg Orbán Viktor, úgy elsöpri őt a népharag, mint a pinty, gondolja a gondolkodó. Mindenki magából indul ki, így működünk, a düh és a lelkesedés hajlamos a végletekig fokozódni, ha éppen van minek táplálnia őt. Tény, ami tény, nagyot ment Budapesten több tízezer ember, és intenzív volt este a hangulat a Kossuth téren. De ez még nem forradalom. Az odébb van. Nem kicsit, nagyon. Az ország épphogy ébredezik csupán.

Határátlépés viszont mégis történt napjainkban. Máshol és máshogyan.

Nem állíthatom, hogy a kormányzati kommunikáció – és médiapartnerei – intellektuális színvonala az utóbbi években vagy az elmúlt hónapokban az egeket verdeste volna. Ez a kommunikáció nagyon régóta az egyszerű üzenetek közvetítésére épült, abból a megfontolásból, hogy a választópolgárok széles tömegei ily módon érhetők el és tarthatók meg a leginkább. A rezsinek alacsonynak kell lennie, a nyugdíjnak emelkedőnek, a migránsnak illegálisnak és terroristának. A hangulatnak háborúsnak.

Oké, de az is kézenfekvő, hogy egyszerűt üzenni sem lehet ostobán. Az ilyesmi is akkor működik színvonalasan és eredményesen, ha a működtetői profik.

A jelek szerint azonban megbicsaklott valami ezen a vonalon. Az csak egy dolog, hogy a kormánysajtó minden formája – mint a kolléga is rámutatott – meghökkentő mértékben elhülyült. Az összes híradójuk és az összes újságjuk átment bugyutába.

Ilyenek idézhetők egyebek mellett: „Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet pozitív irányba változzon, nem elegendő a működéshez szükséges pénzforrások megnevezése, regisztrálása, számontartása.

A pénzcsapok elzárása a megoldás. Háború dúl a nincstelen demokratikus erők, a népakarat és az agresszív kisebbséget képező, dúsgazdag liberális birodalmi erők között.

A Helsinki Bizottság mögött a dúsgazdag liberális birodalom áll, a népakarat ereje az igazságában van. Háborús helyzetben háborús szabályokat kell alkalmazni, mert csak így lehet az igazságot győzelemre vinni.”

És ez még semmi.

Politikusi szinten is összekavarodott a szereposztás. Németh Szilárd rezsiharcos-pártalelnököt eddig sem volt okunk körbecsodálni szellemi vibrálásából kifolyólag, de a verőembernek nem is az a feladata, hogy sziporkázzon. Hanem az, hogy üssön. Eddig rendben. A CEU-ügy ellenben mintha rátette volna a habot a tömeges-totális szellemi összeomlás tortájára. Egyszerre mindenki egyformán kezdte nyomni a hülyeséget Hollik István szóvivőtől Kósa Lajos frakcióvezetőn át Orbán Viktor miniszterelnökig. Az ember néz, hallgat, és várja, hogy röhintse el magát valamelyikük. Nem teszik.

Hogy a kormányfő verbális mutatványainál maradjunk: a más férfiak szoknyájától a csicskázáson át a nagyköveti nőügyekig és az ellenünk zajló dezinformációs Soros-kampányig csodálatosan-fantasztikusan hibátlan az ív.

Mit mondjak: ennyire nem orbitálisan okosak a sorosista liberálisok sem, hogy a minél élesebb kontraszt végett muszáj legyen tökkelütöttnek mutatkozni túlfelől.

Azt gyanítom, hogy Orbán és a Fidesz – akarva-akaratlanul – tényleg lemondott egykori bázisának legjaváról. Végleg. Sokszor volt már szó róla: a kilencvenes években, az ezredforduló idején, majd 2002-ben és még egy darabig az egyetemi-főiskolai ifjúság emelte fel és őrizte meg ezt a valaha bátornak és izgalmasnak tűnő pártot. Valóban lehet, hogy ők kevesek voltak ahhoz, hogy a hatalomba betonozzák Orbán Viktort. Valóban lehet, hogy kellett a szociális demagógia is, amivel szavazók sokaságát hódíthatták el az akkor még létező, de már egyre tompább magyar baloldaltól.

De hogy cserébe feltétlenül fontos volt elveszíteni, majd felhergelni a fiatalokat, abban a friss fejlemények tükrében nem vagyok biztos.

Néhány tíz- vagy százezer gimnazista, főiskolás és egyetemista, igaz, nem döntheti el visszakézből a választásokat. Ép és egészséges alternatívák híján főleg nem. Az ugyanakkor, hogy kimentek-kimennek az utcára, üzenet. Méghozzá bonyolult üzenet. Amely sok mindenről szól, és egyetlen eleme sem jó hír a Fidesz számára. Nem jó nekik, hogy ez a generáció van, ilyen, és meg akarja mutatni magát. Nem jó nekik, hogy kedve támadt ennek a világnak politizálni, szavazni, cselekedni. Nem jó nekik, hogy ezek a srácok a legkevésbé sem kíváncsiak az egyszerű üzeneteikre, az ostobaságukra meg annyira sem. Nem jó nekik, hogy nem vágyik már közéjük, melléjük, mögéjük az ifjúság, ezért nem lesz többé értelmes-nívós utánpótlása a pártnak.

A legrosszabb hír pedig ez: aki egyszer eljátssza a hülyét, és ilyen mélyre süllyed ezenközben, az bizony úgy is marad. Innen aligha van visszaút.

mno.hu