Itt vannak a legújabb hírek.

Az embernek nem is kell sokat töprengenie, hogy felhorgadjon benne a gyanú: a magyar állam, a rendőrség és a vasúttársaság a jelek szerint alighanem anarchiát generál. Az pedig, tudjuk, csak egy dologra jó igazán: arra, hogy lélektanilag előkészítse a „vészhelyzeti”, már-már statáriális intézkedéseket. És akkor majd el lehet mondani: „Nem volt más választásunk. Rendet kellett teremteni! Bármi áron”...

Miután a rendőrkordonon át már a vonatok és a nemzetközi pénztárak közelébe se engedték tegnap a Keletinél föltorlódott, demonstráló többezres migráns-tömeget, mára azt sütötték ki: hajnalra tűnjön el onnan a rendőrök sorfala, zárjon be a nemzetközi pénztár, és a MÁV jelentse be: Budapestről nem indít nemzetközi járatokat, Nyugat-Európa felé például csak Győrből, Szobról és Hegyeshalomból mennek majd vonatok, odáig pedig csak a belföldi szerelvényekkel lehet utazni.

Az első eredmény máris látható:

Ám várhatók még további következmények is. Az országban bolyongó, eligazodni, a határ közelébe jutni már csak nagy nehézségek árán tudó, minden szembejövőt kérdésekkel és kérésekkel (ivóvíz, vécé, konnektor, fedél az egyre hűvösebb éjszakákra) „zaklató”, kétségbeesett menekülttömegek. Felháborodott, a gondosan kikalkulált terveik felborulása, a késlekedések, a nem várt bonyodalmak miatt dühöngő magyar és nyugati utasok, turisták, rokonlátogatók, akik persze itt rekednek ideig-óráig. A helyzetet egyre nehezebben viselő honi állampolgárok, akiknek csak a „Menekülthullám prolongálva!” feliratban gyönyörködés öröme adatik meg az idegengyűlöletüket felkorbácsoló hirdetmények után.

A helyzet sejthetően „egyre fokozódik” majd. Lesznek mind vadabb indulatok, tán még erőszakos atrocitások is, és amikor már tényleg mindenki robbanásig feszült, jöhet a nagy bejelentés: „Mostan pedig mink rendet teszünk, ha kell rendet vágunk itten! Mert ez így nem mén tovább! És mink tudunk ám erre a bajra tökös, huszáros, magyaros nemzeti receptet, nem pedig töketlen, civilista-globalista európait!”.

Az „elkerülhetetlenül szükséges vészhelyzeti intézkedéseket” jogilag megalapozó döntéseket akkor már akár fertályóra alatt is meghozhatja a parlament. És miért is ne hozná meg?

Lehetnek gyűjtőtáborok. Tán átmenetileg még a jól őrzött stadionokban is. Ott minden illegális behatolót lemoshatatlan sorszámmal jelölhetnek majd meg. Azután elindulhatnak a szervezett belföldi menekültvonatok, mondjuk a sereg által erősen védett szerb-magyar határ felé. Ott kirakhatják a szír, afgán, iraki és más menekültek ezreit, tízezreit, akiket akár már szélnek is ereszthetnek. Így neki is vághatnak majd a visszaútnak a pengekéses, dróthálós határzáron át – egy szabadabb, tán európaibb világ felé. És szabadon lehetnek megint akik voltak: menekültek. Csak épp nem ide, hanem innen el.

Mi, magyarok viszont itt maradunk. Itt, ahol már jól működik a gondolatrendőrség, az öncenzúra. Itt, ahol a csoki napról-napra nagyobb. Itt, ahol tán vízumot is kell majd váltanunk, ha látni akarjuk „disszidens” gyermekeinket, külhonban cseperedő unokáinkat, vagy ha épp csak egy jó új hűtőszekrényt szeretnénk vásárolni a bécsi Kärtner Strasszén…

És akkor évértékelőjén a kormányfő elbüszkélkedhet majd azzal, hogy pártunk és kormányunk mily megfontoltan és alaposan előkészítette a mi Európa-szerte egyedülálló nemzeti idegenrendészeti intézkedéseinket. Ezeknek hála, visszatértünk a régi kerékvágásba, csendes, békés, munkasikerekben gazdag hétköznapjait élheti az új egységbe forrt magyar nép. (Szűnni nem akaró vastaps.) Tán kitér majd arra is: persze, mindig voltak és lesznek visszataszító, az országot szabadságnak álcázott anarchiába taszítani akaró izgága alakok, romkocsmákban merengő diákok, szoclibek, értelmiségi és civil akadékoskodók, tuggyukkik, de velük könnyedén elbír a mi erőskezű hatalmunk.

Csak maradjunk éberek, legyünk mindig munkára, harcra készek! Hisz’ megmondta már Virág elvtárs is: „Az élet nem habos torta”

Azután el is kezdődhet a nemzeti narancsszüret.

 (végépé)

gepnarancs.hu (Címlap Fotó: Balogh Zoltán MTI)