Kiss lehet jogi értelemben feddhetetlen, ha letöltötte a büntetését és elévült a priusza. De nem lehet egy nemzeti válogatott szövetségi kapitánya, aki az országot reprezentálja és sportolók példaképe. Nem lehet edzője lányoknak, akik fürdőruhára vetkőznek előtte naponta. Nemcsak azért, mert joggal tarthatott volna bárki, hogy megismétlődik az eset, ha nem tudják, kire bízzák magukat.

Egy ember karakteréről van szó. Lehetnek az emberek életében bukások, amelyeknek nemcsak büntetőjogi, hanem erkölcsi következményei is vannak. Bankrablóból nem lehet valaki államelnök, vagy ha igen, akkor olyan, mint Sztálin volt. Elévülhetnek a büntetőjogi következmények, meg lehet bocsátani, meg lehet változni, de bizonyos szakmákat nem lehet folytatni. Egy fiatal nővel szemben brutális nemi erőszakot elkövető ember nem lehet neki kiszolgáltatott úszónők edzője. A sport feltételez bizonyos jellemet, amelyet át kell adni. Bizonyos bűncselekmények pedig kifejezik a személyiséget, a jellemet és a karaktert.

Aki képes egy nőt leteperni, a száját befogni, majd a tehetetlen embert megerőszakolni, utána idegnyugtatókkal etetni, hogy nem történt semmi, az nem ember. Aki ilyet tesz, annak a morális érzéke a nullával egyenlő. Különösen, hogy később sem mutatott bűnbánatot, nem szégyellte, inkább büszke volt rá. Aki még 75 éves korában sem érzi, milyen szörnyűséget követett el, annak a személyisége nem változott meg. Aki testi fölényével visszaélve megaláz egy nőt, behatol a testébe, hogy kiélvezze magát, eszközévé tegye, az a gyilkossághoz hasonló tettet hajt végre. A lelkét megöli egy embernek. Nem véletlenül kellett az áldozatot nyugtatózni.

Ezekről még vitatkozni sem érdemes. Szörnyű képet fest Magyarországról, hogy van ember, aki ezt védeni próbálja. Sportolók és főleg úszók ezúttal is a mundér becsületét védik, amit beléjük vertek a Kisshez hasonló bűnözők az uszodában. Az pedig mindent elmond az úszószövetségről, hogy nem talál kivetni valót és bizalmáról biztosítja a nemi erőszakolót.

Amire érdemes visszatérni, az a világ legjobb úszónőjének konfliktusa ezekkel az emberekkel. Ne feledjük, Kiss László nemrég látványosan lemondott, hogy a nemzet mártírjaként még látványosabban visszavonja a lemondását. Ez az aktus erkölcsileg nagyjából olyan volt, mint a Kiss örömszerzésére használt nemi erőszak. Manipuláció volt, hazugság és érzelmi zsarolás. A sportoló panaszainak megoldása helyett a sportoló lejáratása. Korrekt ember ilyet akkor sem tesz, ha úgy érzi, igaza van. Ugyanennek az úszószövetségnek, amely remek üzletet bonyolít Orbánnal az úszóvilágbajnokság megrendezésével, Katinka magatartása elfogadhatatlan volt, Kiss nemi erőszakával nincs bajuk. Világosan megjelenik a karakter.

Hosszú Katinka azért fontos, mert olyan emberről van szó, aki éppen ebből a magyar maffiavilágból tört ki. Ez ellen lázadt fel, ettől való szabadulásának köszönhetően lett a világ legjobb úszónője. Hosszú Katinka az olimpia előtt súlyos konfliktust vállalt ezzel a magyar közeggel, amelynek része nemcsak a kapitány és az úszószövetség, de az egész magyar sajtó, a közvélemény és a magyar mentalitás. Mások egész életükre belerokkantak volna, nemhogy egy versenyt életükben megnyerjenek. De Hosszú Katinka azóta is sikert sikerre halmoz, és reméljük, az olimpián is győzelmeket arat. Nem azért, hogy a magyar maffiavilágnak örömöt szerezzen, hanem önmagáért.

Esete annyira példaértékű, hogy fel kell hívni a figyelmet egy általános tanulságra. Sok esetben az ún. "nehéz emberek", akiket összeférhetetlenséggel vádolnak, akiket meggyanúsítanak, hogy anyagi érdek vezérli őket, perfekcionisták, fekete-fehérben látják a világot, olyasmit követelnek, ami nem reális, az esetek többségében ilyen emberekkel szemben hadakoznak. Csak nem mindegyikről derül ki, hogy kicsoda. Ha nem kerül nyilvánosságra Kiss László ügye,  ő lenne most is az ártatlan bárány, akit a gonosz Hosszú Katinka megalázott. Az nagyon sokatmondó, hogy kik ismerik fel egy ilyen ember jellemét anélkül, hogy tudták volna, milyen bűnöző múltja van. Ilyen emberek állnak mindig a tisztességesek útjába, és teszik tönkre az életüket Magyarországon. Ők csinálnak "nehéz embereket" azokból, akiket a világ minden pontján tárt karokkal várnának.

Magyarország elveszítette maradék erkölcsi érzékét és emberismeretét is. Még a rendszerváltás előtt is jobban ítéltek meg embereket, eseteket. Nem volt minden relatív, létezett jó és rossz. Nem fordult mindjárt visszájára minden, nem győzhetett két nap alatt a gonosz. Vagy ha igen, mindenki tudta, hogy mi az igazság. Ma minden relatív. Olyan szörnyetegek vezetik az országot, szerepelnek a nyilvánosságban, mutatnak mintát, akikről nem is tudják kicsodák vagy már nem is számít. Azokat ismeri ez a nép, akik kivasalják a heréjüket. Ha valaki megkérdez egy üresfejű senkit, hogy mit csinál azon kívül, hogy híres, kirúgják az állásából. Aki elveket hirdet, azt kiröhögik, elmebetegnek nevezik. 

Hosszú Katinka is csak annak köszönheti, hogy nem ment tönkre a fél országgal együtt, mert ő csak vendég Magyarországon. Bemutatta, mit jelent, ha valaki meg tud szabadulni a hazájától, fel tudja számolni a magyar viszonyoktól való függőséget. Ha Magyarországtól függne, már a pöcegödörben lenne, míg a nemi erőszakolóra ennek az ügynek a végén is a megdicsőülés vár. Ha lemond is, a vége az lesz, hogy megint meghurcolták ezt a szegény embert, annak a nőnek pedig az a szerencséje, hogy már nem él. 

Lehet cinikusnak, korrupt lelkűnek lenni, csak drága árat kell fizetni érte. Ezt az árat nem azok fizetik meg, akik ezt a mentalitást terjesztik és elfogadtatják, mert ők ebből rengeteg pénzt keresnek. Így szerzik a befolyásukat, a hatalmukat. Hanem azok, akik ezt eltűrik. Mindent ki lehet magyarázni, mindent az ellenkezőjére lehet fordítani, de a világ szellemi és erkölcsi törvényeit ez nem változtatja meg. Ennek az árát valahol ki kell fizetni. Például azzal, hogy élhetetlen és működésképtelen országban kell élni, ahol kevesek szétrabolhatnak mindent, míg a nép nagy része nyomorog és a jogait is elveszíti, az emberi méltóságával együtt. Ilyen "kis" kompromisszumokból lesznek a nagyok, és lesz egy ország menthetetlen.

Lehet azt mondani, hogy vezethetik antiszemiták, köztörvényes bűnözők, tolvajok az országot, lehet hazug propagandát elfogadva élni, lehet nemi erőszakoló az úszónők szövetségi kapitánya, ahogyan lehetett adócsaló az adóhivatal elnöke, plagizáló csaló a köztársasági elnök, lehet egy puccsista a miniszterelnök. Dirigálhat vallási párt az erkölcsről, amelynek papjai tömegesen molesztálnak és erőszakolnak meg gyerekeket. Lehet mindennek nézni a másik oldalát is, ahogy maffiózó bűnözők, aljas gazemberek szeretik kezdeni a beszélgetéseket. Lehet azt mondani, hogy a sport nem nemes dolog, nem nevel jellemet is, karaktert is, erkölcsöt is, ezért küldhetjük bűnözők és maffiózók közé is a gyerekeinket.

Minden relatív ezeknek az embereknek, csak az igazság, az elvszerűség hirdetése nem az. Az nem megbocsátható, mert az veszélyezteti a közmegegyezéses simlis világot, ahol mindenki zsarolható, mindenki kijátszik valami szabályt, törvényt vagy erkölcsi parancsot, ahol mindenki feladja az elveit, eladja önmagát, megveti, lehülyézi és mocskolja mindazokat, akik nem ilyenek. Csak a vége nyomor, lelki megaláztatás, a személyiség elvesztése, depresszió, erkölcsi és anyagi csőd, összeomlás lesz. Lehet hazudni, a maffiózók mellé állni, de a vége boldogtalanság, üresség, kilátástalanság és totális megsemmisülés lesz. 

Az egyetlen vigasz, ha ránézünk a maffiózókra. Nyúzott, összetört, boldogtalan emberek, akiket nem tett se jobbá, se boldogabbá a pénz és a hatalom, amit még el is veszítenek. Lelkileg és fizikailag betegek, mint az egész ország, amely hagyja ezt, és nem kergeti el őket. Miért? Mert maga sem különb. Ez az oka a helyzetnek. Azért nem kergetik el ezeket a bűnözőket, azért lehet Magyarországon a szenny az uralkodó, mert akiknek ezt meg kellene tenniük, maguk sem különbek, ha ezt hagyják.

Semmivel.

nepszava.us