Orbán Viktor március 15-ei, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt kilátásba helyező mondata után a miniszterelnök kedvenc lovagkeresztes tintafröcskölője, Bayer Zsolt is megmondta a tutit, és szépen beleszállt az ország nemfideszes részébe, a demokrácia mellett kiálló többségi társadalomba.

Alapvetően egész vicces lenne, ha nem lenne rohadtul szánalmas. Hozza a szokásos szervilis mantrákat, mint Soros (a Fidesz majdnem teljes vezérkara, élükön Orbán Viktorral Soros-ösztöndíjas volt, sőt maga a párt is az amerikai milliárdos révén jutott be annak idején a Parlamentbe), törni-zúzni vágyó, őrjöngő ellenzék (láttuk tegnap, micsoda "pusztítást" végzett a több mint százezres tüntetés), újságíróverés (még szeptemberben Illés Károly, Szombathely fideszes alpolgármestere csavarta ki a riporter kezéből a mikrofont, nemrég pedig épp a Bayer szervezte Békemeneten ütötték bordán a Magyar Nemzet munkatársát). Folytatódik az igazi aljas komcsitempó: vádold meg ellenfeleid azzal, amit te követsz el.

Végül pedig odavágja, hogy majd jól meg fogjuk tapasztalni, hogy milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni, meg hogy most aztán már fú de dühösek ám a kormánypárti papírtigrisek. Húha.

Egy klasszikus óvodai jelenet jutott eszembe: a hisztis, erőszakos kisgyerek, akit mindenki utál, 2-3 úgynevezett barátjával terrorizálja a többieket, de ha néhányan összefognak ellene szalad az óvónénihez. Pont ilyen ő is: mocskolódik a kis kuckójából, imádott és bálványozott vezére védelmező szárnyai alól. És mint minden ilyen típusú ember, retteg. És okkal. Lehet, hogy most ügyesen elcsalták a választást, 2/3-ot szerezve ezzel, lehet, hogy minden eddiginél jobban fog folytatódni az ország kirablása, az ellenzéki sajtó ellehetetlenítése és a jogállam sárba tiprása. Lehet. De ugyanúgy, mint minden önkényuralomnak, ennek a neokommunista diktatúrának is vége fog szakadni, eljön az idő, nem is oly sokára, amikor a nép ráébred önnön erejére, félreteszi vélt vagy valós sérelmeit, és elsöpri ezt a velejéig romlott rendszert. Akkor nem lesz hova bújni, akkor bizony bele kell majd nézni az emberek szemébe. És az nem lesz sétagalopp.

Forrás: Morcos Kávé Blog