Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy két olyan színészlegenda talál most egymásra a Magyar Színház színpadán, pontosabban a Sinkovits Imre Színpadon, akik talán csak tényleg erre a lehetőségre vártak, hogy összegezzék színészi és színházi tapasztalataikat.

Fodor Tamás és Béres Ilona ​egymástól eltérő utat járt be. Fodor Tamás az alternatív színházak felől​ érkezett​, színészként, rendezőként, színházalapítóként (még szinkronrendezőként is) működött az évtizedek alatt, míg Béres Ilona a hagyományos kőszínházi karrierjéből kirándult időnként az alternatív irányba, óriási érdeklődéssel kísérve. 

Ionesco: A székek tragikus tréfája lehetőséget ad a két művésznek arra, hogy maró öniróniával és humorral mutassák meg mindazt, amit az ő életkorukban a színházról, az életről, a párkapcsolatokról, a társakról, a világról - ne szépítsük, mirólunk - tudniuk lehet.  

Fotó: Semsei Eszer

A székek​,​ tartalmát tekintve egy öreg házaspárról szól, akik egy tenger övezte kis sziget tornyában élnek​,​ és a férfi a nagy és végső életigazságát még utolsó erejével megosztaná a világgal. A világ erre csak a maga módján vevő. A kinyilatkoztatásra érkező vendégek láthatatlanok​,​ és csak a színpadon elszaporodó székek száma jelzi, hogy egyáltalán vannak. 
​A darab mulatságos, elgondolkodtató és megnevettető. 

Az előadás rendezője Szabó K. István.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemről indult, művészeti vezetőként, főrendezőként dolgozott Romániában, aztán Németországban és az Egyesült Államokban is. A Magyar S​zínházban ez a második rendezése, az előző Visky András: Júlia című darabja volt. 

​Honlap:​ http:// pestimagyarszinhaz.hu/szekek/ 

Béres Ilona és Fodor Tamás - fotózás werkfilm: (video: Havas Györgyi)