A közvéleményben egyre erősödik az az álláspont, hogy a kancellár nem államfő, hanem egy naiv idealista, aki képtelen megérteni és hatékonyan kezelni a menekült üggyel kapcsolatos folyamatokat. Ellenőrizetlenül beengedett tömegeket az országba, nem vizsgáltatta a rászorultságot és a valódi, rászoruló, nem agresszív menekültek elöl elzárta a lehetőségeket. Természetesen a populista politikusok sem tétlenek. Az egész  folyamat egyik fontos kiindulópontja, Németországban is megindult a középosztály elszegényedése és egyes csoportjaiknak a leszakadása.

Németország polgárai eddig úgy érezték, hogy a hazájuk biztonságos, a kormány hatékony, a folyamatok ellenőrzöttek, ezzel szemben napról, napra romlik a hangulat, amely a németektől alapvetően nem idegen idegengyűlöletet nagyon erősen megemelte.

Felteszik a kérdést,”minek kell még történnie Merkel asszony, azok után, hogy baltákkal támadnak ránk, nőket rugdosnak, lövöldöznek, kamionnal gyilkolnak, ez az ön Wilkommen politikájának a következménye”.

A józan hangok kezdenek háttérbe szorulni, a facebook bejegyzések egyre agresszívabbak és várhatóan cselekvésre ösztönzőek. Az ma a német belpolitikában kitapintható, hogy a „weimarizálódás” irányába mennek a folyamatok, azaz a befogadók és elutasítók tábora közel azonos, azonban az elutasítók egyre aktívabbak, a hatalomban azonban a befogadok vannak.

Nagyon nehéz év elé néz Európa, hiszen a vezető gazdasági hatalma Németország belpolitikai válság felé sodródik, ezt próbálja ellensúlyozni egy erős orosz ellenességgel, egy láthatóan megszűnő, vagy csökkenő amerikai háttérrel, egy brexittel! A lengyel probléma kezeléséhez, sem gazdasági, sem pedig politikai ereje nem lesz, itt izzik Ukrajna, egy elhallgatott háborúban, a Balkánon újra fokozódó a feszültséggel.

A német közemberek hangját és viselkedését figyelve, egyre nagyobb a meggyőződésem, hogy a jövő évi németországi választás után, nem Merkel nevű lesz a kancellár!