A The Economist magazin legutóbbi számában több cikk is foglalkozik az európai biomassza erőművekkel, éles kritikával illetve azokat. 

A magazin leszögezi: az EU megújuló energia politikájának és az erőművek "étvágyának" köszönhetően nemsokára a fa hiányával kell szembesülnünk. A 2009-ben kitűzött 20 százalékos megújuló energia célszám elérésében nem a napkollektoroknak vagy szélerőműveknek, hanem a biomasszának szánták a legnagyobb szerepet: 2020-ra 1210 TWh energia származik majd ebből, szemben a 494 TWh szélerőművek által generált energiával. Ha csak a nap- és szélenergiára hagyatkoznánk, bőven elmaradnánk a kitűzött céltól.

A tervek szerint a biomasszából előállított energia 80 százalékát fűtésre fogjuk használni, de a fennmaradó 20 százalékból előállított villamos energia megegyezik majd a nap- és szélenergiával előállított villamos energia mennyiségével. Sőt, mivel a szélerőművek elterjedése elmarad a várakozásoktól, elképzelhető, hogy a biomassza a tervezettnél is nagyobb hányadát fedi majd le a megújuló energiáknak. 2020-ra a jelenlegi tendenciák szerint a 2012-es 13 millió tonnáról 25-30 millió tonnára növekszik az éves biomassza-szükséglet. Ez pedig csak import segítségével lesz fedezhető. Csak 2010-ben 50 százalékkal nőtt az EU pellet és más biomassza importja, az Európai Pellet Tanács számításai szerint pedig a nemzetközi pellet kereskedelem 2020-ra a jelenlegi öt-hatszorosára növekedhet az európai és kínai kereslet hatására.  

A villamos energia szektorban a biomassza számos előnyt kínál: a meglévő erőművek viszonylag könnyen átalakíthatók, hogy a szén mellett a fa elégetésére is képesek legyenek - ez az úgynevezett együtt-tüzelés. Az új szolár- vagy szélerőmű parkokkal szemben a szénerőművek már csatlakoztatva vannak a hálózathoz, ráadásul, míg a nap és a szél időszakosan áll rendelkezésre, apig a fával éjszaka és szélcsendben is lehet tüzelni. A biomassza már most is lefedi az EU megújuló energia fogyasztásának felét, némelyik tagállamban, például Lengyelországban és Finnországban ez az arány a 80 százalékot is eléri. Még Németországban, az energiaváltás otthonában is a nem fosszilis tüzelőanyag 38 százaléka származik fa alapanyagból.

A 2020-ra kitűzött cél teljesítésére tett erőfeszítések az energia üzletágat is átalakították: korábban a fa alapú villamos energia termelés kisméretű hulladék-újrahasznosítási műveletnek számított csak, később megjelentek az együttes-tüzelésű erőművek, ma pedig már kizárólag biomassza alapú erőművek is léteznek.

A biomassza termelés és felhasználás azonban számos problémával jár: egyrészt ezen a területen sem valósulnak meg befektetések támogatás nélkül, az előállításhoz hatalmas fölperületek, az elégetéshez pedig tüzelőanyag szükséges. Ez többek között az import-függőséget is erősíti, holott a megújuló energiák éppen ezt lennének hivatottak csökkenteni. Ráadásul a biomassza közel sem olyan környezetkímélő, ahogy azt az emberek gondolják.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint némelyik biomassza-erőmű program nagyobb szén-dioxid kibocsátással jár, mint a fosszilis tüzelőanyagok, amelyek helyettesítésére támogatják őket.

A The Economist magazin szerint az alapvető problémát a megújuló energiák túlzott tisztelete okozza. A karbon-szegény gazdaság megvalósításának legjobb módja a magazin szerint az lenne, ha szén-dioxid adót vezetnénk be, majd hagynánk, hogy a piac döntse el, melyik a legolcsóbb és legtisztább út a kibocsátás csökkentésére.

The Economist / megujuloplatform.hu (Fotó: paulowniaplanet.com)