Május 12-én, pénteken jogerősen is 28 év börtönre ítélték a Böjte Csaba szerzetes által működtetett dévai Szent Ferenc Alapítvány volt alkalmazottját, aki az ügyészek szerint tíz éven keresztül rendszeresen bántalmazta szexuálisan és fizikailag a rábízott gyerekeket az alapítvány két Hargita megyei gyermekotthonában. 

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes most a Válasz Online-nak adott nagyinterjút, amiben szóba került az elítélt nevelő ügye is.

Olyan értelemben nem érzem magam felelősnek, hogy ki tudtam volna szűrni, ami történt, vagy mulasztást követem volna el

– mondta Böjte, bár utólag már ő is látja, „milyen démonokkal is küzdött az elítélt alkalmazott” abban az időben, de ő nem érzékelt semmit abból, hogy mi is történik a gyermekotthonok falai között.

A Válasz Online újságírója arról a nemrég napvilágot látott ügyről is kérdezte Böjtét, miszerint a szovátai Szent József gyermekotthon nevelőjét szexuális erőszakkal vádolja az intézet egyik volt neveltje. Mónika, aki kilenc évvel ezelőtt lakott a dévai Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott otthonban, azt állítja, hogy 15 éves korában rendszeresen megerőszakolta őt az otthon egykori nevelője. A lány hiába beszélt akkor Böjte Csabának is a vele történtekről, a nevelőt nem vonták felelősségre.

A szerzetes szerint a lány vallomása több ok miatt sem „életszerű”. Egyrészt azért, mert „a lány akkor négyszemközt neki azt mondta, hogy nem történt erőszak”, másrészről a megvádolt nevelő lakása és Mónika egykori szobája csupán néhány méterre voltak egymástól. Böjte szerint elképzelhetetlen az, hogy ne tűnjön fel a senkinek, mondjuk a féltékeny feleségnek, hogy a szomszédban rendszeresen erőszakolnak egy lányt. Harmadrészt állítólag Mónika egykori barátnője egy levélben megírta Böjtének, hogy „felháborító, amit Mónika mond, mert nem bántalmazták őket a nevelők”. Ez Böjtét is érdekelte, így megkérdezte a barátnőt, ő mit tapasztalt akkoriban:

Amikor visszakérdeztem, hogy volt-e erőszak, azt mondta: Jancsinak volt egy »deréksimogató« szokása, de erőszak nem volt.

Rákérdeztem, hogy Jancsi felesége, Kata tényleg kínozta-e őket. Azt írja, ez is hazugság: Kata valóban féltékeny volt és »csúf volt a szája«, de nem tépte őket, ahogy a sajtóban megjelent” – magyarázza Böjte. Ennek ellenére a feltételezett erőszakolónak és feleségének ki kellett költözni az otthonból az ügy kirobbanása után, de Böjte szerint mindössze azért, hogy „ne legyenek ott, amíg nem tisztázódik a helyzetük”.

Az interjú során előkerült Böjte anyák napi beszéde is, amikor a női lélek egyszerűségéről értekezett a következőképp: „Ha virágot kapnak, turbékolnak. Ha a fejsze fokával kopogtatják a vállukat, akkor sikoltoznak. Nem olyan komplikált a női lélek.” És bár Böjte szerint sem lehet minden bűnt, verést, erőszakot megbocsátani, csak azért, mert frissen borotválkozva, egy csokor virággal a kezében bocsánatot kér feleségétől a férj, „hithű keresztényként ő hisz a kiengesztelésben, a bűnbocsánatban, az újrakezdésben.” „Persze, nem lesz olyan semmi, mint volt, de egy autóbaleset után sem lesz ugyanolyan a keze, ha egyszer összeroncsolódott. Az orvos mégis inkább összecsavarozza. Ha nem is lesz tökéletes, mégiscsak jobb, mint ha amputálná.”

Ennek a bűnbocsánatnak és újrakezdésnek a gondolatai kavaroghattak a szerzetesben akkor is, mikor gyermekeket imádkoztatott a terrorizmus miatt elítélt Budaházy Györgyért és mielőbbi szabadulásáért. Böjte nem tartja Budaházyt ártatlannak, de úgy érezte, hogy „eleget ült már”.

A beszélgetés vége felé szóba került az a levél is, amit Orbán Viktornak címzett egy nő, aki azt állítja, hogy másfél évig Böjte Csaba szeretője volt. Böjte szerint mindössze

bosszúhadjáratról van szó, ami már három-négy éve tart.

„Ez a hölgy nálunk volt önkéntes, vezető akart lenni, annak nem volt alkalmas, úgyhogy elküldtük” – mondta Böjte. (Telex)