Ezúttal tehát nem Lessing.
Nem is a Švejkből megismert kis galíciai zsidócska, aki, mielőtt úgyis elrekvirálnák, jó pénzért rásózta a katonákra a valószínűleg már Nagy Sándor seregében is szolgált, ősöreg, csont és bőr gebéjét.
Melyet aztán három nap, három éjjel főztek a kétségbeesett szakácsok, amíg végül az egész valami enyvszerű ragaccsá állt össze, és ki kellett önteni. (Ámbár, mint mondták, a csontokkal üveget lehetett vágni, méghozzá mértani pontossággal. Jobb volt, mint egy gyémántgyűrű! Csak sajnos a háború forgatagában, a lövészárok szennyében senki nem akart üveget vágni.)
És ez a zsidócska, amikor a pénzt megkapta és kidobták, azzal állított haza a feleségéhez: Elzalébn, a katonák hülyék, és a te Nátánod nagyon okos!

Szóval nem ők. Még csak nem is Nátán. Bár szótőként tán köze van hozzá, ha jól gondolom. És, ha nem is bölcs, legalább okos.

Netanjáhú. Nehezemre esik nem szitokkal illetni ezt a gazembert, de tény, hogy a képességei messze meghaladják a hozzá hasonló, egyivású fasiszta bagázs többi tagjáét, akik csak az aljasságával vetekednek.

Szóval, Netanjáhú volt az egyetlen, aki elutasította a 2015-ben Iránnal kötött atomalkut, mellyel a perzsák szokás szerint bepalizták az egész jóhiszemű, freudilag, à la Chamberlain, "megegyezést bármi áron" jeligére működő Nyugatot, Merkelestül, Obamástul.

Akik még nem jöttek rá, vagy nem hajlandók bevallani, hogy mindenfelé adót fizetnek a biztonságuk megvásárlása fejében, mint a hanyatló Római Birodalom a germánoknak.

Ráadásul az Egri csillagokat se olvasták, amiből, ha másból nem, például az elmúlt fél évszázad történéseinek elemzéséből tudhatnák, hogy – minden más, főként a nemzetközi szerződések Hitler óta papírrongy-jellege mellett is – túrót érnek az ilyen megállapodások: a muszlim igazhitűek csak az egymás közt kötött szerződéseket tartják kötelezőnek, a gyaurokkal kötötteket nem.

Irán se tartotta be. Szépen csendben, ígérete, pontosabban a szerződésben vállalt kötelezettsége ellenére tovább dúsított, és egy év múlva három atombombája lesz.
A hordozóeszköz még hiányzik, de az a kisebb gond. Az Ecserin és Kínában, meg Oroszországban, sőt Francia- és Németországban is beszerezhető. (Embargó ide, embargó oda, eddig is üzleteltek a perzsákkal, "a pénznek nincs szaga, és különben is, Izraelre fogják ledobni, ami tiszta haszon" jeligére.)

Netanjáhú hiába verte az asztalt, mutatott rá, hogy egy kezdő ügyvéd azonnal kiszúrná: semmiféle garanciát nem adtak a perzsák, leugatták.
Mink kérem békét akarunk, te meg egy háborús uszító vagy!

Trump csodálatosképpen észbe kapott, és megunva a nyilvánvaló szédelgést, felmondta az egyezményt, de a handabandázását semmiféle intézkedés, retorzió nem követte, így viszont a perzsák már formálisan se tartoztak azt betartani.

Most itt tartunk. A néhai Khomeini után a második legreakciósabb, legbigottabb és leginkább Nyugat-ellenes új perzsa államfő-ajatollahhal megsépkelve.

Aki most egy remek üzleti ajánlattal lepte meg Bident: ha Amerika örökre lemond az egyezmény felmondásáról (vagyis szankciók alkalmazásáról), akkor ők cserébe talán leállnak valamikor, valamilyen szinten az urándúsítással.
Jó, mi? Csak a hülye nyeli be!

Vajon mit lép Biden?

Izrael új kormánya (mert biztonsági kérdésekben nincs különbség az aktuális kormány és ellenzéke közt) mindenesetre vállalta, hogy, ha kell és, ha a nyugati hatalmak eltökélik végre magukat Irán atomprogramjának megfékezésére, akár katonai csapást is mér az iráni atomlétesítményekre, ahogy Szaddam idején Irakban már megtette.
Ne ők piszkítsák be a finom kis kacsójukat! (Mert az, hogy a Moszad időről időre likvidálja a fő perzsa projektvezetőket: atomtudósokat és konstruktőröket, már nem elég.)

Valamit most már lépni kell! Már csak azért is, mert Kína, mely az amerikaiak csúfos és hitszegő, ráadásul pancser módon végrehajtott kivonulása után Afganisztánra vetette ki a hálóját, most Irán felé tapogatózik.

E kettő kombinációja pedig minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent, és nem csak – mint Washingtonban, Berlinben és Párizsban hiszik – Izraelre.