Csak hogy tiszta legyen a helyzet. A parlamentben ülő 133 kormánypárti képviselő 2,82 millió szavazót képvisel, a velük szemben ülő 66 ellenzéki képviselő 2,47 milliót. Akit ez az arány, pontosabban aránytalanság nem háborít fel, az ne is olvasson tovább. Ugyanis ami szerdán a parlamentben történt, épp erről szól.

Az állampárt és pártparazitája a tíz százalék körül szavazatelőnyével birtokolt kétharmados többségük birtokában operetté, vagy pontosabban bábszínházzá silányították az állítólag tisztelt Házat, ahol 132 kitömött zoknibáb bólogat, épp úgy, ahogy azt a hátsójukban érzett kéz előírja nekik. Orbán pont annyira elkötelezett a parlamentáris, mint a jog uralmán alapuló demokrácia irányába: aki nincs vele, annak kuss! Hatalma birtokában pedig könnyedén elhallgattatja, aki nem ért vele egyet, nem is szavaz arról, ami neki nem tetszik. És úgy általánosan: ami nem ő, az nincs. Így nem létezik sem az a 2,47 millió ember, aki volt oly pimasz és nem rá szavazott, ahogyan valójában azok sem léteznek számára - talán csak négyévente egyszer – akik voltak olyan hülyék, hogy rá szavaztak.

Ma a parlamentben az ellenzéknek semmilyen tere nincs. Ami mégis lenne - legalább elmondhassák, mint is gondolnak a kormányzati ámokfutásról - azt is elveszik tőlük. Már a magyar demokrácia nagyobb dicsőségére. Nincs ellenzéki indítvány, amit akár érdemben komolyan venne a kormányoldal, olyan meg aztán végképp nincs, amit támogatna is. Persze a hatalmi arrogancia soha nem állt fél lépésnél messzebb Orbántól és sleppjétől, de mára tényleg alaposan elgurult a gyogyó: még a Kövér László által tollba mondott házszabályból is klozettpapírt gyártanak - és sűrűn használják is szájtörlésre.

Ezek után csodálkozni méltóztatnak, amikor a valaki épp úgy tojja le a tekintetes házszabályt, mint az alkotói? Skandallumot kiáltanak? Fenyegetőznek? Parazitáék odáig mentek, hogy közölték:

Az ellenzék ezzel is bebizonyította, hogy nem hisz a politikai vitában és kultúrában, az érvek ütköztetésében. … komolyan vennék munkájukat, többet is elérhetnének.

A cinizmus határtalan a NER-ben, de ez még a szokásosnál is égbe kiáltóbb. Politikai vita? Amikor egy ellenzéki képviselő odalép egy kormánypártihoz – jelen esetben Orbán Viktorhoz –, és feltesz egy-két kérdést, majd a nagy debattőr nem hogy nem válaszol, meg se nyikkan, de még a tekintetét sem emeli fel.

Ami azonban tényleg meglepő, az az ellenzék határozott, markáns és egységes fellépése. Végre rájöttek: nem megy szép szóval. Igazából soha nem is ment. Mert nincs demokratikus vita Magyarországon, bármit is hazudozik a parazitapárt. A NER csak az erőt ismeri. És most, lassan tíz év után, az ellenzék először mutatott erőt. A parlamenti képeket, a mobilos élő közvetítéseket nézve nyoma sem volt a szemlélődőkben a szekunder szégyennek. Aki látta Orbán tévelygő pislogását Tordai kérdései elől, az végre megértette, miért nem áll ki politikai ellenfeleivel vitázni, és miért nem engednek hozzá közel olyan újságírót, akinek a zsebéből nem lóg ki a párttagkönyv.

Hálásak lehetünk az ellenzéknek, mert szemtől szembe tett fel kérdéseket Orbánnak - és így tízezrek láthatták az igazi arcát.

Hálásak lehetünk, mert végre erőt mutattak. Mégpedig ott, ahol már minden eszközüket elvette a NER hatalmi tébolya.

Aki pedig úgy gondolja, hogy jövőre plusz 19 napot akar dolgozni, mégpedig úgy, hogy csak 2021-ben kap érte fizetést, annak jó munkát.

Szerző: ashwood/b1.blog.hu