„Alig várom, hogy valamely elemző gyorsan megjegyezze: az utóbbi időben inkább kormánykritikus Heti Válasz és Válasz.hu elkezdett igazodni a Fidesz központi elvárásaihoz.”

Az elmúlt hetekben, hónapokban egyik ámulatból a másikba estünk, amikor a Fidesz a kormányzás látszatát keltő intézkedéseket volt szíves foganatosítani, majd – hatályba lépésük előtt – visszavonni. Volt itt internetadó (nem lesz), kötelező iskolai drogteszt (nem lesz), gyülekezésitörvény-szigorítás (nem lesz), jövedékibiztosíték-emelés italnagykereknek (nem lesz), kommunikálatlan útdíj (melynek első hónapja tesztidőszakká minősült át).

Azt is bántuk, hogy a Fidesz a néppel való kormányzás fitogtatása helyett népnevelésbe fogott. A „veterán politikusok” higgadtságával igyekeztünk figyelmeztetni, hogy az urizálás nem tesz jót az ember minőségének – pláne nem olyan politikusoktól, akik a megelőző nyolc évben az egész országnak megtanították a luxusbaloldal kifejezést. Olvasóink levélözönben, telefonon és személyes találkozókon szegezték nekünk a kérdést: „Mi lelte a Fideszt, hová tűnt a hatékony kormányzás képessége?” Próbáltunk válaszolni, ám nemrég a Fidesz segítségére sietett a valóság.

Két hete megint kormányzóképesnek tűnik a Fidesz. Négy téma is idekívánkozik – nem időrendben.

1. Frankhitelek forintosítása

Értem én, hogy ez korábbi döntés, nem az elmúlt hetek terméke, a körülmények – a svájci jegybank hirtelen felbontotta az euró és a frank „jegyben járását” – mégis most igazolják a Fideszt. Ezt a baloldal persze úgy magyarázza, hogy „már megint mázlija volt Orbánnak és Matolcsynak”, ezzel szemben a valóság az, hogy a kormány szisztematikusan igyekezett csökkenteni a devizahitelekből fakadó kockázatokat: végtörlesztés, árfolyamgát, forintosítás. Ez nem mázli, hanem felelősségvállalás. És akkor a jegyzőkönyv kedvéért szögezzük le: alapos okom van feltételezni, hogy a 2010-ig regnáló baloldali kormányembereknek eszükbe sem jutott volna bármit kezdeni a devizahitelesekkel. Tudják mit tettek volna svájcifrank-lavina idején? „Társadalmasították” volna a problémát, azaz létrejött volna egy kármentő alap (döntően az állam, kisebb részben a bankok befizetéseiből), melyből rászorultsági alapon lehetett volna kompenzációra pályázni. A döntőbizottságban pedig természetesen ott ültek volna a szociális szakma „civiljei”; a delegáltak tiszteletdíjat természetesen nem vettek volna fel, költségtérítést viszont igen.

2. A magánnyugdíj-pénztári rendszerek felszámolása

Ez aztán már tényleg régi ügy, hirtelen mégis aktualitássá vált. A szlovák magánkasszák most kezdtek fizetni első nyugdíjasaiknak, és nevetséges összegekkel szúrják ki a szemüket. Miként a csütörtöki Heti Válaszból kiderül, tíz év tagság után az átlagos öregségi nyugdíj (399 euró) 8, azaz nyolc százalékát utalják a „szépkorúaknak”, miközben az eredeti elgondolás szerint a felét kellett volna megkapniuk. Magyarországon nyilván pont ugyanez történt volna, azaz a baloldali narratíva szerint Orbánnak és Matolcsynak megint mázlija volt. Csakhogy ez aztán végképp nem mázli. És akkor a jegyzőkönyv kedvéért: alapos okom van feltételezni, hogy a 2010-ig regnáló baloldali kormányembereknek eszükbe sem jutott volna bármit kezdeni a magánnyugdíj-pénztári rendszerrel. Tudják mit tettek volna az első, felfoghatatlanul alacsony kifizetések hírére? „Társadalmasították” volna a problémát, azaz létrejött volna egy kármentő alap (döntően az állam, kisebb részben a magánkasszák befizetéseiből), melyből rászorultsági alapon lehetett volna kompenzációra pályázni. A döntőbizottságban pedig természetesen ott ültek volna a nyugdíjas szervezetek „civiljei”; a delegáltak tiszteletdíjat természetesen nem vettek volna fel, költségtérítést viszont igen.

3. A bevándorlás szigorítása

Noha Orbánt mindennek elhordták balról, amikor a Charlie Hebdo-gyászt „megtörve” a bevándorlás szigorításáról kezdett beszélni, megint a csütörtöki Heti Választ kell idéznem: „A merényletekről szóló diskurzus a sajtószabadság kérdése körül forog, noha egy sokkal jelentősebb kulturális, társadalmi, integrációs problémahalmazzal állunk szemben. Ebből sajtószabadság-polémiát faragni teljes tévút, mondhatnám, hazugság. A lényegi kérdés Európa szempontjából a bevándorlás” – állítja Maróth Miklós akadémikus, aki szerint a multikulturalizmus nem történelmi tapasztalatok józan összegzése, hanem íróasztal mellett kínkeservvel kiagyalt ötlet, amit aztán politikai tabuvá tettek, de ettől még nem működik. Lábjegyzet: Maróth a legelismertebb orientalisták egyike, aki tudja, mit beszél.  A jegyzőkönyv kedvéért: alapos okom van feltételezni, hogy a 2010-ig regnáló baloldali kormányembereknek eszükbe sem jutott volna azonnal hozzászólni a világméretű bevándorlásvitához. Tudják mit tettek volna? „Társadalmasították” volna a problémát, azaz létrejött volna egy kerekasztal, ahol az aktuális miniszterelnök a téma szakértőit kérdezgette volna, hogy mi a helyes válasz az új európai kihívásra. A testület tagjai tiszteletdíjat természetesen nem vettek volna fel, költségtérítést viszont igen.

4. Az 1990-es évek olajos-merénylős keresztapáinak begyűjtése

Már rég nem csak a 2012-ben befogott Portikról és Vizoviczkiról van szó. Az elmúlt hetekben, napokban sorra dugják rács mögé a hasonszőrű magyar maffiózókat – ugyan nem akkora csinnadrattával, mint két és fél éve, de viszonylag hatékonyan. Nyilván erről is lesz egy cikk a friss Heti Válaszban. Bár meglehetősen sokat háttérbeszélgettem a témában, képtelen vagyok megfejteni, hogy az „alvilág-felszámolás” egy személyben Pintér Sándor érdeme-e vagy a magyar igazságszolgáltatás kulcsszereplőinek véletlenszerű összjátéka. Ám a jegyzőkönyv kedvéért meg kell jegyeznem: alapos okom van feltételezni, hogy a 2010-ig regnáló baloldali kormányembereknek eszükbe sem jutott volna bármit kezdeni a magyar múlt velünk élő – és garázdálkodó – figuráival. Még csak nem is „társadalmasították” volna a problémát – legfeljebb költségtérítést kapott volna valamelyik Doszpot Péter-klón.

Nálam tehát ez az elmúlt napok-hetek négy pontja. Alig várom, hogy valamely elemző gyorsan megjegyezze: az utóbbi időben inkább kormánykritikus Heti Válasz és Válasz.hu máris elkezdett igazodni a Fidesz központi elvárásaihoz. Pedig igyekszünk kiszámíthatóak lenni: ha egy kormány nem kormányoz, hanem üres dolgokat kommunikál, hogy aktívnak tűnjön (ilyen volt az önkormányzati választások utáni időszak), jelezni fogjuk a fenntartásainkat, sőt, még dühösek is leszünk. Ha viszont egy kormány döntései felelősnek látszanak, azt is szóvá tesszük, urambocsá örülünk neki.

Ennyire egyszerűen működünk.

valasz.hu

{flike}