Ezért nem is bánom, amikor mondjuk a Klubrádió valamely vendégétől visszahallok – vagy talán csak visszahallani vélek? – néhány morzsát abból, amit esetleg éppen pár órával korábban tettem közzé a fészen. Hiszen azért írok, hogy hassak, akkor hát miért volna ellenemre, ha valaki, a nevemet ugyan nem megemlítve, az én szövegemtől kap ihletet.

Vagy lehet, hogy olyankor csak hallucinálok?

Tény, hogy engem nem szoktak névvel idézni, ami azt illeti, a nevemet se igen ejtik ki, és most arról az ellenzéki értelmiségi körről beszélek, ahova elvben magam is tartoznék. Az írásaimat olvasásra nem ajánlják, nem hivatkoznak rájuk, gondolatot, egy-egy jobb mondatot tőlem még véletlenül se vesznek át, és éppen pár hete olyan is megesett velem, hogy egy közismert ballib lap egy cikkemet mint érdektelent utasította vissza. Semmi baj, egy német folyóirat pillanatokon belül megjelentette. Szerencsém lehetett, ott köztudottan gyengébb a színvonal.

Mindezt azért említem, mert a Klubrádióban tegnap délután mintha megint hallottam volna néhány morzsányit egy szövegemből. Történetesen abból, amit tegnap reggel posztoltam Összeomlás címmel.

Én ezt írtam:

"Magyarország azonban immár nyolc éve konkrétan hazugságfolyóban fuldoklik, és a jogainkat sem egyszerűen támadás érte, hanem a helyükre, mint bármely diktatúrában, a hatalom jogai léptek, mégsem született közmegegyezés arról, hogy ez itt már diktatúra vagy totalitárius rendőrállam. Nem születhetett, mert egy maroknyi bátor kivétellel – pár író, rendező, újságíró, független egzisztencia – a teljes értelmiség vagy hallgat, vagy lavíroz, tompít, egyensúlyoz… Az egyetlen etikus és racionális magatartás a rendszer és a rendszer embereinek teljes tagadása volna…'

Bolgár György műsorában pedig ez hangzott el az általa felkért ismert, és általam is tisztelt szakértőtől:

"… ugyanis Magyarország immár nyolc éve fuldoklik egy politikai hazugságokra épülő pöcegödörben, és ténylegesen már csak a hatalom jogai léteznek, mégse születik közmegegyezés arról, hogy ez itt, ami van, nemhogy diktatúra, hanem valami ennél is sokkal rosszabb. A teljes mainstream politikai értelmiség csak hallgat, vagy lavíroz, tompít, egyensúlyoz, holott az egyetlen erkölcsös magatartás a rendszer tagadása volna, melyre ma még csak egy maroknyi ember kapható…."

Semmi gond, nyilván megint hallucináltam, és őszintén örülök, hogy ellenzéki társaimmal ennyire, szinte szóról szóra azonosan gondolkodunk.

Bruck András