Sajnos édesanyám abban az egészségi állapotban van, hogy a fent említett EÜ intézménybe (Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet) kellett, hogy bevigyem január elején. Mivel nem ez az első eset, hogy itt van, teljes nyugalommal voltam, a múltbéli tapasztalatom alapján (kb másfél évvel ezelőtt).  Amikor megláttam az osztályt ("A" épület, második emelet), hogy mi lett belőle, teljesen elszörnyedtem! Ez egy elfekvő lett! Borzasztó volt látni, hogy egy kevesebb, mint két évvel ezelőtti állapotok a bányász béka feneke alatt vannak most. Mindez nem csak az osztályon, hanem a nővéreken és az ápolókon is meglátszik sajnos. Pedig szerintem Ők minden osztálynak a lelkei!!!

Tisztelet a kivételnek, de annyira arrogánsak néha nem csak a betegekkel, hanem a hozzátartozókkal, ami szerintem megengedhetetlen! A beteghívóra, van, hogy csak 30-40 perccel a hívás után jönnek a kórterembe, amikor valaki orvost kér, mert annyira rosszul érzi magát, vagy be sem megy, vagy csak 1-2 órával később!  A minap meg szerettem volna kérdezni a nővért, hogy változott-e anyumnak a gyógyszer összetétele, vagy sem, mivel ezt megelőző nap a vérnyomása két emelettel lentebb volt, mint Ő (90/40). Emiatt érdekelt volna, hogy a vérnyomás csökkentőt kivették-e a gyógyszerei közül (ez még 18 óra előtt volt, 18-kor van váltás, osztályátadás az éjszakás nővéreknek) 19-kor kinéztem a kórterem elé, és meglepődtem, hogy a nővérke (egy másik társaságában) indul hazafelé. Amikor meglátott eszébe jutott, hogy feltettem neki kb egy órája gyógyszerrel kapcsolatos kérdést. Miután ezt újra szóban is próbáltam elmondani, a kolléganője bicskanyitogató stílusban az éjszakásokhoz irányított (2 ápoló van éjszaka műszakban, akik 4 felé rohannak egyszerre ilyen tájban).

Egy mondaton nem volt hajlandó végighallgatni, hogy mit is szeretnék, folyamatosan csak azt hajtogatta, hogy az Ő munkaideje lejárt, és amúgy is Ő nem bírálhatja felül az orvosok által előírt gyógyszerkiírásokat. Ritka pillanatok egyike volt ez az életemnek, mivel nem tudtam elmondani, hogy nem ezt szeretném, csak annyit kérek, hogy nézzen rá a lázlapra. Röviden, összevesztünk, mire az egyik éjszakás ápoló odajött, és végre, valaki meghallgatta, hogy mi lenne a kérdésem. És láss csodát, megkaptam a választ is! 

Valaki árulja el, hogy aki a gyógyításra teszi fel az életét, vagy ezzel kapcsolatos munkája van, miért ennyire, bocsánat, de bunkó! Én nem betegekkel, segítségre szoruló idősekkel dolgozom, de ha így állnák az ügyfeleimhez, már régen nem lenne munkám. Nálam is nem egyszer előfordul a túlóra, sőt hétvégi munka is. 

Senkinek nem kívánom ezt a kiszolgáltatott érzést, hogy függsz tőlük, mert nagyon nem jó! Úgy gondolom, hogy nem abban a világban élünk MÁR, ahol az orvos vagy a nővér előtt hajbókolni kellene. Nem is fogom ezt tenni, de amennyi paraszolvencia van ma is a rendszerükben, ennél sokkal több lenne elvárható tőlük, mint segítőkészség!

praxis.blog.hu