Továbbra is fontos forrásunk a fideszes házelnök: ő az, akiből az aktuális fideszes világkép ösztönei szólnak. Az ember, aki belepistult a slimfit zakós kommunikátoraik által kitalált összeesküvésekbe. Kövér TÉNYLEG HISZI, amit Rogán csak cinikusan terjeszt. Ettől persze időről-időre zárlat lesz a rendszerben, amit három évtized élvonalbeli politizálás huzalozott össze-vissza.

Arról a Kövér Lászlóról beszélünk, aki annak idején azért kardoskodott, hogy a Fidesz nevében szerepeljen a „szocialista” szó is. Hirdette a liberális értékek fontosságát, és bírálta Csurka István antiszemitizmusát és irredentizmusát. Az ő frakciója ellenezte a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, vezérszónokuk, bizonyos Áder János kifejezetten arról panaszkodott, hogy még a végén szavazati jogot is kapnának ezek az emberek.

Mindezek azért említendők, mert minap Kövér László a Takaró-féle Nemzeti Alaptanterv védelmét sikeresen vegyítette az idén évszázados trianoni trauma elemzésével. Így tudósítottak múlt pénteki, nagykanizsai beszédéről:

„Múlóban van a trianoni döntés okozta trauma, ennek egyik oka, hogy az idő múlásával az új generációknak már nincsenek olyan személyes élményeik, amiket a nagyszüleik átéltek és elmeséltek volna nekik – mondta a házelnök, hozzátéve: amikor megszűnik ez a személyes kapcsolat, akkor van baj, ezért sokkal több hárul a politikára, a kultúrpolitikára, az oktatásra.”

Maximálisan egyetértek a szándékkal, hogy értelmezzük és adjuk át a múlt tanulságait a jövő generációinak. Kukacoskodásnak tűnhet, de szerintem releváns felvetés: anyai nagymamám lenne idén 100 esztendős. Trianonnal egyidős, ergo neki sem volt már közvetlen, személyes élménye a döntésről. És már engem sem a mai, hanem a huszonsok évvel ezelőtti közoktatás nevelt. A ma NAT-tal érintett generációknak már a dédszülei sem élték át Trianont. Kövér László nem valamiféle közvetlen tudás átörökítését szorgalmazza, hanem egy virtigli történelemhamisítást, azt, amit a szélsőjobboldali ízlésű Takaró Mihály üzembiztosan szállított is az alaptantervhez.

Mely széljobb narratíva szemérmesen hallgat egyes részletekről. Trianon traumája például borzalmas volt, ez kétségtelen tény. Ahogy az is, hogy 1920-ben Magyarországról a kétharmadát lenyesték, amire az dacosan rákontrázva, ugyanebben az évben a maradókra rátolta a numerus clausust. Értsd: a világháború vesztesét megcsonkítják, erre az tovább pusztítja magát, a zsidó diákok jelentős része előtt bezárva az egyetemek kapuit. Szintén nem mesélik el, hogy az ezt helyeslő, aktív politikai karrierjét végigzsidózó Csurka István a rendszerváltás előtt büdös nagy komcsi besúgó volt. Nem, mert most épp az ő visszamenőleges feltisztelése zajlik. Holott Trianon traumája kapcsán azt is meséljük el róla, hogy hirtelen sokkal nehezebb lett szabadkai magyarnak lenni, mikor a délszláv háború idején Csurka arról értekezett, miként kéne lerohannunk a Vajdaságot, a helyzetet kihasználva. Póz, zsákmányelv, nem a magyarok összetartozása. Nem értették, nem is értik, hogy a határon túl ugyanúgy emberek élnek. Nem mesekönyves illusztrációk meg Kubatov-erőforrások.

Trianon traumája kapcsán szó sem esik arról, miként osztja meg és teszi tönkre a Fidesz a határon túli magyar pártokat. Hogyan löki Európától Oroszország felé Ukrajnát, a kárpátaljai magyarok védelmére hivatkozva, de valójában elárulva őket. Mire vezetett Szlovákiában a belepancsolásuk, két fél magyar párttal, miként kínlódtak Erdélyben Szász Jenővel és Tőkés Lászlóval évekig... hogyan vásárol be és mit torzít 50 milliárd forintból a Vajdaságban.

És ha egy lépést még hátrébb lépünk, úgy Trianon kapcsán arról sem beszél (vagy, ami még rosszabb: ha szól, hazudik), hogy mit váltott fel és vezetett fel száz éve a valóban szörnyű döntés. Nem egy színmagyar nemzetállamot daraboltak fel a békeszerződésben, hanem egy multikulturális birodalmat. Igazságtalanul, otrombán nyesték fel ezt az országot, de nem lehet úgy Trianon traumáját átadni, ha nem beszélünk arról, hányféle nyelv, vallás, kultúra volt jelen a korábbi államalakulatban. A kiegyezés utáni három dicsőséges, arany évtized a liberális, mondom LIBERÁLIS kormányokkal. Paradox elképzelés, hogy a színes, pezsgő, multikulti, szabadelvű Magyarország méretét és jelentőségét kívánják vissza, de a folyamatosan jogfosztó, sértett és agresszív, holokausztba és nyilas rémuralomba torkolló Horthy-korszak ideológiájával.

„Akik a Nat-ot bírálják, azoknak valójában az a bajuk, hogy ez nemzeti” – állítja Kövér László. Pedig nem. Az a bajunk, hogy hazudnak. Trianonról is.

Ceglédi Zoltán / szeged.hu