De, mert illedelmes ember vagyok, felveszem. Géphang tájékoztat, hogy a bank akar beszélni velem és mindjárt kapcsolnak egy hangot, ami nem gép. A mindjárt legalább egy perc, addig a fülemben dübörög valami klasszikus.
Végre beleszólnak.
- Jó napot, Mikovecz Krisztina vagyok, XY banktól telefonálok, alkalmas most Önnek az időpont?
Tudom, nagy hibám, de szeretek igazat szólni, és mert épp nincs jobb dolgom, azt válaszolom, hogy alkalmas.
- Rendben. Tájékoztatom, hogy a beszélgetésünkről hangfelvétel készül.
- Az meg miért kell?
- Hát, hogy később ne legyen köztünk félreértés.
- Sajnos már most az van, ugyanis nem szeretném, ha felvennék a beszélgetést. A csevejben benne vagyok, de ne tessenek engem archiválni.
- Tehát akkor nem egyezik bele a hangfelvételbe?
- Nem egyezem bele.
- Értem. Várna picit? Intézem a kollégámmal.
Eltűnik a vonalból. Aztán pár pillanat múlva visszatér, de nem hozzám beszél, hanem valaki máshoz.
- Bécikém! A vonalban vagyok egy banyával, aki már az elején kiidegel. Azt akarja, hogy a csodaszép operaénekes hangja ne kerüljön nálunk szalagra. Ki tudnád kapcsolni?
- Nálad is ott a kapcsoló.
- Jaj, Bécike, tudod, mennyire hülye vagyok ezekhez a kütyükhöz...
Szívem szerint beleszólnék, hogy tán nem csak ezekhez, de visszafogom magam.
- Jó, kikapcsolom - válaszolja Béla.
Intézőm visszatér.
- Kedves ügyfelünk, a felvétel kikapcsolásra került.
- Biztos? Béla megoldotta?
- Ööö... Hogy tetszik mondani?!
Szinte látom magam előtt, ahogy vörösödik a csaj füle. Meg úgy az egész feje.
- Jaj, vonalban tetszett maradni? Izé, bocsánat...
- Nem tetszettem, de így alakult. Mi, banyák már csak ilyenek vagyunk.
- Nem akartam megbántani.
- Hát, ez nem jött össze. Na, lapozzunk. Mi a nagy hír?
- Igazából csak pár termékünket szerettem volna Önnek ajánlani.
- Mint például?
- Előtte egyeztetnünk kell pár személyes adatot.
Leegyeztetjük.
- Szóval?
Kivár picit.
- Hallott már a Babaváró hitelünkről?
- Miért hallottam volna?
- Hát, mert ez most a legnépszerűbb termékünk.
- Édes szívem, az előbb egyeztettük le az adataimat.
- És?
- Mit és? Emlékszik, hogy mit diktáltam be születési évnek?
- Bocsánat, de átsiklottam felette.
- Az elég baj. 1942-őt, drága gyerekem, 1942-őt! Nekem maximum Nyanyaváró hitelt tud ajánlani, de már lassan azt sem, annyira vén vagyok!
- Ugyan, manapság már egyre később vállalnak gyereket a nők.
- Az lehet, de én már 78 éves vagyok. Vállaltam én eleget.
- Pedig milyen fiatalos a hangja. Lehet, hogy az zavart meg. Akkor viszont... Ajánlhatok egy jó kis életbiztosítást?
- Na, látja, az már kézenfekvőbb lenne, de olyanom már van.
- Folyószámla hitel?
- Fizettem már elég hitelt az életemben, köszönöm, többet nem szeretnék.
- Fiatal házasok kölcsöne?
- Honnan tudja, hogy épp férjhez menés előtt vagyok?
- Na, akkor ez pont jól jönne maguknak.
- Igen, mi a két fiatal. Én 78, a párom 85 éves.
- Hm, azt hiszem erre a korra már nem adják meg a hitelt...
- Miért? Most mondta, hogy ez milyen jó lenne nekünk.
- Bocsánat, megint figyelmetlen voltam.
- Csöppet. Mi van még?
- Lakáshitel? Van hol lakniuk?
- Hát, az még akad, még nem kell mennünk a híd alá.
- És nem vágynak nagyobb lakásra? Érdekli Önöket a CSOK?
- A csók? Hogyne érdekelne! Sőt, más egyéb izgalmasabb dolgok is...
- Mint például?
- Ebbe most nem mennék bele...
- Értem. Akkor egyik termékünk sem érdekli behatóbban?
- Ezek közül egyik sem.
- Sajnos most ezek vannak palettán. Máskor is hívhatom, ha új ajánlataink lennének?
- Persze, ha el akarja ütni az időt, unaloműzőnek felhívhat. Csak szóljon előtte Bécinek, hogy kapásból lője ki a felvétel gombot.
- Ó, addigra szerintem megtanulom a használatát!
- Úgy gondolja? De kis optimista... Nekem azért vannak kételyeim. Na, viszlát! Vagyis: Csók!
- Mi?! Hogy mit tetszik mondani? Mégis érdekelné a CSOK? Mondanám a részleteket. Halló, halló, itt van még?
Már nem voltam ott. Idejekorán kinyomtam a telefont, mielőtt még jött volna az újabb agymenéseivel.
Mondtam már hogy utálom, ha magánszámról hívnak?

Név és cím a szerkesztőségben