A Korán nem tudományos mű, hanem annál sokkal fontosabb! Egy Útmutatás, ami elhelyezi a tudományt, gondolkodást, történelemszemléletet, politikát, gazdaságot, saját viselkedésünket a megfelelő kontextusba. Tehát tudomány szempontjából a Korán egy tudomány feletti mű. Ítéletet mond a tudományról, annak hitelességéről, elfogadhatóságáról Allah szempontjából. Erre utal a következő aya:

Ő az, Ki lebocsátotta rád (ó Mohammed) az Írást, benne az ítélő Áyákkal, mik a Könyv Fundamentumai, mások példázatok. De kiknek szívében romlottság honol, a hasonlatost követik, keresve a Fitnát (viszálykeltést), keresve az ahhoz vezető értelmezést. De nem tudja más annak értelmezését, csak Allah. Kik megingathatatlanok a tudásban, mondják: „Hiszünk benne! Ez mind Urunktól való!” Nem éri fel (az Üzenetet), csak az értés embere. (Korán 3:7)

Tehát maradjunk az értés emberénél, aki próbálja Allah megközelítésébe elhelyezni a jelenségeket.

„Uratok az, Ki megteremtette az Egeket és a Földet hat nap alatt” (7:54)

Noha a felszínen ez hasonlónak tűnhet a Bibliában szereplő beszámolóhoz, van néhány fontos különbség. A „hat napot” megemlítő versek a yawm (nap) arab szót használják. Ez a szó többször ismétlődik a Koránban és minden alkalommal más-más időtartamot jelöl. Egyik esetben a nap mértéke egyenlő 50 000 évvel (70: 4), míg egy másik vers kijelenti, hogy "egy nap az Úr szemében olyan, mint 1000 év a te számításod szerint" (22:47).
A yawm szó tehát hosszú időtartamot, egy korszakot vagy annál tágabb időszakot jelöl. Ezért a muszlimok a "hatnapos" teremtés leírását hat különálló időszakra vagy korszakra értelmezik. Ezen időszakok hosszát nem határozzák meg pontosan és az egyes időszakokban bekövetkezett konkrét történéseket sem definiálják.

Ó emberek! Ha kétségetek lenne a Feltámadásról, (gondoljátok el, hogy) megteremtettünk titeket a porból, majd a cseppből, majd az alvadékból, majd húscafatokból, megformálva és megformálatlanul, hogy megnyilvánuljunk nektek. Azt marasztaljuk a méhekben egy meghatározott ideig, akit Mi akarunk, majd gyermekként hozunk elő titeket, majd eléritek erőtök teljét. Néhányatok visszaadja lelkét és néhányatokat visszatartatnak a leggyengébb öregkorig, míg azt sem tudja, mit ezelőtt tudott. A Földet sivárnak látod, de ha lebocsátjuk rá a vizet, az megrezdül, megduzzad és kikeletre hív minden pompás párt. (Korán 22:5)

Ha kétségeik vannak a halál utáni életről, vessék tekintetüket az ember alkotására, vagy a természetre. Milyen csodálatos az ember fizikai fejlődése, ahogy az élettelen anyagból mag, megtermékenyített petesejt, magzat, majd gyermek lesz, aki különböző kort él meg! Hogy vonhatják kétségbe azt, hogy Aki ezt a csodát képes megteremteni, az képes ugyanerre a halál után is? Vagy tán nem látják a bennünket körbevevő világban, ahogy Allah a holt tájra éltető esőt küld és feltámasztja vele az élet különböző formáit? A Teremtő képes arra, hogy egy másik, új világot hozzon létre.

Aki kíváncsi, ezeken a helyeken utánanézhet Ádám, az ember teremtésének és egyéb teremtéssel összefüggő történésnek: 2:30-39; 3:59; 7:11-25; 15:28-44; 17:61-65; 18:50; 20:115-124 és nem utolsó sorban 38:71-85

Aki a fenti versek után Ádám és az emberek teremtését szó szerint veszi szárnyas angyalkákkal és egyéb repkedő lényekkel, az szíve jogán tegye ezt, de mély meggyőződésem, hogy a teremtés édeni leírásában minden szimbolikus és ezt erősítik a Korán utalásai is a fentiekben.

Az ayakból az jön le, hogy a teremtés ciklikus (71:13-17)
Allahot soha "nem készül el" munkájával, mert a teremtés folyamatosan folyamatban van. Minden gyermek, aki születik, minden mag, amely csemetévé fejlődik, minden új faj, ami megjelenik a földön, része Allah folytonos teremtésének.

Lássuk, hogy gondolkodtak muszlim bölcseink Darwin előtt 1000 évvel, ők miként értelmezték az teremtést, evolúciót?

Al-Dzsahiz (776-868) a Kitab al-Hayawan (Állatok Könyve) című cikkben írja: „A tetvek feketék egy fekete hajú fiatalember fején, míg világosokká lesznek egy ősz öregnél." Ez a mikró-evolúció legtisztább példája. Al-Dzsahiz emellett leírja a küzdelmet a fennmaradásért és a természetes kiválasztódást.

Ibn Miskawayh (932–1030), Al-Fawz al-Kabir (A Nagy Győzelem) munkája az evolúció fogalmának egyik legkorábbi leírását tartalmazza. Muhammad Hamidullah a következőképpen írja le Miskawayh evolúciós gondolatait:
Ez a könyv kijelenti, hogy Isten először megteremtette az anyagot és energiát fektette bele, hogy fejlődjön. Ezért az anyag gőz formát öltött, amely idővel víz alakká változott. A fejlődés következő szakasza az ásványi élet kialakulása volt. Idővel különféle kövek fejlődtek ki. Létezésük legfelső fokozata a mirdzsan (korall). Ez egy kőzet, melynek olyan ágai vannak, mint egy fa. Az ásványi élet után kialakul a növényzet. A vegetáció fejlődése egy olyan fában csúcsosodik ki, amely egy állat tulajdonságaival rendelkezik. Ez a datolya pálma. Ennek vannak hím és női egyedei. Akkor sem szárad ki, ha minden ágát levágják, de ha a fejét távolítják el, kipusztul. A datolyapálmát ezért a fák között a legmagasabb rangúnak kell tekinteni, míg az állatok közül a legalacsonyabb rangú. Majd megszületett az állatok közül a legalacsonyabb. Ez végül majommá fejlődik ki. Ez nem Darwin állítása. Ezt Ibn Miskawayh állítja, amit pontosan lejegyeztek az Ikhwan al-Szafa episztolákban. A muszlim gondolkodók azt állítják, hogy a majom ezután alacsonyabb rendű barbár emberré fejlődött. Ez később a mai emberré vált. Az ember szentté, prófétává léphet tovább. Magasabb szintre fejlődhet és angyallá lehet. Az angyaloknál magasabb létforma nem más, mint Isten. Minden Tőle kezdődik és minden Hozzá tér meg.

A Tisztaság Testvérisége (Ikhwān Al-Ṣafā) 10. században a Baszrában tevékenykedő muzulmán filozófusok titkos társasága volt a 10. században. A titokzatos szervezet felépítésére és tagjainak identitására sosem derült fény. Ezoterikus tanításaikat és filozófiájukat episztolék stílusában jegyezték le. Ez a Tisztaság Testvériségének enciklopédia (Rasza'il Ikhwan al-szafa), egy 52 levélből álló óriási gyűjtemény, amely nagyban befolyásolta a későbbi enciklopédiákat, valamint számos, az evolúcióval kapcsolatos gondolatot tartalmaz.

Ők csak kiragadott példák a sok közül, akik Darwin előtt lejegyezték evolúcióval foglalkozó gondolataikat.
Darwin evolúciót ismertető elmélete „Fajok Eredete” címmel1859-ben jelent meg.

Hussein al-Dzsiszr (1845–1909), a libanoni síita tudós, összefüggést látott az evolúció és a szentírás között. Amint írja: " a Koránban nincs bizonyíték, utalás arra, hogy arra, vajon az összes faj, amelyek mindegyike Isten kegyelmével létezik, egyszerre vagy fokozatosan jött-e létre." Ezt a nézetet később a szép emlékű Zaki Bedawi, aki talán a legfontosabb muszlim tudós volt Nagy-Britanniában hirdette, aki azt mondta: „Nem látok ellentmondást az [evolúciós elmélet] és az Iszlám között.”

Hasonló következtetésre jutott Ismail Mazhar (1891-1962) aki jelentős szerepet játszott Darwin elméletének megismertetésében.

Összevetésül mondom mindezt a keresztény világgal, ahol Darwin gondolatait kapásból elvetették, Biblia ellenesnek, blaszfémiának nyilvánították. Olyan tévhiteket fűztek hozzá, hogy Darwin a majmoktól eredeztette az embert, holott ilyet ő sosem állított. Persze, akik nem olvasnak utána, nem tudhatják, hogy Darwin egy közös ősről beszélt, ahogy egy amőba, vagy egyetlen sejt is lehet az, amiből a földi élet elindult.

Az Iszlám világ soha, semmilyen teóriát nem vetett el, mindent egyfajta megközelítésnek tekintett egészen addig, míg a gyarmatosítás időszaka be nem következett. Ettől kezdve megszűnt a logika, más nézet átvilágítása. Illetve nem szűnt meg, csupán radikálisan átalakult. Kizárólag azon a pályán futott, hogy amit a gyarmatosítók hoznak, eleve nem lehet jó, így el kell vetni. Tehát, amit addig elfogadtak, vitatkoztak vele, az is ellenséges eszmévé vált. Ennek a szemléletnek esett áldozatul Darwin is. Itt, Európában azt mondanánk, hogy visszazuhantak a középkorba, de ez Iszlám vonatkozásában nem állja meg a helyét, mert a Középkor volt ott a felvilágosodás időszaka. Így helyesebb, ha azt állítjuk, hogy eddig nem látott és hallott, baromságok kaptak lábra és ez ma is tart. Tehát az a gondolkodás, ami Darwin megítélését ma az Iszlámban körbeveszi, nem az Iszlámból, hanem egy agyi leépülésből fakad. Hiszen a fentiekben úgy gondolom bizonyítottam, hogy a múltban Darwinnal rokon elméletek keletkeztek még a 7-8. században is.

Összességében a Korán nem veti el és nem is erősíti Darwint. Egyszerűen azért, mert a Koránnak nem ez a feladata. Viszont a Korán elhelyezi Darwint egy megítélésbe, ami összehasonlítható más tudósok elméleteivel. Bizonyára még számos új elmélet fog megjelenni a jövőben, ami Darwint is felülírja. Egy azonban bizonyos: Darwin az elméletével sosem kérdőjelezte meg Isten létezését és ez a legfontosabb pont. Ahogy Einstein és több más híres tudós sem. A Korán akkor vetné el elméleteiket, ha ezek szembe fordulnának a teremtés Istenhez kötődő valóságával és annak törvényeivel. Darwin nem lezárt, hanem megnyitott egy gondolkodást, ami nem Isten és teremtés ellenes. Ezzel szemben az egyház lezárt Isten nevében egy gondolkodást, gátat szabva ezzel a teremtés megismerésének, ami viszont isten szándékával ellentétes.