Maradt már le vasárnapi fröccsözésről egy szombaton összeszedett szilánk miatt?

Vagy a szállingózó ónos esőben, elfagyott ujjakkal belsőt cserélve gondolt arra dühösen, miért kell bohóckodni külsővel, belsővel, szeleppel, pumpával? Hallotta már ezt a kérdést a telefonban:

Szia, éjfél múlt, itt vagyok a Dürer Kert előtt és tök lapos a kerekem, mit csináljak?

Jó hírünk van. Vége a rémálomnak, ismét beköszönthet a tömör gumik korszaka! Kipróbáltam aTannus új gumiját, és biztos vagyok benne, pár év múlva kiszorítja a hagyományos külsőket, amiket aztán majd a jövő hipszterei fedeznek fel maguknak, úgy 2040 körül. 

A gumiabroncs története

Az 1800-as évek közepén még nem létezett az autó vagy motorkerékpár. A szekerek, hintók és a kezdeti kerékpárok vasból készült, vagy vasalt fakerekeken gördültek, ami egyrészt borzasztóan hangos volt, másrészt kényelmetlen. A kaucsukot ugyan már ismerték, ám a tiszta kaucsuk ragadós, és nehezen megmunkálható anyag. 1839-ben Charles Goodyear kénnel keverte és melegítette a kaucsukot, így egy sokkal rugalmasabb és időtállóbb anyagot kapott: a gumit.

A skót Robert William Thomson már 1845-ben szabadalmaztatta a légabroncsot, de mivel előállítása drága volt, az abroncs pedig nehezen cserélhető, az egész feledésbe is merült. A gumit 1865-től kezdve kezdték a kerekekre erősíteni tömör változatban, míg az ír John Boyd Dunlop 1888-ban újra felfedezte a levegővel töltött abroncsot. A legenda szerint kisfia triciklijét akarta fejleszteni, először egy kerti slaggal, majd egy két végén lezárt, összeragasztott és egy cumin keresztül felfújt gumitömlővel, amit vászonnal vont be. A találmány sikeres lett, hamarosan beindult a gyártás is, ennek köszönhetően a kerékpárok is egyre népszerűbbé váltak.

Aztán feltalálták a felnit is, így defekt esetén már már nem kellett az egész kereket kidobni. A nagy gyárak, a Pirelli, a Dunlop, a Michelin, a Continental, a Firestone pedig a legkülönbözőbb céloknak megfelelő gumiabroncsokat kezdtek gyártani.

A tömör gumikról legtöbbünknek gyermekkori pótkerekes bringánk jut eszünkbe, meg a Bubi, ami részben szintén a tömör gumi miatt olyan nehéz. De szükségszerűen együtt jár a defektbiztos és a dög nehéz, meg a használhatatlan jelző? Egy koreai gyártó pár éve piacra dobott egy tömör abroncsot, ennek az új változatát kértük el a Pajtás Bicikliboltból, hogy megnézzük, mit tud. De először lássuk, miért is fontos egyáltalán a gumi? 

Ön nekiállna lefutni a maratont egy strandpapucsban?

Sokan alábecsülik a gumiabroncsok jelentőségét, pedig tulajdonképpen ez a bringa cipője. Legközelebb nézze meg egy kerékpártárolóban a lekötött biciklik gumijait, rengeteg teljesen elkopott mintázatú, kiszakadt, elöregedett külsőt fog látni. Ezekkel az elhasználódott külsőkkel sokkal gyakrabban és könnyebben kapunk defektet, ami után nekiállunk bosszankodni, segítségért telefonálgatni. Ha pont időre mentünk volna valahova, otthagyjuk a bringát, amiért aztán vissza kell majd menni, hogy eltoljuk a legközelebbi szervizbe. És ha ez ráadásul pont pénteken történik, könnyen egész hétvégére bicikli nélkül maradhatunk, a barátaink nélkülünk fröccsöznek majd a Rómain. Kijelenthetjük: a bringázásban a legnagyobb szívás a defekt.

Mégis defektet szeretne? Válasszon olcsó és ritka szövésű külsőt!

Tudja például, hány TPI-s az ön gumija? Nem? Pedig a normálisabb külsőkre általában rá van írva. A TPI (threads per inch) az a szám, ami megadja, milyen sűrűn vannak a szövetszálak az abroncsba szőve, egy inchre (2,5 cm) hány szál jut. Minél sűrűbben vannak a szálak, annál nehezebben tudja átszúrni egy tüske vagy szilánk. Másrészt így vékonyabb falú lehet maga az abroncs, tehát könnyebb is. Már pedig nagyon fontos a súly, hiszen ha a keréken, mint forgásban lévő tömegen tudunk csökkenteni, az háromszor olyan hatásos, mintha a bringa egyéb részein könnyítenénk. Sőt olcsóbb is, mint mondjuk kifúrt titáncsavarokra cserélni az összes csavart.

Már a kaucsuk sem a régi. Ez a külső nincs egy éves, de oldalt már szakadozott. 

A legdrágább külsők TPI értéke 120-150 körüli, a normálisabbaké 60, az átlagos kínai külsőké pedig 30 körül van. Egy 1500-2000 forintos abronccsal azért sok jóra ne számítsunk, az ilyeneket használó kollégák szoktak csodálkozni, ők miért kapnak hetente két defektet, míg más nem. Hát a ritka szövésű, elhasznált gumi miatt, amibe könnyebben kerül szilánk, mint Habony Árpád egy tetszőleges belvárosi ingatlanba.

Mit kell tudni a Tannusról?

A Tannus egy 1985-ben alapított koreai cég, a 90-es években sportcipők talpait gyártották például a Nike-nak. A tömör abroncs fejlesztésébe 2003-ban vágtak bele, 2011-ben lett kész az Aither tömör gumi, aminek továbbfejlesztett változata idén tavasszal került a boltokba. Az Aither 1.1 ellenáll a fáradás okozta repedéseknek, vegyi anyagoknak, UV sugárzásnak, jó vízállósággal rendelkezik. Valamint ha belehajtunk egy csavart, majd kiszedjük, simán gurulhatunk tovább. Lássuk be, ez egy olyan tulajdonság, amit még a legdrágább külsők sem nyújtanak.

Fotó: Tannus

Hogyan szereljük fel?

A csinos kis dobozban az abroncson kívül két zacskó műanyag pöcköt találunk, ezeket kell belerakosgatnunk a gumin lévő lyukakba a mellékelt multifunkciós műanyag szerszámmal. Ez utóbbit használhatjuk a felnire való felrakásnál is. A pöckök közül egy táblázat segítségével választhatjuk ki, a mi felninkhez melyik való, a különböző színek más-más méretet jelölnek. A felnink belsejét kell lemérnünk, de a mérete általában fel is van tüntetve, például az én Campagnolo kerekem 13C. Ha az ehhez tartozónál kisebb pöcköt tennénk a gumiba, kiesne a felniből, ha nagyobbat, megfeszülne, eltörne, és megint csak lejönne az abroncs. A biztonság kedvéért azért kérdezzünk rá a bringaboltban, melyik a helyes választás. A felszerelés nem öt percig tartott, nem is leányálom, és bár a második keréknél már nagyon belejöttük, így is egy óra volt. Igaz, két párral már másfél óra alatt is végeztünk volna. A procedúrát bonyolult lenne elmagyarázni, inkább megmutatjuk, íme: 

A magam részéről azért azt tanácsolnám, inkább szereltessük fel szerelővel, biztosabb, és jóval egyszerűbb.

Én két 622-23-as Tannust szereltem fel, a pöckökkel telerakott pár gumi 800g volt. A levetett külsők, belsők és felnivédő szalagok 900 grammot nyomtak.

Első tapasztalatok

Na, és milyen? Nem nehéz? Ezt a kérdést tette fel szinte mindenki, aki tudomást szerzett róla, hogy az ott egy tömör gumi a biciklin.

Nem, sőt könnyebb mint az eddigi külső/belső kombóm, nem beszélve azokról a tárgyakról, amiket soha többé nem kell magammal vinnem.

Mint például a 15-ös kulcs, pótbelső, leszedő, foltkészlet stb. A második kérdés általában úgy hangzott: És milyen vele menni? Más? Mindenkinek azt válaszoltam, hogy igen, nagyon más. Pár nap alatt megszoktam, 150 kilométer után a következőket tapasztaltam:

Kemény. A specifikáció szerint 7 bar nyomásnak megfelelő keménységű az anyag, és én pont 7 és 8 között járok évek óta. Az első keréken nem éreztem a keménységet, a hátsón annál inkább, bekötött szemmel simán 8-ra tippelnék, sőt. De mivel ugyanaz az cucc van hátul, mint elől, valószínűleg a súlyommal van összefüggésben a dolog, ez az anyag másként viselkedik 100 és máshogy 50 kiló alatt.

Pattogós. Egy acélvázas biciklim van a 90-es évek elejéről, a Kannibál gyárából. A macskakő-próbához a hírhedt Rákosrendezői tanpályát választottam, úgyis jártam arra az elmúlt hetekben párszor, nem egy leányálom, de ki lehet bírni. Most viszont mire kiértem a sorompóktól a Szőnyi útra, a pár száz méteres szakaszon nemcsak a két karom zsibbadt el teljesen, és éreztem magam úgy, mint aki fél órát lassúzott egy légkalapáccsal, de csuklótól könyök felettig olyan piros lett a karom, mint a rák egy dél-olasz trattoriában. Abba bele sem merek gondolni, hogy egy még merevebb biciklivel, mondjuk egy teleszkóp nélküli aluvázas bringával mi történt volna velem.

Galéria: TannusFotó: Bakró-Nagy Ferenc / Index

Érzékeny. Az elején minden apró mozdulatra idegesen reagált a bicikli. Elég keskeny a kormányom (360mm), tulajdonképpen csak testtel irányítom a gépet, pontosan tudom, hogy egy 10-20 centis manőverhez mekkora mozdulatot kell tennem. A Tannusszal ugyanazoktól a mozdulatoktól sokkal nagyobb ívet vettem jobbra-balra, ám pár nap után megszoktam és azóta minden oké.

Gyors. Nem tapasztaltam sem azt, hogy lassabb lenne a bringa, sem azt, hogy nehezebb lenne hajtani. Pontosabban ha lassultam is, az csak amiatt van, hogy néhány kulcscsont-, orr- és válltörés után már nagyon óvatos duhaj vagyok, ismeretlen gumikkal úgy megyek bele egy kanyarba, mint ahogy nagypapa viszi le mamuszban a szemetet, lassan tapogatózva és megfontoltan.

Szép. A színes külsők sokat dobnak a biciklin, és a Tannust 12 színben gyártják, köztük nagyon vagány a pink, az almazöld és a vérnarancs, de az én kékem is nagyon eltalált árnyalat. Mivel maga az UV sugárzásnak ellenálló hab ilyen színű, nem kopik, és nem is fakul. Legalábbis remélem, de majd meglátjuk.

Jó érzés. És tényleg, már egy hét után megszokja az ember a tudatot, hogy nem lehet baj a gumikkal, nem kell arrébb rántani a bringát, ha egy betört ablakú kocsi mellett tép el. Megvan az a pillanat, amikor

az utolsó pillanatban veszed észre, hogy azok ott előtted szilánkok és villámgyorsan arrébb kéne... Ó hogy az a! Na ez a Tannusnál nincs.

És ezt olyan könnyen meg lehet szokni, hogy nem is érti az ember, eddig hogy létezhetett másképp.

A bal oldali tárgyakat hordja magával egy lelkiismeretes biciklista, a jobb oldaliakat a Tannusos.

Adnál ennyit egy pár gumiért?

Gyorsan megkérdeztem pár embert a szerkesztőségből, mikor volt utoljára defektjük és sokallják-e a 27 000 forintot egy pár Tannusért.

András: Kevláros külsőt használok, az idejét sem tudom, mikor volt defektem, talán másfél éve. Hosszú távon talán megérné a Tannus, mert évente cserélek külsőt, de kicsit szkeptikusan állok a tömör gumi tartósságához.

Gábor: Évente egy-két defekt becsúszik, ha kiszámolom, talán megérné váltani. Viszont mivel az egész biciklim kb. 10 000 forintot ér, nem valószínű, hogy erre fogok költeni.

Gergely: Tavasszal volt utoljára defektem. A mostani nyeklős-nyaklós bringámra nem tennék ilyet, úgyis óvatosan megyek vele. De tervezem, hogy veszek egy új, hajtósabb biciklit, arra talán beruházok egy ilyenre, feltéve, hogy tényleg jó. 

Kinek érdemes próbát tennie a Tannus-szal és kinek semmiképp?

A Tannus nagyon jó dolognak tűnik, és biztos vagyok benne, hogy pár éven belül, na jó, 10 éven belül a kereket pumpálókra úgy fogunk nézni, mint azokra, akik ma butatelefonokat használnak: tudjuk mi az, de nem értjük miért jó. Ennek ellenére a Tannust nem ajánlom, ha ön:

• merev, aluvázas, teleszkóp nélküli biciklit hajt
• sok macskaköves szakaszon vezet a napi útja
• változatos terepen bringázik, amihez állítgatja a keréknyomást
• fixizik :)
• percek alatt cserél kereket és szereti is ezt a műveletet végezni
• akkor sem költene a biciklijére 30-40 ezer forintot, ha százan biztatnák

Viszont érdemes beruháznia rá, mert rendkívül jól jár vele, ha ön:

• nem szokott magával hordani szerelő szettet
• nem tud, vagy nem akar belsőt cserélni
• azt sem tudja, a kereket hogyan és mivel kell kiszedni, nemhogy a gumit
• pontos időre jár dolgozni, ahonnan nem késhet el
• a bulinegyeden át visz az útja hajnalonként
• egyszerűen nem akar foglalkozni pár évig a gumikérdéssel

Már megint szegény fixisek szívják meg

Ugyanis ők nem tudják használni ezt a tömör gumit. A fix hajtású bicikliken nincs (hátsó) fék, amerre tekeri a fixis a pedált, arra forog a kerék, ha előre, előre, ha hátra, akkor hátra. Ám ez a viszony kölcsönös, amíg előre forog a kerék, mondjuk a Kiscelli úton lefelé, addig a láb is pörög, mint a motolla. Ha fékezni szeretne a bringás, lábbal lassítja a gépet, ha ez nem elég, izomból beleáll a pedálba. Így megállítja a hátsó kereket, ami a külsőn csúszva fékezi a kerékpárt. Ezt hívják skidelésnek. A skidelés viszont gyorsabban eszi a gumit, mint sütiszörny a kekszet, nagy foltokban kopik el teljesen. Ha mindezt a Tannusszal csinálnánk, az első komolyabb ilyen manőver után minden fordulatnál pattanna egyet a kerék. Ezért sajnos a fixiseknek marad a jó öreg levegős abroncs (sűrű cserélgetése).

De vajon hosszú távon is ilyen jó ez?

Pár hónapig biztosan rajta lesz a kerekeimen a Tannus, megjáratom kánikulai aszfalton, a Sziget füvén, az Ötkert előtti szilánkoson, erdei úton, salakon, kavicson, esőben, sárban, hóban. Ősszel pedig egy másik cikkben megosztom a tapasztalataimat, meg azoknak a futároknak a véleményét, akik több mint 10 ezer kilométert mentek vele.

A Tannust és a szerelési tanácsokat a Pajtás Biciklibolttól kaptuk, nagyon köszönjük.

index.hu