h i r d e t é s

DEKA – levél az Index újságírójának

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

DEKA – levél az Index újságírójának

2015. január 26. - 01:00
0 komment

 

Kedves Német Tamás!

Szeretném értesíteni arról, hogy – noha akarata ellenére – többrendbeli örömet okozott nekem vasárnap este megjelent cikkével (Orbán Viktor nyugodtan aludhat).

Örülök, hogy az Index tudomást vett a Galamusról. Szerény vagyok, beérem azzal is, hogy Ön volt olyan kedves megemlíteni a nevemet, sőt az írásomat is. Megszoktam ugyanis, hogy a nagy portálok csaknem mindegyike úgy vesz át tőlünk, a kicsitől, szegénytől és láthatólag mélyen lenézettől többnyire a külföldi cikkfordításainkból származó információkat, sőt mondatokat, hogy még a nevünket sem említik meg. Nevezhetem a nevén is a dolgot: lopnak tőlünk. (Be tudom bizonyítani.) Mert szakmai tisztesség nincs, csak haveri vagy brancsbeli. Arra ugyanis mindig kínosan vigyáznak, hogy amikor egymástól vesznek át híreket, pontosan hivatkozzanak. Most megtört a jég, igaz, pusztán azért, hogy Ön az anyámba küldjön el engem (hogy az Önök nyelvén beszéljek).

Örülök másodszor is annak, hogy ilyen sikeresen és hatékonyan igazolta mindazt, amit az előző, Ön által is hivatkozott DEKA-írásomban feltételeztem. Hogy ugyanis a Demokratikus Kerekasztal, a DEKA – amely a cikkem írásakor még csak a kezdeményezés állapotában volt – ugyanolyan ellenséges sajtókörnyezetben fog működni, ahogyan eddig minden kezdeményezés, amelyet nem huszonöt év alatti maszületett „civilek” követtek el.

Ön elment egy „beszélgető fórumra”, amely négy magyar polgár kezdeményezésére jött létre. Első állomásaként egy hosszabb távú elképzelésnek, sőt tervnek, amely az Orbán-rendszer ellenfeleit szeretné értelmes és hatékony együttgondolkozásra és együttes cselekvésre rávenni. A szándék, a kezdeményezésbe eddig befektetett munka tiszteletreméltó, arról fogalmunk sincs, lesz-e belőle valami. Az Ön lapja, azaz Ön, mint korábban említettem, a kezdeményezésről eleve a gúny hangján számolt be (Legkésőbb 2018-ban megmenekül Magyarország). Most viszont, hála nekem, Ön elment az első találkozójukra. És csupa olyan mondatot hallott, csupa olyan gesztust látott, amelyről Ön szerint továbbra is csak a gúny és a cinizmus hangján lehet beszélni, jobb esetben. Rosszabb esetben az egész a Jobbikot és a Kurucinfót idézte fel Önben, és egy olyan beszámoló megírására késztette, amely nemhogy ettől a kezdeményezéstől, de az élettől is elveszi az ember kedvét.

Én nem voltam ott. Az MTI tudósítása alapján úgy gondoltam, az történt, ami egy ilyen első, valószínűleg inkább brainstormingnak szánt összejövetelen egyáltalán történhetett. Azok, akik a tudomásom szerint rengeteg meghívott közül elmentek, előadták, amit a kezdeményezésről, a rendszerről, a lehetőségekről, a prioritásokról gondolnak. Ahányan, annyifélét, hiszen nem szervezett és fegyelmezett csoportok, hanem egyének voltak jelen. És voltak persze olyanok is, akik azt adták elő, amit a többi résztvevőről gondolnak. Ez már csak így szokott lenni Magyarországon.

Ön láthatólag mást várt. Talán azt, hogy ha összejön – az MTI képeinek tanúsága alapján – húsz-harminc ember, nem a saját, senkivel sem egyezetett mondandójukat fogják előadni, nem vitatkozni fognak (sőt, az ostobábbak vagy az Ön szerint nemkívánatosak eleve befogják a szájukat), hanem érett és összehangzó mondandókkal és programpontokkal állnak elő, és máris leülnek a tervezett kerekasztalok köré, hogy 2018-ra meglegyen az a megmenekülés. És mivel nem ezt kapta, hanem egy bázisdemokrata összejövetelnél is nagyobb káoszt látott – sajnos minden véleménycsere ilyen kezdetben, de ezt Ön nyilván nem tudja –, máris visszaigazolva látta annak a hangnak a létjogosultságát, amelyet korábbi posztjában megütött. Olyannyira, hogy a délutáni megbeszélést már egy rossz kabaréjelenetnek látta és láttatja az olvasóival is. Összefoglalom: Ön szerint ez az egész egy nagy rakás szar. Finomabban: idióták összejövetele, akik világmegváltónak képzelik magukat. Ön láthatólag nem akar, valószínűleg nem is tud folyamatokban gondolkozni, fel sem tételezi, hogy ebből a kezdeti, Ön szerint kaotikus eseményből rengeteg munka és idegbaj árán mégiscsak kijöhet valami értelmes dolog. Ön pillanatképek rögzítésére alkalmas, ezt tette, azon a hangon, azzal a szemlélettel, amelyre Önt megtanították, és amelyet nyilván divatosnak, korszerűnek és az egyetlen vállalhatónak vél.

Nem tudhatjuk, továbbra sem, hogy kijön-e bármi értelmes és használható a négyek kezdeményezéséből. Ha Önön múlik, nem. Ön ezzel a beszámolóval már a második lépést tette meg a hiteltelenítésük, sőt a nevetségessé tételük érdekében. De egyelőre még nem Önön múlik. Egyelőre még azokon az embereken múlik, akik elmentek az első összejövetelre, és talán a következőre is elmennek. És azokon is, akik, nyilván különféle fenntartásaik miatt, most nem mentek el. (Nem hiszem egyébként, hogy a távolmaradással visszavonulásra lehetne késztetni azokat, akiket nem ide valónak tartanak. Az is egy folyamat, nem kevésbé kínkeserves, mire rá lehet ébreszteni őket arra, hogy ez már nem az ő világuk.)

És végül, a harmadik örömforrásom, amelyet Önnek köszönhetek. Elolvastam a korábbi DEKA-írásomat. És örömmel konstatáltam, hogy nem csalt meg az emlékezetem. Az az írás nem az Ön posztjáról szólt, Ön csak a riasztó példa szerepét töltötte be. Ezenkívül nyoma sem volt benne semmiféle hisztériának. Nem is értem, miért épp ez a nyilván sértőnek szánt minősítés („kidolgozott hisztéria”) jutott az Ön eszébe. Talán azért, mert nő vagyok, nem a felsőbbrendű nemhez tartozom, amelynek mindegy, hogy női nemiszerveken poénkodik vagy egy állampolgári kezdeményezésen, és úgy tudja, hogy a nők mind hisztis tyúkok. Vagy talán azért, mert Ön nem tud különbséget tenni felháborodás és hisztéria közt. Ehhez vagy megélt és feldolgozott tapasztalat, vagy a fogalmi gondolkodásra való képesség szokott kelleni. Az előbbire még van esélye. És ahogy feltehetőleg nem tudja azt sem, mi a különbség a kritika, akár a megsemmisítő kritika és leszólás közt.

Kedves Német Tamás! Sajnálom, hogy Önön kell elvernem a port, mert Ön valószínűleg nem tehet róla, hogy ilyen, ha egyszer sohasem találkozott másfajta szemléletmóddal és szakmai etikával, amióta az újságíró, pláne a politikai újságíró szakmát műveli, mint azzal, amelynek a képviselőjéül szegődött. Engedje meg, hogy jóindulatom jeleként adjak egy tanácsot: tartson önmagától három lépés távolságot. Ezt hívják önreflexiónak. Nézzen rá olykor kívülről is önmagára, és kételkedjen néha. Nem külsődleges jegyekből, csakis kételkedésből születhet igazi önazonosság és magabiztosság.

Amiben viszont egyértelműen megemelem a kalapomat Ön előtt, az a címadáshoz való érzéke. Én is úgy látom, hogy amíg Ön tudósít a DEKA összejöveteleiről, Orbán Viktor nyugodtan alhat.

 

Híve

Mihancsik Zsófia

 

galamus.hu

{flike}
{jcomments on}


 

h i r d e t é s