A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon múlt héten, pénteken mutatták be a Doktor Zsivágó című musicalt, a győri Nemzeti Színház társulatának a vendégjátékában.

Paszternak híres - az akkori Szovjetunióban inkább hírhedt - regénye, a Doktor Zsivágó 1957-ben jelent meg egy olasz kiadónál. A nyugati világ hamarosan felkapta, a könyv a kommunizmus-ellenesség szimbóluma lett. Paszternak sokat hezitált, míg úgy döntött jelenjen meg az írása. Úgy fogalmazott: " Nem szabad visszatartani egy művet attól való félelmünkben, hogy bántanak. Azért írtam a regényt, hogy azt kiadják és olvassák."

Az irodalmi Nobel díjat nem vehette át, mert a szovjet hatalom válaszút elé állította. Emigrál, vagy lemond a díjról. Az író a hazáját választotta. Szülőföldjén a regény 1988-ban, 28 évvel az író halála után jelenhetett csak meg.

A regényből még 1965 - ben film is készült, amely hat Oscar - díjat zsebelt be. A győri színházban az elmúlt évadban bemutatott musical 2006-ban készült, amelyet azóta a világ számos országában játszottak.

A darab magyarországi szabadtéri ősbemutatója volt péntek este a szigeten. Megtelt a nézőtér, mintegy 3000 színházat szerető boldog jegytulajdonos várta izgatottan az előadást. A győri ősbemutató híre, a megjelent kritikák izgalmas, érzelmekben gazdag, gondolkodásra késztető estét ígértek a számunkra.

A musical kezdete előtt pár perccel elkezdett szemerkélni az eső. A figyelmes házigazdák esőköpenyeket osztottak ki minden nézőnek, akik bebugyolálva várták, hogy felcsendüljön a zene.

A színpadon nagyszerű színészek előadásában megelevenedett a cári Oroszország, majd az 1917-es bolsevik forradalom utáni mintegy tíz év története. Emberi sorsok kavarogtak előttünk, szerelmek, csalódások, pálfordulások. Láthattuk az esendő embert, a családja és szerelme között választani nem tudó Jurij Zsivágót. A történelem vihara nem kímélt senkit és semmit. Átélhettük a világháború borzalmait, az új rend rémtetteit, melyet az "eszme" jegyében. követtek el. Zsivágó doktor gyarló emberként inkább részese, elszenvedője volt a nagy időknek, mint alakítója. Tanúi lehettünk vívódásának , küzdelmének saját érzéseivel, miközben az új hatalom játékszerként használta ki. Az esendő, szerelmes ember, aki olyan korban született, amikor a személyes sorsát rajta kívül álló körülmények alakították. Számára a halál volt a megváltás.

A musical első része alatt folyamatosan esett, a nézők nem mozdultak, mindenkit lekötött a történet, a fülbemászó zene, a szereplők játéka. A szünetben elállt az eső, fellélegezetünk, jöhet a második rész. Pár taktus után megnyíltak az ég csatornái. A következő egy órában - a zárójelenetig - zuhogott. A közönség nagy része maradt, csak kevesen voltak, akik nem várták meg az előadás végét. A színház zenekara, a zenekari árokban - bár a színpad fedett volt - küzdött az esővel. A karmester végig esőben vezényelt, a második rész közepén kénytelen volt megállítani az előadást pár percre, mert az égi áldás már a hangszereket veszélyeztette. A közönség tapsa mellett a zenészek védettebb helyre húzódtak, majd folytatódott a játék.

A darab végét vastaps fogadta, a cudar idő ellenére sokan felállva tapsoltak, éljeneztek. A színészek, a főszereplő Miller Zoltán, a Larát játszó Kisfaludy Zsófia, Pása Antipovot megszemélyesítő Nagy Balázs, Viktor Komarovszkijt szerepét játszó Forgács Péter és a többiek, tapssal köszöntötték a kitartó nézőket, a zenekar tagjait. Együtt tapsolt a közönség és a társulat, közben zuhogott kegyetlenül, kitartóan.

Felejthetetlen, életre szóló élmény volt a péntek éjszaka színésznek, nézőnek egyaránt. Hősies este volt, bebizonyosodott, a természet erői sem tudták megakadályozni, hogy egy fantasztikus, emlékezetes előadás részesei lehessünk.