Igaz, Aladdin és a csodalámpa történetére is gondolhatunk egy másik kultúrkörben. Nem tudok senkin segíteni, de ettől függetlenül, fohászaimban nem feledkezem meg senkiről. Ugyanakkor tudom, hogy nem ezek a fohászok fogják Isten figyelmét felétek fordítani. Jól is néznénk ki, hogy nekem kell szólni az Istennek, figyuzz, segíts mán itt meg ott! Nem azt mondom, hogy nem kell fohászkodni másért, hanem azt, hogy ez önmagában nem sokat ér. A prófétákért elmondott fohász is más lapra tartozik.
A dolog nem ilyen sámánisztikus.
Amikor reggelenként ima után végig gondolom napjaimat, szeretteimet és titeket, látom, hogy a gondok 20%-a valóban olyan, amihez isteni segítségre van szükség. Betegségek, sorscsapások, kivédhetetlen külső tényezők. Azonban 80%-ban, tehát az esetek túlnyomó többségében ti magatok vagytok a gondok forrásai, ti magatok keveritek magatokat szarba. Rosszul megválasztott emberi kapcsolatok, helytelen kommunikációk, rossz cselekvési irányok, önmagunknak okozott nehézségek.
Erre nem egyedül Isten az orvosság, hanem ti magatok. Legfőképpen nem én vagyok az, aki egy imával csiribi-csiribá segíteni tudnék. Merj szakítani kapcsolataiddal, merj újakat építeni azok helyébe, merd felvállalni önmagad, merj olyan úton haladni, ami Istennek tetsző. Elsősorban Te vagy az, aki segíteni tud magán tetteivel, szándékaival és őszinte fohászaival.
Mi, akik írunk, fordítunk, publikálunk, nincs több kapcsolatunk Istenhez, mint Neked. Mi csak egy recept-könyvet teszünk le az asztalra, ami több ezer éve működik. Vagy elolvasod és főzöl belőle, vagy kotyvasztod főztödet saját elgondolásod szerint. Ha ez utóbbi a helyzet, akkor edd is meg.