Kedves Honfitársaim!

Azért tüntetünk most, mert szeretjük ezt az országot, és mert vagyunk. Ahogy rólam egy többtízezres tüntetés szónokaként nevetséges azt állítani, hogy politikailag nem létezem, úgy a ti véleményeteket külön-külön nem létezőnek tartani hamis. Összességében pedig legalább ugyanannyian vagyunk, mint ahányan a hatalom maradására szavaztak, tiszta lelkiismerettel nem mondhatják azt, hogy nem létezünk vagy senkik vagyunk. Orbán Viktorral akármennyire nem szimpatizálunk is, a mi miniszterelnökünk is, nekünk is felelős, és a mi szolgálatunkra is fel fog majd esküdni. A haza nem lehet ellenzékben, mondták, de a haza nem egyik vagy másik párt, hanem mi mindannyian vagyunk, Kárpát-medencében vagy Londonban, keresztények, ateisták, fideszesek, kritikusak egyenrangúan vagyunk a haza polgárai.

Lehet, hogy voltak trükkök százai a választás napján, de az az eredményt érdemben nem befolyásolhatta. Befolyásolta viszont a sajtó bekebelezése, a közszolgálat propagandává silányítása, a kormányzati hirdetésnek álcázott uszítás. Hivatalosan Magyarország kereszténységét akarja megőrizni a Fidesz, de arra legnagyobb veszélyt ő jelenti, ahogy felhasználja saját céljaira, ahogy az egyházakat függő helyzetbe taszítja, elnémíttat püspököket és papokat, és megpróbálja a hívőket a nem hívőkkel szembefordítani. Ne engedjünk a megosztásnak! Mi most, legyünk liberálisok vagy konzervatívok, megfogtuk egymás kezét, ne eresszük el, meg akarnak majd osztani bennünket, de keressük mindig a középutat, ami összeköt, mert abból sokkal több van. És figyeljünk azokra a honfitársainkra is, akiket politikai okokból érne hátrány. Mi senkit ne hagyjunk az út szélén!

A választás napján Jászságban szemtanúja voltam annak, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket étellel-itallal vásárolja meg a Fidesz, és használja fel eszközül. Az ellenzék és a kormány kritikusai nem voltunk ott a szegények között, nem adtunk nekik jövőképet, nem érezhették azt, hogy számíthatnak ránk. Ezen változtatnunk kell, és oda kell lépnünk embertársainkhoz, hogy van gondunk rájuk. Nekünk nem a szavazatuk kell, hanem az örömünk az, ha ő is boldog Magyarországon.

Nem tudjuk, mi vár ránk a következő 4 évben, de közös kiállásunkra szükség lesz. Ha a kormány át akarja írni az önkormányzati vagy választási rendszert, tovább szűkíti a szabad sajtót, újra meg kell mozdulnunk. Nem a Fidesz, hanem Dobó Istvánként mi védjük Magyarországot mint jogállamot, mint demokráciát. Mi vagyunk a bástya, és higgyük el, erős bástya vagyunk, mert amikor sokan mozdulunk, meghátrál a hatalom. Most is és mindig a szeretet és az igazság vezessen bennünket, ne az erőszak vagy a düh, mi a kormánypártiakért is dolgozunk. Egy az ország, de sok a zászló, és ezt a sokaságot védjük mi meg.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Lukácsi Katalin