Egy éve történt - VIDEÓ
Senki nem tudhatja, min megy át Horváth András.
Kivéve egy embert
Karancsi Tibor egykori rendőr az olajbotrány kirobbantójaként vált ismertté a kilencvenes évek végén. Neki ráment a karrierje, de szerinte az áfacsalásokat megbolygató Horváth Andrásnak jobbak az esélyei. Felkerestük Karancsit, akinél jobban talán senki sem tudhatja, min megy át most az egykori adóhivatali munkatárs - írja az origo.hu.
Több ezer milliárd forint vándorolt magánzsebekbe a kilencvenes évek nagy botrányában, az olajügyekben. Azolajszőkítéssel az ügyeskedők jövedékiadó- és áfacsalást követtek el. Tizenöt-húsz évvel később, 2013-ban Horváth András, az adóhivatal egykori dolgozója áfabotrányt robbantott ki. A most divatos áfacsalással állítása szerint évente ezer milliárd forintnál is több kárt okoznak a csalók, ezért is hasonlította a mostani helyzetet a kilencvenes évek olajügyeihez. Ahogy tavaly novemberi parlamenti megjelenésekor fogalmazott: az olajügyek soha nem szűntek meg, csak átalakultak. Horváth ellen már két nyomozás is folyik, bár zajlik eljárás az általa tett feljelentés ügyében is.
Az olajozás is ismert tevékenység volt, de igazi botrány akkor lett belőle, amikor egy hatósági embernek elege lett, és kiállt a nyilvánosság elé. Ő volt Karancsi Tibor Békés megyei rendőrnyomozó, aki 1999-ben kirobbantotta az olajbotrányt. Akkor emberek haltak meg gyanús körülmények között, Karancsit is félholtra verték, a rendőrségről eltávolították, eljárások indultak ellene. Hogyan látja ő ma Horváth András ügyét, és mit tanácsol az egykori adóhivatali dolgozónak?
Karancsi Tibor: ez a rendőrség nem az, amire én felesküdtem
Az olajszőkítés a rendszerváltás hírhedt, agyonbeszélt, de soha fel- és el nem számolt ügye. Nyolcvanöt évre tikosították. Kulcsfigurája Karancsi Tibor, aki azért került most újra a sajtó nyilvánossága elé, mert az olajozáshoz hasonló volumenű csalási ügyről számolt be a volt adóhivatali munkatárs, Horváth András. Horváthék felvették a kapcsolatot Karancsival. De mi történt a bevállalós rendőrtiszttel, aki leleplezte az olajszőkítés folyamatát, és arra is fényt derített, hogy abban rendőri vezetők segédkeztek?
A rendszerváltás egyik legnagyobb csalása az olajozás, aminek ön részese és egyben áldozata is volt. Jó ideje azonban csend van az olajügyek körül. Mi történt időközben Önnel?
Magányos harcosként vívom ezt a harcot. Nem voltak sem mecénások, sem támogatók mögöttem, de volt egy igazi barát, aki osztozott a sorsomban. Sajnos Pallag László, az egykori parlamenti olajbizottság elnöke már nincs az élők sorában. Ennek a tisztességes embernek a harca példaértékű volt a számomra, tudva, hogy mekkora kártérítési követelést akasztottak a nyakába a perei miatt, és azt, hogy az igaza sohasem derülhet ki, hiszen titkosítva vannak azok a bizonyítékok, amelyek alapján a polgári bíróság akár az ő javára is dönthetett volna. Ezek a bizonyítékok azok által az emberek és érdekközösségek által lettek titkosítva, akik az elsőszámú bűnösök az olajügyekben. De kérdem én: 1998 óta hány belügyminiszterünk volt? A mindenkori belügyminiszter volt a titokgazda, a legkülönbözőbb pártokból. Érdekes módon egyiknek se fűződött hozzá érdeke, hogy feloldja a titkosítást.
Jól tudom, hogy Ön az egyedüli élő tanúja az olajügyeknek?
Nem egyedül vagyok. Élnek még azok a kollégák, akik az 1995-ös macskási telepen az olajszőkítést felderítő rajtaütésen alám voltak rendelve. Más kérdés, hogy az akkori csoportomból minden emberemet kimeszelték a rendőrségről, amit mindenki méltósággal viselt. De a meccs még nincsen lejátszva.
Öt rendőr áldozata volt csak Békés megyében az olajügyeknek. Kuzma alezredestől Dénes Gáboron keresztül, Szobek János, Kovács László és…
…Szabó András, akinek a halála felettébb érdekes, hiszen kulcsfigura az egész ügyben. Két helyen nem lehet öngyilkos senki, de neki a történelemben egyedüliként mégis sikerült, legalábbis a rendőrségi felderítés szerint.
Velük szemben Önt „csak” eltávolították a testülettől.
Talán én voltam az egyetlen ebben az országban, akit élő, egyenes adásban rúgtak ki a rendőrségtől. Ez az RTL Klubban az első megszólalásomkor volt, Bárdos András volt a műsorvezetője az esti műsornak, amiben szerepeltem. Nagy tisztelettel beszélt hozzám, hivatali titulusomban szólított végig az adás során, egészen az adás végéig, amikor a szerkesztő egy A/4-es lapot dugott az orra alá. Egy sor volt rajta, és miután elolvasta, így szólt hozzám Bárdos András: Karancsi úr, tudja, hogy maga már nem rendőr? Nem a titulusomon szólított, hanem a vezetéknevemen. Mondom, tessék? Mondta, hogy most jött az MTI-től a hír, miszerint az ORFK vezetője azonnali hatállyal megszüntette a szolgálati viszonyomat. Megnéztem, hogy hol áll a kamera, és a plecsnimet jelvénnyel, igazolvánnyal együtt felmutattam, mondván, én nem vagyok rendőr? Nagyon nagy lehetett a baj, nagyon belenyúlhattam a darázsfészekbe, ha ilyen fontos volt engem 22 óra 20 perckor személyesen a dandártábornok úr által a testülettől elhatárolni. De beletört a bicskájuk. Megnyertem a munkaügyi pereket.
Mennyi időbe telt, amíg a munkaügyi perei lezajlottak?
Egy évbe. Rehabilitáltak, és a másodfokú bíróság semmissé tette ezt az alantas eljárást.
Egy év után visszahelyezték az állományba, Ön azonban nem maradt.
Nem ment az olyan egyszerűen. Magam közöltem a másodfokú bíróságon, hogy a felperesi keresetem harmadik pontja a munkaviszonyomra irányul, de időközben megváltoztak a körülmények, és ez már nem az a rendőrség, ahol én korábban szolgáltam, így nem kívánok visszatérni.
Azóta hogyan alakult az élete?
Rokkantnyugdíjas lettem, havi 38 ezer forintból éltem. De senki se gondolja, hogy pszichésen omlottam össze. Az olajügyek folyamodványaként még 1997-ben, a kirúgásom előtti évben egy brutális támadás ért, rám küldtek három vascsöves verőembert, akik meg akartak ölni. Érdekes módon alakult az ügy, mert nem én lettem az áldozat, itt is én lettem az első számú gyanúsított, aki „megtámadott” három vascsöves embert, akik csak úgy sétáltak a korzón. Életveszélyes sérüléseket szenvedtem, de ezt is túléltem. Egy év lábadozás után visszatértem a szolgálatba. Tettem ezt annak ellenére, hogy tudtam, akkorra az ügy szálai már a városomba, a munkahelyemre is elértek. Akkorra azokat a használható embereimet, akik velem voltak azon az ominózus rajtaütésen, illetve akik mellettem álltak, eltávolították. Ennek ellenére újra felvettem a kesztyűt, és egy év kihagyás után visszamentem, és egy 55 rendbeli betöréses lopássorozatot derítettem fel.
Ha újrakezdhetné, mindent ugyanígy csinálna, vagy engedne a nyomásnak és hallgatna, mondván: ne szólj szám, nem fáj fejem?
A válasz egyértelmű: semmin nem változtatnék. Sohasem ösztönből cselekedtem, hanem tudatosan és megfontoltan. Engem nem kell sztárolni, nem kell közszereplőként kezelni, mert nem vagyok az, csak tettem a dolgom, azt, amire rendőrként felesküdtem. Nem vagyok se több, se jobb, mint amilyennek egy rendőrnek lennie kell. Sajnos ez a rendőrség nem az, amire én felesküdtem. Ma megmondják a központi direktívát, hogy mit kell behozni a cégnek. Úgy tudom, ez az összeg 33 milliárd forintra rúg, ennyit kell beszedni a rendőrségnek bírságban. Ilyen a világon sehol nincs, szinte költségvetési cég lett a rendőrség.
Felvették a kapcsolatot Horváth Andrással, aki az áfacsalások kapcsán kezdett hasonló küzdelembe, mint Ön. Miről beszéltek?
A napokban keresett meg, Vágó Gáborral jött, aki előzőleg lépett ki az LMP-ből. Beszélgettünk. Andrásnak nem kell tanácsokat adni, mert rendkívül nagy koponya, a szakmájában tudósnak számít. Nem féltem őt, mert akkora médiafigyelem övezi, hogy nagyon dilettáns húzás lenne, ha valaki hozzá merne nyúlni. Nekem vannak kapcsolataim Pesten, itt-ott, amott, akik azért ránéznek az Andrásra barátilag. De kérdezem én, nem az államnak kellene őt védeni, ahelyett, hogy vegzálják?
(Hajdú Sándor)
Hét éve történt
Karancsi Tibor, az egykori szeghalmi főnyomozó, aki részt vett a félholtra vert Kármán Irén könyvének és dokumentumfilmjének az elkészítésében, többször is figyelmeztette az újságírónőt a veszélyekre.
hvg.hu: Mikor ismerte meg Kármán Irént?
Karancsi Tibor: Azután ismertem meg, hogy kirobbantottam a botrányt, és Irén filmet akart a témáról forgatni. Vele a szakmai kapcsolat mellett egy baráti nexus is kialakult, olyannyira, hogy amikor tavaly a családjával Horvátországba utazott, én vigyáztam a házukra.
hvg.hu: Ezek szerint jól ismerte az újságírónőt, és tudta, hogy többször megfenyegették. Nem figyelmeztette?
K.T.: De igen. Irént a talpraesettsége és bevállalóssága tette nagyon szimpatikussá a számomra. Egy temperamentumos, optimista emberként ismertem meg, aki egyáltalán nem ijedős. Ahogy egyre jobban beleásta magát az olajszőkítési ügyekbe, többször is figyelmeztettem, legyen óvatos, azok ott nem ismernek tréfát. Éppen három hete egy belvárosi kávézóban beszélgettünk hármasban, vele és Sándor Istvánnal. Ott is szóba hoztam, Irén, vigyázz, mert vannak rosszakaróid. Kicsit viccesen mondtam neki, „a kocsiban a visszapillantó-tükröt ne csak sminkelésre használd”. A Mokkában való szereplése után újra mondtam neki: hátra is kellene nézni, nem? Irén egyébként nagyon jól tudta, hogy aggodalmaskodásomnak alapja van.
hvg.hu: Számított arra, ami péntek este történt?
K.T. : Benne volt a pakliban, de nem hittem volna, hogy "azok" ilyen messzire mennek el. Úgy tűnt, a nyilvánosság egyben biztosítékot jelent: annak idején két év alatt öt munkatársamat ölték meg rejtélyes körülmények között, de azután, hogy kirobbantottam a botrányt, senki sem halt meg. Engem is megfenyegettek, sőt, mint Irént, meg is vertek, még 1997-ben.
hvg.hu: Elfogják a tetteseket?
K.T.: 50-50 százalékos esélye van. A magam részéről mindent megteszek, hogy a bántalmazás elkövetői ne úszhassák meg a dolgot. A rendőrségnek is felajánlottam a segítségemet, állok a rendelkezésükre minden információmmal. Eddig még nem kerestek meg. Személyes tapasztalataim alapján úgy látom, hogy Magyarországon nem igazságszolgáltatás, hanem csak jogszolgáltatás van. Szeretnék ezúttal csalódni.
Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális "üzletága" volt, szerény becslések szerint a kilencvenes években több százmilliárd forinttal rövidült meg általa a költségvetés. Az "olajos ügyek" 1991-1992-ben ütötték fel a fejüket, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. A visszaélések elkövetésére a motorhajtó gázolaj és a háztartási fűtőolaj, a HTO kettős ára teremtett alkalmat. A két termék minőségileg azonos volt ugyan, ám az utóbbit lényegesen olcsóbban értékesítették. Egy 1990-es kormányrendelet előírta: a fűtőolajat adalékanyaggal színezni kell. A HTO-t 1991-től pirosra festették, ám az adalék a motorokat nem károsította, így azt változatlanul használták üzemanyagként. A fűtőolajként behozott termékeket a vámkezelésnél kellett volna színezni, ami lehetőséget adott a visszaélésekre. Ha a vámost sikerült megvesztegetni, a szállítmányt további beavatkozás nélkül gázolajként értékesíthették. Amennyiben a festék már bekerült az olajba, savazással közömbösítették: a kénsav és más vegyszerek hatására a gázolaj visszanyerte eredeti színét - ez volt az ún. olajszőkítés.
1993 augusztusában az Ipai és Kereskedelmi Minisztériumban operatív bizottságot hoztak létre az olajmaffia megfékezésére. A kettős árrendszer 1995-től megszűnt, röviddel később megszigorították a halasztott vámfizetés szabályait, 1998-tól pedig az üzemanyag céljára szolgáló kőolajtermékeket - függetlenül azok minőségétől - azonnal behajtandó jövedéki adó terhelte. Ezek az intézkedések jelentős mértékben csökkentették az olajjal való visszaélés lehetőségeit.
2000. februárban Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés ad hoc bizottságot hozott létre az olajügyek és a kapcsolódó korrupciós ügyek feltárására. Júniusban 8-án Nógrádi Zsolt, aki a Bács-Kiskun megyei olajmaffia tagjának vallotta magát, bizottsági meghallgatása során megdöbbentő állításokat fogalmazott meg: több vezető politikus és három parlamenti párt, továbbá a vám- és pénzügyőrség, illetve a rendőrség érintettségéről beszélt. Az olajmaffiával való együttműködéssel vádolta többek között Pintér Sándor belügyminisztert, volt országos rendőrfőkapitányt, Szabó Iván volt pénzügyminisztert és Lezsák Sándort, az MDF korábbi elnökét is. Bizonyítékok azonban nem kerültek elő, az érintettek pereket indítottak a tanúvallomást nyilvánosságra hozó Pallag ellen, amelyeket sorra megnyertek.
A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt - hamisítás, csempészet, vámorgazdaság - követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték. A dokumentum szerint számos ügyben nem sikerült megtalálni az elkövetőt, és a bűnügyi hatóságok munkáját jogértelmezési problémák is nehezítették.
(MTI)
Különös összefüggések
Karancsi Tibor, a szeghalmi kapitányság volt főnyomozója igen különös összefüggéseket tárt a nyilvánosság elé a ’90-es évek közepén. A nyomozó azt állította, hogy a dél-békési főrendőrök fedezik az „olajmaffia” tevékenységét. Ezt egy konkrét esettel támasztotta alá a nyilatkozataiban: 1995. május 25-én a füzesgyarmat-macskási üzemanyagtelepen vagonokból kőolajat fejtettek át tartályokba és kamionokba. Karancsi ezt jelentette a bűnügyi osztály vezetőjének, K. Lajosnak, aki azzal küldte el a rendőröket a helyszínről, hogy az eset a Vám- és Pénzügyőrség Nyomozó Hivatalának hatáskörébe tartozik, akikkel ő felveszi a kapcsolatot. Ám a történtekről csak órák múlva tájékoztatta az illetékeseket, akik a helyszínre érkezve a szerelvényeknek már csak hűlt helyét találták. Az ügyészség K. Lajost hivatalos személy által elkövetett cselekmény bűnpártolása miatt vádolja.
A százados által feltárt olajügy kapcsán vizsgálat indult el, ennek során több rendőrt elítéltek. Karancsi Tibor nyilatkozataiban mindig hangsúlyozta, hogy ezzel együtt az ügyben a nagypolitika is érintett volt, és annak résztvevői a mai napig is ott ülnek az ország törvényhozó testületében. „Nem véletlen, hogy nyolcvan évre titkosították az olajügy kivizsgálására létrehozott bizottság által elkészített jelentést” – vélekedett.
{flike}
