Február – március tájára prognosztizálható, hogy kirobban a világban a magyar deviza alapú csalás következtében legkevesebb 10 milliárd svájci frank összegű, fedezetlen számlapénz kibocsátása miatti botrány.

A „pénzhamisítás” fogalmi köre ma már nem csupán a fizikai bankjegy másolatokat takarja, hanem a törvényes fedezet nélkül kibocsátott fizetőeszközöket is. A magyar kereskedelmi bankok 2004 és 2010 között mintegy 7.000 milliárd forint (nagyságrendben mintegy 40 milliárd CHF) értékben adtak ki 5-25 éves időtartamokra különböző szerződésekben deviza alapú hiteleket.

A DAC csoport álláspontja szerint ezek olyan forint kölcsönök voltak, amellyel egyetlen országosan egységes rendszerben, a szerződésektől függetlenül, azokban nem is jelzett módon, súlyosan kárt okoztak az adósoknak, és a magyar állami költségvetésnek egyaránt. Erről az általunk bizonyítható állapotról 2013-ban feljelentést nyújtottunk be a legfőbb ügyészségre.
Ezt az álláspontot a Bankszövetség végig tagadta, és ők Európa és a magyar kormány felé egyaránt ezeket a kölcsönöket jogszerű, devizakölcsönnek állítják be a mai napig.

E tényeket elfogadva a DAC csoport 2014. január első hetében feljelentést nyújtott be a svájci államügyészségen, és az európai központi bankhoz, hogy állapítsák meg: milyen alapon és mekkora értékben bocsátottak ki a magyar kereskedelmi bankok idegen devizát a magyar pénzügyi jogszabályokra hivatkozva, tényleges pénzeszköz fedezet nélkül..
Álláspontunk szerint egy bank idegen valutát csak annyit adhat ki az ügyfelei részére, amennyivel a kölcsön teljes futamidejére rendelkezési joga van. A magyar pénzügyi jogszabályok alapján, a tartalékrátára alapozott számlapénz „teremtésre” ugyanis csak forintban lehet jogszerű lehetőség!

Felmerül a kérdés: mitől egységes hungarikum – csalás a deviza alapú jogügyletek összes egyedi szerződése?
Feljelentésünk bizonyítékát a következő tények adják.
Az adóst és az államot egyaránt, három olyan nagyon egyszerűen, banki bizonylatokkal bizonyítható tétellel károsították meg, mely az egyébként a Kúria szerint jogszerű szerződésekben nem is lelhető fel.

Az első a jogtalan, rejtett deviza kereskedelem. A csalók arra az elavult társadalmi tudatra alapozva, hogy minden devizát a bank automatikusan forintosít, a deviza tulajdonos adós megkérdezése és felhatalmazása nélkül, önhatalmúlag forintosították, és ezzel a vételi és a kereskedelmi ár közti különbséggel, számlaadás nélkül megkárosították. Ma a törvény szerint a deviza tulajdonos szabadon rendelkezhet a rendelkezésére bocsátott deviza felett.

A második, a legjelentősebb értékű csalás, a nem létező pénzeszköz – a deviza egyenlegek – árfolyammal történő felszorzása, az egyenleg-hamisítás. Ebben a szabályos ügyletben mindent a forintból, a valódi pénzből számolnak vissza devizává, azaz nyilvántartási számmá. Ennek következtében minden hónapban külön értékű nyitó és záró deviza egyenlegnek kellene lennie, mert az árfolyam változó. A bankok folyamatos deviza görgetése azt jelenti, hogy a számviteli törvényt megszegve, jogsértő módon értékelik a deviza átváltásokat.

Dr. Kriston István európajogi (pénzügyi) szakjogász a Magyar „deviza”-„hitelesek” védelme érdekében az Európai Bírósághoz fordult. Magyarország tagállamban a bankok megkerülve a tőkepiaci szabályokat kölcsön jogcímén tőzsdén kívüli deviza határidős tömeges – mintegy 1.000.000 db deviza alapú szerződési – ügyletet kötöttek a fogyasztókkal. Lényegében a bankok kölcsönbe burkolva, kölcsön címén összetett pénzügyi eszközt tartalmazó pénzügyi terméket értékesítettek a fogyasztóknak. 
Ez az egyetlen oka annak, hogy. Magyarország a világon egyetlen ország, ahol az előírt törlesztés ellenére nem csökken, hanem nő a tartozás!
A harmadik bizonyíték az egyenleg-hamisítás egyenes következménye: ha magasabb az egyenleg, akkor a %-osan származtatott kamatok és költségek is magasabbak a jogosnál.

Szemenyei-Kiss Tamás / hirhatar.com

{flike}
{jcomments on}