Egyáltalán nem esik szó, a jogi oktatás területén arról, hogy az alaptörvény megjelenése és a közigazgatási rendszer átalakítása óta mennyire megnehezedett a joghallgatók helyzete Különös tekintettel az alkotmány és a közigazgatási jogágak területén.

Ezen jogágak területén történtek ugyanis olyan jelentős változtatások, amelyek alapvetően átírták a korábbi állapotokat.

A hallgatók nem értik, miért nincs tankönyv, miért nem tudják beszerezni azokat és az egyetemtől sem kapnak problémájukra kielégítő választ.

Érzékelik az egyetemen és egyes oktatók esetében is az elégedetlenséget, de nem tudják okát adni ennek.

Alkotmányjoggal kapcsolatos előadáson tapasztalhatták az előadó szakjogász felháborodását és megvetését az Alkotmány helyébe lépő Alaptörvénnyel szemben! Főként az alapjogokat illetően.

Valahogyan tiltakozni kell egy tisztességes szakembernek, de lett volna és még ma is lenne eredményesebb módja is ennek.

Valószínű, hogy a tisztességes jogász társadalom még nem tudott felocsúdni abból az ütésből, amelyet a tisztességtelen rétege mért rá!

Megzavart gondolkodású hallgatók arra készülnek, hogy az egyetem vezetőjéhez peticiót nyújtanak be, felvázolva lehetetlen helyzetüket.

Egymás között cserélgetik a leadott órákról készített jegyzeteiket, felsőbb évfolyamokról beszerzett anyagokat, annak a veszélynek tudatával, hogy nem biztos annak aktualitása.

Olyat is tapasztalnak, közigazgatási jogból nem az egyetem oktatója, hanem a közigazgatásban dolgozó jogász, köztisztviselő ad nekik elő. Önkéntelenül is arra asszociál az ember, hogy már nem csak a bírókat, hanem egyetemi oktatókat is a közigazgatás hűbéreseivel akarja a hatalom helyettesíteni!

A problémát az alábbiakban próbálom felvázolni:

Komoly szakértelemmel, a tankönyvírásban jártas szerzők nem vállalkoznak a folyamatos változtatás veszélye és a láthatóan ellentmondásos "jogalkotás" mellett tankönyvírásra,vmint sem átmeneti tankönyvet írjanak,amely egyébként sem elégítené ki a jogászi hívatással szemben támasztott követelményeket.

Nem csak tankönyvírásra nem vállalkoznak, hanem az igényes és a szakmát tisztelő oktatók egy része már - ha erre lehetősége adódik - még oktatási feladatot sem vállal.

Az oktatás nem állhat le, ezért közigazgatásban dolgozó jogászokat kell behívni erre a feladatra.

Lássuk be azonban, hogy legyen bármilyen felkészült is valaki a gyakorlati közigazgatásban, nem lehet képes megfelelően ellátni ezt a feladatot, oktatási gyakorlat és tapasztalat hiányában.

A minőségi felsőoktatás ilyen körülmények között nem valósulhat meg, de erre nem is törekszik a hatalom, hiszen ellentétes irányú „mozgásokban” érdekelt.

Az sem érdekli a hatalmat, hogy a joghallgató nem jut hozzá a megalapozott tudás elsajátításához szükséges személyi, és tárgyi feltételekhez, csak fizesse a tandíjat, az állami finanszírozás elérhetetlensége következtében.

Név és cím a szerkesztőségben