A nyolcvanöt évesen elhunyt, Izrael-díjjal kitüntetett művész számos regényt írt, amelyeknek legfőbb, visszatérő témája a holokauszt volt. Ervin Appelfeld néven született Romániában, Bukovinának abban a részében, amely a második világháború után a Szovjetunióhoz került, és jelenleg Ukrajna része. 
A háborúban kilencévesen szemtanúja volt édesanyja megölésének, majd apjával a csernovici gettóba deportálták, onnan egy munkatáborba, ahonnan megszökött, és évekig egyedül bujkált. 
1946-ban érkezett Izraelbe, ahol német anyanyelvét a héberre váltotta. Írásaiban gyermekkora világát örökítette meg.
1957-ben fedezte fel, hogy édesapja is életben maradt és Izraelbe került, és újra egymásra találtak. Izraelben a jeruzsálemi Héber Egyetemen irodalmat és jiddist tanult, majd maga is a beér-sevai Ben Gurion Egyetem professzoraként irodalmat tanított évtizedekig. 
Munkásságát Izraelben számos díjjal ismerték el, köztük a Brenner-díjjal, a Milo-díjjal, az Ussishkin éremmel, az Izrael-díjjal, és 2013-ban a Nemzetközi Man Booker-díjra is jelölték. 
A zsidó irodalom egyik nagy alkotásának számító önéletrajzi ihletésű műve, a 2005-ben magyarul is megjelent Egy élet története. (MTI)