Kertész budapesti zsidó családban született 1932-ben, gyerekként élte át a holokausztot. Mivel az egyetemre nem vették fel, tizenkét évig karosszérialakatosként dolgozott. Végül ösztöndíjjal sikerült elvégeznie az ELTE magyar-népművelés szakát, ezt követően közel három évtizeden át a Mafilm dramaturgjaként, forgatókönyv- és dialógusírójaként dolgozott. Olyan tévéfilmek kötődnek a nevéhez, mint az 1970-es Üvegkalitka vagy az 1979-es Aki mer, az nyer, de ő írta Bereményi Gézával és András Ferenccel együtt a Veri az ördög a feleségét is.

Ezzel párhuzamosan kezdte publikálni regényeit és kisregényeit, ezek közül már a legelső, a Sikátor pedig rögtön nagy siker lett. Legismertebb műve, a Makra 1971-ben jelent meg, amelyet tucatnyi nyelvre fordítottak le, és világszerte több mint egymillió példány kelt el belőle. 1972-ben és 1974-ben is neki ítélték a József Attila-díjat, 1992-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, majd középkeresztjét, 2008-ban pedig Kossuth-díjat is megkapta.

2011-ben nagy vihart kavart, hogy az Amerikai Népszavában megjelenő írásában a magyarokat „genetikusan alattvalóként” emlegette, és a holokausztban játszott magyar felelősségről is írt. Ennek következményeként Budapest közgyűlése megfosztotta díszpolgári címétől, végül pedig el is hagyta az országot, Kanadában folyamodott menekültstátuszért. (24.hu)