A Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett művész nem csupán hangszerének mestere, hanem a magyar hangszeres oktatás megkerülhetetlen alakja is volt.

Lattmann Béla neve összeforrt a precizitással, a stílusbeli sokoldalúsággal és azzal a fajta alázattal, amely a basszusgitárost a zenei szövet láthatatlan, mégis elengedhetetlen tartóoszlopává teszi. Halálát a Magyar Jazz Szövetség jelentette be hétfőn.

Lattmann Béla 1960-ban született Dorogon. Zenei pályafutása a helyi Erkel Ferenc Zeneiskolában indult, ahol Gerstner Bálintné kezei alatt kapta meg az alapokat. Később a fővárosban, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola bőgő-jazz tanszakán csiszolta tudását.

Pályafutása során a magyar könnyűzene és jazz legkiválóbbjaival dolgozott együtt. Alapembere volt olyan meghatározó formációknak, mint a László Attila Band, a Kaszakő, a Jávori Kvartett vagy a Kőszegi Group. Játéka hidat képezett a klasszikus jazz-hagyományok és a fúziós zene modern lüktetése között. Nemzetközi szinten is jegyzett muzsikus volt, aki világhírű szólisták mellett is bizonyította, hogy a magyar jazziskola európai színvonalú.

Lattmann hatása messze túlmutat a koncerttermeken és a stúdiófelvételeken. 1989 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének tanáraként generációkat nevelt fel.

Kulcsszerepet játszott az alap- és felsőfokú basszusgitár-oktatás tantervének kidolgozásában, tankönyvei pedig alapművekké váltak a magyar zeneoktatásban. Tanítványai ma a hazai zenei élet krémjét alkotják, őrizve mesterük szakmai igényességét.

Munkásságát a szakma és az állam is számos alkalommal elismerte. 1992-ben eMeRTon-díjat, 2000-ben Pro Urbe díjat kapott. 2008-ban vehette át a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjét, pályája kései szakaszában pedig szülővárosa és szűkebb pátriája is tisztelgett előtte a Rauscher György- és a Demján-díjjal.

Az utóbbi évek egyik legszemélyesebb és legmeghatóbb projektje a Lattmann Quartett volt, ahol fiával, Kristóffal játszhatott együtt. Ez a zenei párbeszéd apa és fia között jól szimbolizálta Lattmann egész életét: a tudás átadását és a zene folytonosságába vetett hitet.

Lattmann Béla távozásával a magyar zenei élet egy olyan művészt veszített el, aki értette, hogy a basszusgitár nem csupán egy hangszer a sok közül, hanem a zene szívdobbanása. Munkássága a lemezeken és tanítványai játékában él tovább. (magyarnemzet.hu)