Be kell látnom, ez bejött neked.

Kitaláltad, hogy mindegy, mi az ára, a lényeg, hogy te a Haza Megmentője lehess, ebben a szerepben tudjál tündökölni.

Kapóra jött neked ehhez a menekülthullám: nosza, legyenek azok a kiszolgáltatottak a haza ellenségei, akik nem tudnak neked visszaszólni, és akikkel szemben te majd így hősnek látszódsz.

Legyen érdektelen – mondtad magadban ­–, hogy a világnak nekiindulók a puszta életüket mentik, háborús országokból. Hogy szervezett gyilkológépek elől indulnak el, minden ingó és ingatlan vagyonukat pénzzé téve, vagy pusztán hátra nézve a földig rombolt házaikra. Ahogy mondani szokás: bizonyára hiányoztál az iskolából, amikor ezt a magyar népdalt tanították: „Visszanéztem félutambúl, szememből a könny kicsordul”. Vagy csak nem voltál képes arra, hogy átéld.

Úgy viselkedsz, mintha az is lényegtelen lenne, hogy eközben Szerbiában maguk a hatóságok verik félig agyon a menekülőket, és veszik el a pénzt azoktól, akiktől csak tudják.

Hatszor is elmondtad, hogy az ő helyzetükben nem ez a lényeg, hanem az, hogy ugye nem gondoskodtak vízumról, útlevélről, rendetlen, slendrián emberek ezek. Nem papírozták le a projektjüket. Okmányok nélkül kezdtek bele a menekülésbe, pedig azt minden fideszes tudja – be is írták a fészes oldaladra –, hogy rendes ember nem felejti ki a táskájából a személyijét meg a tb-kártyáját, mielőtt utazni indul. Azt is jól szétkiabáltad, hogy ez több mint slendriánság: ez egyenesen bűncselekmény! Sőt, hogy csupa nagybetűvel: „Az illegális határátlépés BŰNCSELEKMÉNY!”. Jól számoltál: abban a dimenzióban, amelybe te ezt az egészet beállítottad, értelmetlen elővenni a hatályos törvényt, és azzal érvelni, hogy de hiszen ez csak egy szabálysértés.

Jól kiadtad te a Bevándorlási Hivatalnak is, hogy a menekülttáborok felállításán kívül az égvilágon semmivel ne segítse az érkezőket, sőt, ott nehezítse meg a dolgukat, ahol lehet. Hallgattak rád. Szigorúan csak magyar nyelvű végzésekkel indítják útnak a migránsokat (van, hogy ez hatoldalas), és semmiképp se a legegyszerűbb útvonalon – mindenki menjen keresztül a fővároson.

Azt még megmondják nekik, hogy a vonatokon ingyen utazhatnak – külön kocsiban és leghátul –, de azt már nem, hogy a BH igazolásaival a BKV járművein is jár nekik ez az ingyenesség. Hadd adják ki a ki tudja, mennyi időre beosztandó pénzükből a drága forintokat. Ha nem ők, akkor a civil segítőik. Hivatalos kísérőket pedig még véletlenül sem adnak a csoportok mellé, pedig telne rá az EU-tól kapott pénzből, de inkább találják ki maguk, hogy a Nyugati pályaudvartól hogy kell eljutni Győrbe, Bicskére, Vámosszabadiba és hogy Debrecen felé Cegléden át kell szállni.

Ételt-italt sem kapnak az útra, és a pályaudvarok közelében akkor sem gondoskodnak átmeneti szállásokról, mosdási lehetőségekről és segély-pontokról, ha az érkezőknek több órán, leggyakrabban egy egész éjszakán át kell várniuk a csatlakozásra.

Bár nem árulták el, de amikor megkérdezték őket, sejteni engedték: szóltál te szépen a Vöröskeresztnek meg a Máltai Szeretetszolgálatnak is. Még véletlenül se jusson eszükbe a terepre kiszállni, jól látható helyeken segítséget adni – gondolom, egyértelművé tetted, hogy akkor majd mi lesz a pénzeikkel.

„Nem lehet” – ezt a választ adták ezek a szervezetek az önkéntes civileknek, akik közül néhányan érdeklődtek, hogy vajon miért nem teljesítik, amire szerződtek.

El is érted, hogy az általad létrehozott helyzet mindenben megkönnyítse most azok dolgát, akikben reflexszerűen tolulni kezd az összes, felhalmozódott gyűlölet, ha sötét bőrűek kerülnek a látóterükbe. Ha másfajtákról van szó. Mert a mi fajtánk, ugye, hát az valami nagyon magasabb rendű. Az fölötte áll minden alja népnek. Az nem tűri, ha valaki csoportokba verődik menekülés közben, gyalog megy végig egész országokon (pedig nézzünk fel az égre: hát vannak repülők is, vagy nem?!), és közben nem mos naponta lábat. Hogy néz már ki ez az ember, a kettéváló, keresztbe repedt cipőtalpával?! Képes ezzel bejönni ide, közénk, ebbe a fantasztikus és tiszta metropoliszba, ahol enni lehet a kőről. Mondjuk például a pályaudvaroknál. És amilyen bunkó, szó szerint veszi a hasonlatot! Mert nem tiszteli a mi kultúránkat. Azt se tudja, ki volt Wass Albert, csak leül a pályaudvar előtt a lépcsőn, és tényleg a kőről eszik! Ez is igazolja, amit a Nemzeti Arcvonal megírt róluk: ezek az imént még majmokkal üzekedtek és emberhúst ettek. Vadak. Nahát, ezt a mi fajtánk nem viseli. Úgyhogy gyerünk, szervezzünk rajtaütést, ne hagyjuk magunkat, támadjuk meg őket.

Csütörtökön este a Keleti pályaudvarnál le is csaptak a nácik a védtelen menekültekre, arra napra egyúttal ellehetetlenítve az ott dolgozó, segítő civileket is. Akik pedig ez idáig az állam válláról vették le a terheket: enni-innivalót vittek, tolmácsolást, jogászt biztosítottak és a maguk pénzéből adták össze a sim-kártyákra meg a BKV-jegyre valót, ha a migránsnak már nem volt erre pénze.

Az általad uralt hírek közé azután reggelre az került be, hogy a rendőrök feloszlatták a „szélsőségeseket”, majd igazoltatták a migránsokat, „akik közül többeket is a befogadó állomásokra küldtek”.

Mintha a menekültek nem azért várakoznának órákon át a pályaudvarokon, hogy eljussanak a befogadó állomásokra.

És mintha attól, hogy a rendőrök igazoltatták őket, a vonatok hamarabb indultak volna Győrbe.

Nem, természetesen nem indultak el hamarabb, és az sem oldódott meg ettől, hogy a menekültek éjszaka az általad is hirdetett polgári jólétnek megfelelő, konszolidált körülmények közt térjenek nyugovóra. De az igaz, hogy ettől néhány, eddig elkóborolt Fidesz-bárány talán nagyobb eséllyel fut most vissza a nyájhoz.

Viszont másfelől meg az is igaz, hogy ettől még mindazok, akikben a természetes segítőkészség az erősebb – „elesett, baja van, odaugrom” –, továbbra is azt fogják tenni, amit nekik az elemi jó érzés diktál. Oda fognak menni, és segíteni fogják a rászorulókat. Ilyen egyszerű ez – lényegében csak ennyi.

Úgyhogy ennek tudatában fejezem ki az elismerésemet neked, kedves Orbán Viktor, aki oly nagy sikerrel tudtál és tudsz ma is szembeszállni mindazzal, ami az emberben ugyanolyan természetes és magától értődő, mint a feneketlen gyűlölet és a hatalmaskodás vágya. Csak azt felejtetted eldönteni – valamikor a kamaszkorod táján –, hogy melyiket is válaszd a kettő közül.

Na, ebben nem voltál valami sikeres, ami viszont már nem az én dolgom: azzal egyedül neked kell szembenézned.

Lévai Júlia

gepnarancs.hu