1./ Egyes szociográfiai felmérések és mély interjúk alapján a hajléktalanok negyven százaléka önhibáján kívül került az utcára.

A hajléktalanság, a Kádár-rendszerben társadalmi méretekben nem túl jelentős, főleg nem közszemlére kitett, de mégis létező mély szegénység (a SZETA működése e jelenség létét elég egyértelműen igazolta) egyik kevéssé jellemzője volt. A munkavállalási kényszer és a munkásszállók felszívták a potenciális közönséget.

A rendszerváltás után a szórványszerű jelenség (a kapitalizmus áldásos hozadékaként) törvényszerűen eszkalálódott, súlyosbítva az Antall-kormány idióta "iparpolitikájával", mely a komplett ipart felszámolva százezreket juttatott az utcára, és nem csak munkahelyüket, hanem, a munkásszállókat bezárva, lakhatásukat illetően is.

(Vagy mehettek vissza a Szabolcsba, ahol a szintén felszámolt téesz, az egyetlen munkáltató sem adott többé munkát, megélhetést.)

Ezek az emberek megtakarítások nélkül, nem konvertálható szakma birtokában (egész iparágak tűntek el), átképzési programok, szociális védőháló és intézményrendszer hiányában, és egyébként is arra szocializálva, hogy harmadikán megjön a fizetés, partra vetett halként tengődve nagy számban kerültek az utcára.

A második hullám a pórul járt, kilakoltatott devizahitelesek tömege volt.
Itt az önhiba, legalábbis az előrelátás hiányában némiképpen már bekalkulálható, összességében azonban mégsem.
Mert, bár épeszű ember akkor vesz föl devizahitelt, ha a fizetését is devizában fogja kapni, mégis, ekkorára növesztett tartozás kockázatával nem lehetett számolni.

Vegyük még hozzájuk a folyamatosan állást vesztők sosem fogyatkozó seregét, miközben az eredményes álláskeresés becsült tartama kilenc-tizenöt hónap, a munkanélküli segély lánynevű álláskeresési/átképzési támogatásé (mennyivel szebben hangzik!) Orbán regnálása alatt három hónapra zsugorodott.

És vegyük hozzá a szétment házasságok állandó kárvallottait, rendszerint még ma is (bár már nem kivétel nélkül) az apákat, akiket sok esetben – a lakásnak méretei folytán megoszthatatlan használata miatt – a lakás elhagyására kötelez a bíróság, miközben kártalanításuk, ami új életkezdést tenne lehetővé, az anya/elvált feleség pénzügyi helyzete miatt nem történik meg, vagy csak részletekben, amivel kitörölhetik. (És fizetik a tartásdíjat, ha van miből.)

Azt pedig végképp vegyük számításba, hogy rendes állást csak állandó bejelentett lakcímmel létesíthet a magyar munkavállaló! Ha nincs, nincs állás sem!
Ha egyáltalán van annyi jövedelme a delikvensnek, hogy "albérletbe" költözzön, bejelentkezni ott sem tud.

Az önhibán kívüli hajléktalan lét tehát elég jellemző, ámbár ez a fajta megkülönböztetés a publikumot amúgy nem érdekli.
Nem tud róla, vagy bele se gondol, mert ez egyben annak mérlegelését jelentené, hogy a./ nem csak lumpen munkakerülők élnek az utcán, b./ bárki, akár ő is erre a sorsra juthat a fenti okok bármelyike miatt!

Marad tehát az undor és a jó tanács: menjen hajléktalanszállóra, ne rontsa az utcán a levegőt!

Kisztihand: a./ nappal akkor is rontja, b./ sokan azért nem mennek oda, mert kifosztják őket, c./ nincs is elég hely, mivel a bevételeitől megfosztott főváros egyre kevesebbet tud erre fordítani, az állam mossa a kezeit, a karitatív szervezetek (Iványi) pedig Orbán martalóc adóhatóságával küszködnek.

Az alkohol. Én nem (sem) iszom. De, próbálj meg akár csak egy hetet éjjel-nappal a szabadban tölteni! Garantáltan rászoksz!
Az egyetlen, ami valamennyire melegen tart és elbódít – hogy ne menj a Dunának, kilátástalan helyzetedben.

Én is okádok az összehugyozott házfalak, összeszart zugok, mélygarázsok láttán!

Budapesten másfél millió emberre + átmenő forgalom, hetven nyilvános WC van, és mindegyikben fizetni kell.

Mellesleg: a bulinegyedet összeokádó, rondító, kurvázó, piáló, hangoskodó "katasztrófaturisták" (katasztrófa, hogy Európa szemete számára lett vonzó Európa legolcsóbb kuplerája és piáldája-zabáldája, operába, színházba, múzeumba járók helyett) senkit nem zavarnak?
A kutyaszar senkit nem zavar?
Az elhajított szemét, papír-zsebkendő, piás-, energiaitalos,- üdítős doboz senkit nem zavar?
A román bérkoldusok, ál- és igazi sebeikkel, a condrájukban kéregetve nem zavarnak senkit?
parkokban füvező-drogozó fiatalok senkit nem zavarnak?
Igaz, ők egyelőre nem büdösek, elhanyagoltak! Majd lesznek!

2./ Miért tartom fontosnak, hogy Vitézynek a semmiből előbukkanó megjegyzésére reagájak?

Senki nem szeret (én sem) hajléktalan mellett/helyén ülni a buszon, beszívni a bűzt, s a többi! Empatikus közelítésmódomat sokszor elnyomja a látvány, a szaglószerveim háborgása! Mit tagadjam?

Csakhogy! Vitézy, ez az eredetileg zöld álruhába bújtatott, már akkor is narancsos "környezetvédő" (sosem felejtem el a látványt a kétezres években, amikor az M0 tervezett nyomvonalán, egy kietlen portenger közepén, háta mögött a terepjárójával, szidta a kormányt, hogy zöldterületeket áldoz föl a mobilizáció oltárán.
(Mellesleg vesd össze Samsung Göd, a Fertő-tó, a Balaton, Tata, a Mátra, a Liget, a Hamzsabégi út és a többi, melyekhez egy szava nincs a környezetvédő úrnak!)

Vitézy, balkézről Orbán rokona, aki csakhamar álcázatlan fideszes párt- és várospolitikussá vedlette át a hajdani maszkját, ezzel a kis flekkel, berúgva az új kampány motorját, a kormány tudatos politikáját űzi: keress egy védtelen kisebbséget, és uszítsd rá a többség gyűlöletét!

Akkor elterelted a figyelmét az igazi gondokról, a megszorításokról, melyek pillanatokon belül befutnak.
(A csirkefarhát és a benzinár "moderálása" jó előre, eleve májusig volt betervezve, ma pedig már a rezsicsökkentés című szélhámosság tarthatatlanságáról kezdenek óvatos megjegyzéseket elejteni.
Melyekről persze nem Orbán unortodox, valójában a tudatos építkezést mellőző, szpáhi fosztogató-rablógazdálkodása, hanem Brüsszel, Soros, Gyurcsány és az ukránok tehetnek!)

A legutóbbi áldozat, az LMBTQ-közösség után most, úgy látszik, megint a hajléktalanokat szedik elő a sifonérből.

És sajnos sikere lesz!
Különösen fájó, hogy az ellenzéki fővárosi lakosság körében is.

Meg aztán, lehet Karácsonyra mutogatni.