Hogy viselkedjünk a 21. században? Mennyire legyünk állhatatosak? Mennyire vállaljuk be muszlim hovatartozásunkat, vagy egyáltalán bármilyen hovatartozásunkat? Titkoljuk el? Hiszen köztudottan ellenségkép, céltábla vagyunk. Terroristának bélyegeznek és féltik tőlünk Európát (már ahol). Adjunke muníciót a negatív kommunikációnak azzal, hogy szakállal, nőink hidzsábbal járnak-kelnek? Nem veszik ezt tőlünk provokációnak? Magánvéleményem, hogy vállaljuk be. És vállalja be mindenki büszkén, aki és ami. Vállalja be a cigány, a zsidó, a sváb, mert mindenki ennek az emberi közösségnem a része, ami sokszínű. Miért ne lehetnénk egy szín a palettán? Miért kellene szégyenkezni azért, amit vallunk? Ha a szavannán sokféle állat lakik, de az oroszlánok uralják a terepet, nem öltözhet minden gazella, gnú vagy zebra oroszlánnak, mert neki úgy tetszik!
Ha az emberek felvállalják hovatartozásukat, az nem provokáció, hanem tiszteletet kiváltó magatartás. Legalábbis egy normális, intelligens társadalomban az.

Ó, kik hisznek! Legyetek állhatatosak, tűrjetek és ragaszkodjatok. Őrizkedjetek Allahtól, hátha tán boldogultok. (Korán 3:200)

Egy képesített egészségügyi dolgozó Indiából Kanadába emigrált egy jobb élet reményében. Ennek a muszlim testvérnek szakálla volt. Több helyre beadta jelentkezését, hogy állást találjon és interjúkra is behívták. Ugyan megfelelő képesítésekkel rendelkezett, a szakáll miatt elbizonytalanodtak és nem alkalmazták. Egytől egyig elutasították minden cégnél. Egy interjú alkalmával közvetett módon utaltak arra, hogy a szakáll képez akadályt a munkahely megszerzésében. Az igazat megvallva ez egy nagy próbatétel volt számára Allahtól. Reménytelenül és kimerülve elhatározta, hogy eltávolítja ezt az akadályt és leborotválta a szakállát. Majd visszatért a vállalathoz és egy újabb meghallgatást kért.
Amikor az őt meginterjúvoló személy meglátta őt szakáll nélkül, újból elutasította. Emberünk zavarodottan kérdezte az okról. A tisztviselő így szólt: „Ha nem vagy hűséges istenedhez, akkor hogy lehetnél hűséges hozzánk?”

Ez a történet szolgáljon mindannyiunk számára tanulságul.