Tavaly februárban minden úgy indult mint a mesében. A munkaügyi központok segítségével kerültek kapcsolatba a szociálisnak mondott szövetkezettel. Hitték, hogy a szövetkezet vezetői ténylegesen segíteni szeretnének rajtuk, hiszen többségük alacsony iskolázottságú, több éve óta nem dolgozott, sőt vannak közöttük olyanok is, akik talán még egyetlen napot sem dolgoztak életükben. Rövid időn belül kiderült, hogy csak álmodták az egészet, s keserű volt az ébredés.

Tavaly június közepe óta minden lehetséges fórumot megjártak, utcai demonstrációkat szerveztek, levelet írtak szinte a kormány minden tagjának, a Fidesz frakcióvezetőjének.Érdemi választ sehonnan nem kaptak. Közel egy év után fogadta őket 2016. május 25-én, Csepreghy Nándor miniszterhelyettes úr. Csepreghy úr ígéretet tett arra, hogy személyesen jár el ügyünkben, segít abban, hogy ügyük végre rendeződjön. 

Eltelt a nyár, eljött a szeptember, az iskolakezdés. Sajnos az újabb közel négy hónap alatt gyakorlatilag semmi sem történt, ugyanott vannak, ahol 2015. nyarán. Sehol. A családok nagy részének még mindig  nincs  legális jövedelme, többeket már kilakoltattak, sokuknál kikapcsolták az áramot. A munkaügyi hatóságok széttárják a karjukat, mondván ők nem tehetnek semmit. Ebben az ütemben a  közel 3000  család sorsa még 2016 végén  is, a mostanihoz hasonlóan, rendezetlen lesz.

Mivel Csepreghy Nándor május vége óta érdemi választ nem kaptak,ezért augusztus 22-én ismét levelet írtak miniszterhelyettes úrnak. Választ nem kaptak, ezért  szeptember 13-án újabb levélben fordultak miniszterhelyettes úr titkárságához. A levélben kérték, hogy a lehető legrövidebb időn belül tájékoztassák őket arról,  számíthatunk-e a kormány segítségére? Válasz illetve megkeresés a kormányzat részéről  a mai napig továbbra sincs. Úgy tűnik, ezek az emberek csak terhére vannak a kormánynak, nem számíthatnak arra, hogy a bérgarancia alapból belátható időn belül megkapják jogos járandóságukat. Időközben, közel 1000 munkavállaló a munkaügyi bírósághoz fordult. A bíróság eddig minden esetben a munkavállalók javára ítélt, több százezer forintos elmaradt juttatásokról van szó. Van olyan sorstársuk, akinek közel 800 ezer forintot  ítélt meg a bíróság. Mivel a szövetkezetnek tudomásuk szerint nincs vagyona, így ugyan papíron van pénzük, de azért a piacon nem adnak semmit, attól még éhen is halhatnak.

Az ország szinte minden településén az olvassuk, hogy a kormány megvédi a magyar embereket. Nem értjük, akkor ők miért nem számíthatnak a kabinet segítségére, miért közömbösek az illetékesek a nyomorukkal szemben? Vagy nem tekintik a romákat, magyar embereknek? Csak akkor jók, amikor a szavazatukra van szükség? Olyan nagy bűn az, hogy ők csak egyszerűen dolgozni és élni akarnak, szerény körülmények között, de teljes jogú magyar állampolgárként? 

Számukra már csak a nyilvánosság maradt, magunkra hagyták őket.

Nyílt levél

Miniszterelnökség

Csepreghy Nándor miniszterhelyettes úr részére 

Budapest

 

Tisztelt Miniszterhelyettes Úr!

Az ESZOSZ által átvert, becsapott, sorsukra hagyott közel 3000 nehéz sorsú, hátrányos helyzetű munkavállaló helyzetét Ön jól ismeri. Az állami vezetők közül Ön volt az első és egyetlen, aki 2016. május 25-én fogadott bennünket, s meghallgatta kérésünket s átvette a károsultak nevében, Önnek írt levelünket. 

A személyes találkozón tájékoztattuk Önt   arról, hogyan is élünk, és mi a tényleges helyzet, amit a mindennapokban  megélünk. Elmondtuk,   hogy  az érintett kormányhivatalok szerint lényegében minden rendben van, majdnem  mindenki kapott közmunkát, pár ember kivételével mindenki visszakerült a munkaügyi rendszerbe. Kértük, higgye el a valóság ennél sokkal szomorúbb, a kormányzati szervek információ sántítanak, nem a tényleges helyzetet mutatják be. Elmondtuk, a családok nagy részének még mindig  nincs  legális jövedelme, többeket már kilakoltattak, sokuknál kikapcsolták az áramot. A munkaügyi hatóságok széttárják a karjukat, mondván ők nem tehetnek semmit. Ebben az ütemben a közel 3000 család sorsa még 2016 végén  is, a mostanihoz hasonlóan, rendezetlen lesz.

Nagy tisztelettel kértük Önt segítsen abban,hogy a lehető legrövidebb időn belül rendeződjön valamennyi ESZOSZ munkavállaló munkajogi helyzete, jusson hozzá mindenki a papírjaihoz, s kerüljön vissza a munkajogi rendszerbe. Ezt követően a munkaügyi központok segítsenek abban, hogy minden érintett, aki máshogyan nem tud elhelyezkedni, közmunkához jusson.Kértük, hogy a  kormány, a munkaügyi központok, illetve a végelszámoló közreműködésével állapítsák meg, hogy a munkavállalókat egyénenként milyen elmaradt bérek illetik meg.   Ezt követően a bérgarancia alapból minden munkavállaló,  lehetőleg június végéig kapja meg a jogos járandóságát.

Örömünkre Ön május végén megértéssel fogadta az általunk elmondottakat. Tájékoztatott bennünket arról, a kormány szándéka is az, hogy a  több mint 2800 munkavállaló helyzete rendeződjön, hozzájussanak az elmaradt járandóságukhoz. Azt ígérte, hogy személyesen intézkedik arról,  maga jár el azért,  hogy a lehető legrövidebb időn belül, a törvényes lehetőségek figyelembe vételével, a bérgarancia alapból, ahol az ehhez szükséges összeg a rendelkezése áll, minden károsult megkapja az elmaradt bérét.

Mikor kijöttünk az Ön dolgozószobájából, úgy éreztük, számunkra, ESZOSZ által átvert, becsapott emberek számára felcsillant a remény. Jó érzés volt, hogy miniszterhelyettes úr partnerként fogadott bennünket, mi úgy éreztük, pontosan értette,  milyen kilátástalan helyzetben vagyunk. Bíztunk az ígéretében, hittük,  hogy közel egy év után kálváriánk hamarosan  véget ér.

Most augusztus közepén ismereteim szerint semmi sem változott. Sorstársaim sorra nyerik meg a bírósági pereket, de mivel  a szövetkezetnek tudomásunk szerint nincs vagyona, így ugyan papíron van pénzünk, de azért a piacon nem adnak semmit. Nem tudunk semmit arról, hogy a kormány által kezdeményezett felszámolási eljárás mikor  folytatódik  szövetkezet ellen, nem tudjuk, a kormány megnyitja e a bérgarancia alapot, s mikor juthatunk hozzá jogos járandóságunkhoz. Szinte szó szerint megírhatnám Önnek, amit egy éve ilyenkor megfogalmaztunk, vagy ismételhetném, amit a miniszterhelyettes úrnak írt levelünk is tartalmaz. Ennek sok értelmét nem látom,hiszen úgy gondolom, hogy Ön és munkatársai jól ismerik a nyomorban élő közel 3000 család helyzetét, felesleges újra és újra leírnunk, hogy mi nem vágyunk sokra,  csak egyszerűen dolgozni és élni akarunk, szerény körülmények között, de teljes jogú magyar emberként.

Tisztelt Miniszterhelyettes Úr!

Mi hittünk Önnek, bíztunk abban, hogy felelős kormányzati vezetőként számíthatunk arra, amit megígért a számunkra. Munkatársa tájékoztatott bennünket az elmúlt hónapok történéseiről, amit nagy tisztelettel köszönök, sajnos a mi helyzetünk attól még nem változott,   továbbra is egyik napról, a másikra élünk. Mindannyian a végsőkig elkeseredettek vagyunk, úgy érezzük azok, akik tehetnének értünk bármit, azok sajnos nem vesznek bennünket emberszámba, magunkra hagytak bennünket. Önnek is van családja, így biztos tudja, mit  jelent mikor még a gyerekeinknek sem tudunk mindig ennivalót az asztalra tenni. Már az nagy segítség lenne, ha a kormány minden érintettet --mintegy előlegként a bérgarancia alap terhére --legalább egy hónapi gyorssegélyben részesítene.

Kérem Önt szíveskedjék a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatni arról, hogy mire számíthatunk, akar e rajtunk elesett magyar embereken a kormány segíteni. Kérem Önt, hogy májusi ígéretét betartva személyesen tegyen meg minden lehetségeset azért, hogy a  közel 3000 munkavállaló helyzete több mint egy éves tortúra, időhúzás után számunkra kedvezően, a lehető legrövidebb időn belül rendeződjön. Kérem, ne hagyjanak végleg magunkra bennünket, hiszen a kormány segítsége nélkül életünk gyakorlatilag kilátástalan. 

 

Nyíregyháza, 2016. augusztus 22

Tisztelettel

Dávid Dezső

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ESZOSZ károsult