Legyen áldott Az, Kinek kezében van a Teljhatalom és Ő Mindenre Képes,- (Korán 67:1)

Ki megteremtette a Halált és az Életet, hogy próbára tegyen titeket, melyiketek a legjobb tettekben. Ő a Nagyszerű, a Megbocsájtó. (Korán 67:2)

„Megteremtette a halált és az életet”: A halál az élet előtt áll és az is teremtett jelenség. A halál ezért nem tekinthető negatív állapotnak. A 2:28-ba olvashatjuk: „Hogy tagadjátok Allahot, midőn halottak voltatok, s életre keltett, majd elhaltatok Általa, majd (újra) felélesztett titeket, majd Hozzá tértek meg?”. Az 53:44-ben szintén a halál az első helyen áll és utána jön az Élet. Ez azt mutatja, hogy. 1. A földi életet megelőzően is van egy állapot, amit nevezhetünk létnek, vagy nem létnek, mindegy, valami van. 2. Abban a formában, ahogy szembesülünk vele, az élet megszűnik, de a lét nem. A földi halál állapotából a lélek továbbkerül a „Barzakh” állapotba. 23:100 : „Előttük a válaszfal a Napig, mikor feltámasztatnak”. A válaszfalon túl Végítélet vár, majd ezt követően a kiérdemelt sors, vagy lét, ami Örökkévaló.

Az élet szentsége felülír más megfontolásokat. Az élet földi lakhelye a test, ami nem a miénk, hanem letétben van nálunk és mint minden letét ez is bizalmi alapon került hozzánk. Mint a letét kedvezményezettjei, meg kell adnunk testünknek, ami jár és ha beteg, nem csupán saját érzeteinken való könnyítés miatt, hanem a letét megőrzése okán is kezelni, gyógyítani vagyunk kötelesek. Tehát a gyógyítás kötelesség!
A test szenvedése, akár az életkörülményektől való kín, megpróbáltatás, amit tűrni kell. Tehát a fájdalom, halál előtti agónia életünk, megpróbáltatásunk egy szakasza, melybe beavatkozni csak a következő gondolatok megértése után lehet.
A legfontosabb tudnivaló, hogy a tudomány az agy halálának beálltával nyilvánítja ki a halált. Tehát az agyhalál állapot az, amikor az agykéreg funkciója leáll, megszűnik az érzékelés, a reflex tevékenység, az életfunkciók beidegződése. A sharia ezzel szemben a szívhalál beállása utáni állapotot ismeri el halálnak. Ugyanis az agyhalál után még lehet, hogy a szív nem áll le és az élet fiziológiás jelei, ha nyomokban is, de jelen vannak. Muszlimoknál, cigányoknál és más népeknél mai napig él a virrasztás (szahr) szokása. Ma ugyan ez szokás, de ennek alapja a szívhalál beállásának megvárása és természetesen ez idő alatt a kötelező tisztelet megadása. Ugyanakkor ez az időszak szolgál a halott megmosására, halotti lepelbe öltöztetésére, végtisztelet kinyilvánítására. Csak ezt követheti a temetés. A temetéskor bizonyos, hogy a szív már nem működik.

Ha megértettük az agy és szívhalál közti különbséget, akkor látjuk, miként dönthetünk betegünk ellátásában. Amennyiben a beteg gyógyítható betegségben szenved, mindent meg kell tennünk gyógyulásáért, ebben nincs vita. A vita ott kezdődik, hogy mit tegyünk, ha betegünk gyógyíthatatlan beteg és végstádiumba ért? A beteg mesterséges körülmények közé kerül, gépek lépnek egyes szervei helyébe és léte már nem is saját, hanem e gépek függvénye. Ebben az állapotban két fogalmat mérlegelnek tudósaink. Ezek a visszatartás és a megvonás. A visszatartás körülményei tiszták, ott sincs vita, ugyanis az élet visszatartásáról van szó. Ha a legkisebb remény is fennáll az élet visszatartására, a gyógyulásra, ennek érdekében orvosnak, betegnek, hozzátartozóknak küzdeniük kell.
Igen, de mikor vonhatjuk meg az életben tartó beavatkozásokat? Ebben vita van tudósaink között. Vannak, akik egyértelműen az életben tartó funkciók fenntartását írják elő és ebben nem ismernek el semmilyen ellenérvet. De, kezd olyan vélemény mellett is konszenzus alakulni, mely azt mondja, hogy van mód a beavatkozások megszüntetésére. Ebben az esetben két dolgot kell mérlegelni. Egyrészt azt, hogy az agyhalál beállta után a gépeknek mennyi értelme van a szívhalál megakadályozására? A másik, hogy a művi beavatkozás mennyire szolgálja az életet és mennyire a beteg komfort érzésének fenntartását. Mert ha csak a komfortérzet fenntartását szolgálja, de az élet elvesztette minden reményét, akkor szükségtelen a beavatkozás.
Itt érünk el az újraélesztés kérdéséhez. Vannak esetek, amikor bekövetkezik a szív leállása. Ha a halál a sharia szerint a szív leállásához kötődik, akkor újra éleszthetjük-e a beteget? A válasz egyértelmű igen. Az újraélesztés megvonása csak két esetben következhet be. Ha az élet reménye a test adott állapotában nulla. A másik, ha a páciens még beszámítható állapotban másképp nem rendelkezett.
Ekkor megvonható az újjáélesztés lehetősége. De csakis a szív végső leállására vonatkozó állapotról lehet szó. Ha ilyen rendelkezés nincs, akkor a korábban leírtak szerint kell eljárni.
Amint látható, az élet alakítja tudósaink gondolkodását. Akkor lenne igazán jó, ha a mi szempontjaink is találkoznának a tudomány képviselőinek elképzeléseivel.