Ha mást nem is, azt a listát mindenképpen gyarapítja, amellyel érdemes lesz majd szembesíteni, amikor lejár a megbízatása.

Úgy értem, elfogy iránta az a végtelen türelem, amelynek megnyugtató árnyékában egyelőre kedvére mérgezheti az országot a hozzá nem értésével.

Miután a katolikus egyház egyik neves képviselője hirtelen felindulásból és keresztényi szeretetből fakadóan megszakértette és rögtön keresztre is feszítette a lombikbébiprogramot, amelyről megneszelte, hogy a kormány támogatni kívánja, elkezdődött az oly jól ismert gusztustalan pávatánc.

Balog Zoltán minapi maszatolása után (támogatjuk a programot, mindazonáltal örülünk, hogy az egyház állást foglal az élet nagy kérdéseiben, sőt azóta orosz mintára szervezzük a), a nemzetegyesítő fővadász állt elő a korszakalkotó ötlettel: javaslatokat vár a lombikprogramban résztvevőket vallási alapon bűnösnek bélyegző Veres András püspöktől és a katolikus egyháztól ebben az ügyben.

Mert ugye, ki lehetne szakavatottabb ennek a kérdésnek az eldöntésében és építő javaslatokkal való ellátásában, mint egy cölibátusban élő, gyermektelen férfiakból álló közösség, élén Veres Andrással, nemdebár?

De.

Semjén Zsolt indokolatlan arrogancia és torz erkölcsi miheztartás nem elégedett meg azzal, hogy világossá tegye, a kormány ezúttal sem azoknak a véleményére kíváncsi, akik közvetlenül érintettek az ügyben, hanem külön Veres Andrástól vár javaslatokat egy olyan szabályozásra, ami az egyház tanításainak is megfelel és orvosi-biológiai szempontból is működik.

Ellenben ugyanazzal a keresztényi lendülettel beleállt a Kaáli Intézetbe – a lombikbébiprogram mintegy 70 százalékát végző magánintézménybe – és ellentmondást nem tűrő ájtatos pofával azt sejtette a sorok között, hogy az intézet valójában törvénytelenül működik.

És ha már kinyitotta a száját, akkor a szemeknek álszent forgatása sem maradhatott el: Semjén „horror kategóriának” nevezte azt, ami a be nem ültetett embriókkal történik.

Amit mi tehetünk, az az, hogy legalább Magyarországon akadályozzuk meg, hogy a magyar nőknek és magyar házaspároknak, magyar embereknek az embrióival, magzataival, végső soron

– az én fölfogásom szerint – emberekkel, magyar emberekkel, a magzati korukat élő magyar emberekkel kísérletezzenek, legyilkolják őket, lefagyasszák, kidobják őket, és a szöveteiket felhasználják ipari célra.

(…) Miután a Kaáli Intézetben nem kerül minden magzat beültetésre a méhbe, fölmerül a kérdés, hogy mi történik azokkal a megfogant emberi életekkel, amelyeket nem ültetnek be anyaméhbe. (Hír TV)

Nem mondom, hogy érthető magyar nyelven hangzanak a fentiek, de ez ahhoz képest lényegtelen, hogy – miután a törvény Semjén homályos és gennyes célgozatásaival szemben világosan fogalmaz azzal összefüggésben,

hogy mi történhet az embriókkal, ki rendelkezhet fölöttük, milyen célt szolgálhatnak és egyáltalán mit lehet és nem lehet velük kezdeni – a mindenhez értő alminiszterelnök végül is kinyögte a lényeget:

a magánbiznisz helyett az állami kontroll világába kell áthelyezni ezeket az eljárásokat.

Az mondjuk pont elkerülte Semjén és a bűnös címkét oly könnyen bárkire rásütő egyház figyelmét, hogy több mint 10 évvel ezelőtt éppen egy állami intézményben fordult elő, hogy pénz hiányában nem tudtak hűtőt venni, és ezért fagyasztás helyett kidobták az embriókat.

De miért ne szopassuk a feladatát ellátó magánbizniszt, miért ne próbáljuk meg lejáratni azt az intézetet, amely életet ad olyanoknak, akiknek esélyük nem lett volna megszületni?

Ezen a ponton újra le kell írnom: Veres András katolikus püspöknek joga van a véleményéhez, akkor is, ha szerintem embertelen, és távol áll mindattól, amit én erről a kérdésről gondolok.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy Veres Andrásnak, Semjén Zsoltnak, vagy Balog Zoltánnak sokkal kevesebb köze van ehhez a kérdéshez, mint ahány magyar családot, párt, emberi sorsot érint a probléma.

Azt egyenesen elfogadhatatlannak és siralmasnak tartom, hogy megint azoknak nem kíváncsi a véleményére a nagyszerű kormány, akiknek meg kell küzdeniük azzal a tragikus életérzéssel, hogy szeretnének gyermeket, de nem adatott meg nekik.

A politikai kalandorság hegycsúcsa ebben az összefüggésben az – noha a szabad véleménynyilvánítás joga mindenkit megillett, legyen szó bármilyen egetverő baromságról -, hogy egy orvostudományi programra egy katolikus püspöktől várnak javaslatokat.

Még véletlenül sem a szakma képviselőitől, vagy azoktól, akik megjárták már a lombikprogram minden poklát, esetleg éppen most érinti őket a dolog.

Az pedig járulékos botrány, hogy azokat, akik ezt a munkát elvégzik, azokat megpróbálják lejáratni.

Ha nem egyszerűen arról van szó – Semjén artikuláltlan büfögése szerint sajnos nagyon is valószínű -, hogy valamelyik országos havernak, víz- vagy gázszerelőnek, fideszes holdudvar-tartóoszlopnak kinézték ezt a szektort, akkor is őrületnek és megbocsáthatatlan gazemberségnek tartanám ezt az egészet.

Mert ahogy egy szívműtét elvégzéséhez a sebész nem a kórházi szakács jótanácsait veszi igénybe, ahogy az építészmérnök munkájában nem a targoncás, vagy a műkörmös véleményét kéri ki, és ahogy a pedagógus nem a takarítószemélyzet bölcseletei alapján oktat, úgy fontos lenne ilyen komoly, az emberi életet szó szerint és közvetlenül érintő kérdésekben azokat megkérdezni, akik ehhez értenek.

Meg azokat sem ártana, akiknek viselniük kell kényszerűségből meghozott, saját életüket és leendő gyermekeik életét keményen befolyásoló döntéseik következményét.

Szó nincs erről.

Úgyhogy szerintem ez az igazi horror, fővadász úr!

Meg az, hogy ön semmihez nem ért, de hangosan ítélkezik és forgatja a szemét az élet nagy kérdésein, magyar emberek jövőjét érintő kérdéseken, mert ez bőven elegendő a biztos megélhetéséhez.

Persze ott, ahol a tanévnyitókat a templomban celebrálja a szintén szemforgatásból magasra kapaszkodott lelkész-miniszter, ott ez nem téma.

Pedig jó lenne, ha az lenne.

És ne legyen igazam, de olyan érzésem van, hogy ez a szégyenteljes, felháborító hajcihő is csak azt hivatott elfedni, hogy valójában az államosítás már régen le van zsírozva. A közjót szem előtt tartó szakmaiság, pragmatizmus, empátia és jobbító szándék itt egyszerű illúzió.

Itt is. Oly sokadszorra.

Szerző: H.A./kolozsvaros.com