Az orvosok vészt kiáltanak, egy frissen megjelent felmérés viszont mintha azt mutatná, hogy tulajdonképpen itt minden rendben van.

Egyik olvasónk osztotta meg velünk azt a történetet, hogy ismerősének szidta a helyi kórházat, ahol nem látták el a férjét (a szakrendelésre kiírták, hogy orvoshiány miatt szünetel). Az erősen kormánypárti beszélgetőpartner vadul bizonygatta, mennyire rendben megy itt minden – beleértve az egészségügyet is –, majd összecsuklott. Bekerült a sürgősségire, az ott szerzett tapasztalatok pedig alaposan átalakították a szemléletét (gondoljuk, csak addig, amíg a kormányzati sajtó újra vissza nem állította a „helyes” irányba).

Sokan érzékelhetik, hogy a betegellátás témája is (mint oly sok minden) teljesen átpolitizált lett. Többek között éppen ezt kifogásolta a Magyar Orvosi Kamara (MOK), amelynek rendkívüli Országos Küldöttközgyűlése közel egyhangúan úgy határozott: a tagság eredményes tárgyalás hiányában a kórházak ügyeleteit biztosító önkéntes többletmunka felfüggesztése, az új háziorvosi ügyeleti szerződések aláírásának megtagadása és feladatellátási szerződéseik felmondása mellett dönt.

Az egész beteg rendszert a cikkünk elején említett emberek segítik fenntartani, akik inkább a kormánynak hisznek, mint a szemüknek. Pedig, ha ők is épeszű elvárásokat támasztanának, akkor a népszerűségre nagyon is odafigyelő kabinet irányt is válthatna. A korszerű és humánus egészségügyi rendszer alapelvei, feladatai között számos egyéb mellett felsorolta a MOK a betegellátás szintjéig ható átpolitizáltság megszüntetését, az egészségügy szakpolitikai kérdésként kezelését.

Lehangoló a mostani rendszer látlelete

A kamara által felvázol „látlelet” szerint Magyarországon a betegek egyre gyakoribb tapasztalata, hogy nem jutnak időben megfelelő egészségügyi ellátáshoz, sokszor még tájékoztatáshoz sem. A testi, érzelmi és anyagi kiszolgáltatottság alapélmény lett, nehezítve a betegséggel való megküzdést. A MOK szerint a mérhető adatok alátámasztják az általános érzületet: a magyar egészségügy saját múltjával, az ország általános fejlettségével és a régiós országokkal összevetve is alulmarad.

Az Európai Unió legutóbbi, 2021-es országtanulmánya szerint Magyarország vezette az EU- ban a megelőzhető halálozások listáját, de igen „előkelő” helyen szerepel az elkerülhető halálozások sorában is. Az okok között emel ki a MOK azt is, hogy Magyarország keveset költ egészségügyi ellátásra, (ha a GDP arányt is nézzük, akkor a sereghajtók közól csak Romániát előzzük) és ezen belül is aránytalanul magas a lakosság által közvetlenül az ellátásért fizetett hányad. Ennek okai az állami ellátórendszer hozzáférési és minőségi hiányosságai és a magánegészségügy kontroll nélküli növekedése. Mindehhez hozzájárul a két rendszer hibás szemléletű és nem működő szeparációja.

A problémákat az orvosok szerint nem oldja meg - sőt: rontja - a fizetős magánegészségügy szükségszerű terjedése. Részben azért, mert rengetegen nem engedhetik meg maguknak, részben pedig mert minden betegségre még a tehetősebbeknek sem jelent megoldást. Ugyanakkor ma már a növekvő magánegészségügy sokak számára nem választékbővítő szolgáltatás, hanem az időben való gyógyulás egyetlen esélyévé vált.

Az ősszel elfogadott új törvények és rendeletek - például az ügyeleti rendszer átalakításáról és a dolgozók kirendelhetőségéről - legfeljebb tűzoltásra jók, de előkészítetlen, erőltetett bevezetésükkel inkább fokozzák a bajt. Az intézkedésekből kirajzolódó kép egy utasításos elven működő, kis hatékonyságú, saját hibáiból nem tanuló, központosított irányítású rendszeré, melyhez hasonló az oktatásban vezetett immár letagadhatatlan problémákhoz. Mint nyomatékosították: a korszerű egészségügy sehol a világon nem így működik.

Egy felmérés meglepő eredményei

A Prémium Egészségpénztár tegnap egy olyan reprezentatív felmérést mutatott be, aminek céljaként azt határozták meg, hogy „az egészségügyi szakértőknek és döntéshozóknak nagyobb rálátásuk legyen a magyar egészségügyi ellátást használók elégedettségére”. Ezer, az elmúlt hat hónapban egészségügyi ellátásban részesült főt kérdeztek online meg az előjegyzés hosszáról és a várakozási időről, a vizsgálatról, a gyógyszerezésről valamint a diagnosztikához hozzáférésről. Az állami ellátást a betegek a százas skálán 71, a magánellátást 84 pontra értékelték. A részleteket táblázatban foglaltuk össze, ami alapján ki-ki maga is megítélheti, saját tapasztalatait mennyiben tükrözik az eredmények.

A mi véleményünk szerint egy ilyen felmérés szükségszerűen nem mutat valós képet. Egyáltalán nem mindegy, hogy ki milyen betegséggel fordul orvoshoz, esetleg csak kivizsgáltatná magát. Az egyik fő baj pedig éppen az, hogy teljesen esetleges, kinek milyenek a gyógyulási esélyei. Még a főváros különböző kerületei között is óriásiak az eltérések. Az egyikben például a magánellátáshoz hasonló várakozási idő után lehet igénybe venni az ultrahangot, míg több másikban erre már a jelentkezés is reménytelen. A Prémium közben a felmérés alapján azt állapította meg, hogy a területi különbségek nem jelentősek. (Azénpénzem)