Áyái közül való, hogy megteremtette önmagatokból párotokat, hogy megnyugvásra leljetek velük és megtette közétek a szerelmet, megbocsájtást. Mert bizony, ebben vannak a Jelek a népnek, kik elgondolkodnak. (Korán 30:21)

A szexuális kapcsolat gyönyörű, tömör leírása. E kapcsolat gyümölcse a gyermek. Még egy fontos gondolat. Nincs szerelem megbocsájtás nélkül. És fordítva. Az együttélés során rengeteg hibát ejtünk. Ez természetes. Ha van megbocsájtás, ezek a hibák nem játszanak szerepet. De ha nincs? El se képzeljük!

Ó emberek! Őrizkedjetek Uratoktól, Aki megteremtett titeket az Egy Lélekből és megteremtette abból az ő párját, majd e kettőből szórta szét a sok férfit és nőt. Őrizkedjetek Allahtól, Kit kérdőre vontok (dolgaitokról) és a méhek gazdáitól. Mert bizony, Allah Felügyel rátok. (Korán 4:1)

Minden Ádámmal és Évával kezdődött, ahol Ádám embernek teremtetett. Éva pedig belőle hozatott elő. Mi mind az ő példájukat követjük. Mi is teremtmények vagyunk és feleségeink a mi részeink. Ez a házasság, ami alapja társadalmunknak és a jövő nemzedékének. Jogaink és kötelezettségeink Allahtól jönnek. Teremtményei vagyunk, az Ő akarata a szabvány és a mérték. Kötelességeink az Ő akaratának való megfelelésben válnak elviselhetővé, komfortossá. Köztünk, emberek között, az egymás iránti kötelességek és jogok Allah Törvényéből fakadnak és a Jog ilyen értelemben belénk oltott. A természetben az egyik legcsodálatosabb dolog a szexuális kapcsolat. A szabályokat nem követő, erejére büszke férfi hajlamos elfelejteni annak fontosságát, amit egy nő képvisel a férfi életében és a társadalmi kapcsolatokban, melyek emberi létünkből fakadnak. Édesanyánknak örök tisztelet jár azért, hogy nekünk életet adott. A feleség, akivel szülői közösségben élünk, ugyanezt a tiszteletet érdemli. A szexuális ösztön, ami fizikai életünket befolyásolja és érzelmi létünkre, természetünkre hatást gyakorol, nem félelmet, megvetést kell, hogy keltsen, hanem helyes mederben egy magasabb szintű örömet és megelégedettséget szolgál. Ezzel a bevezetővel térünk rá a nőre, árvákra és családra vonatkozó rendeletekre.

Az Iszlámban a házasság nem szentség, mint a Kereszténységben. Szerelem és más érzések nem írhatók be létesítményesített formákba. A férfi és nő közötti materiális kapcsolatot, azonban törvényesíteni és szabályozni szükséges, ezért a házasságot az Iszlám egy polgári szerződés formájában írja elő, ahol a férfi és nő jogait, kötelességeit a két család által megegyezett keretek között fektetik le.

Nem akarom megnyitni a jogok és kötelességek fejezetét, mert ha egy szerelmen/szereteten alapuló életközösséget eljogászkodunk, akkor pont az azt összetartó kohézió, a szerelem/szeretet tűnik el. Ezért a házassági, válási, örökösödési, adósság esetén tanúskodási, özvegységi és más szabályozásba nem megyek bele.

Mindennek alapja az ANYA! Ha az anyát állati sorban tartják, akkor állatokat nevel. Ha az anyát megbecsülik, szeretik, akkor egy családi közösségben nemzedékekre előre megalapozódik egy viszonyrendszer, ami nem jog alapú. Az anyától indul el az, hogy egy nemzedékkel később miként alakul egy férfi és nő kapcsolata. Most anyáról beszéltem, nem nőről, nőcskéről, feleségnek kinevezett ismeretlenről. A férfi oldalon is ugyanezt jegyzem meg. Egy családjáért, párjáért KIÁLLÁST VÁLLALÓ APA adja azt a közeget, melyben valaki ANYA tud lenni. Tehát nem szimpla férfiről, macsóról, vagy férjnek nevezett ürességről beszélek. Vissza az anyához:

Tudósítás Abu Hureirától (Allah legyen vele megelégedett): Egy ember jött Allah Prófétájához (béke reá) és így szólt: Ó Allah Prófétája! Ki az az emberek között, aki a legszebb bánásmódot érdemli? Erre ő: Szülőanyád! És utána? Erre ő: Szülőanyád! És utána? Erre ő: Szülőanyád! És utána? Erre ő: Apád.

A férfiak ki kell, hogy álljanak az asszonyokért, miáltal Allah kiváltságában részesültek fölöttük, s miáltal áldoznak vagyonukból (rájuk)…. (Korán 4:34)

„Qouwamun” kiállást, védelmet jelent. Lehet, hogy Allah az erő és hatalom privilégiumát adta a férfiaknak a nők felett, de Ő elrendelte a férfiaknak, mit tegyenek ezzel a kiváltsággal. A férfiaknak védelmezniük kell a nőket és nem használhatják ki pozícióikat velük szemben. A nők ezzel szemben pedig engedelmességgel tartoznak, a férfi távollétében vigyáznak a házra és a tulajdonra. Nem megengedett számukra, hogy kibeszéljék a ház titkait.

Eddig a magyarázat.

Korok, helyek változnak. Valaha egy társadalomban a fizikai erő meghatározó szerepet játszott. Szükség volt a férfi erejére csatákban, mindennapi munkában és a család védelmében.

Miután az idők változnak, felfedezték a villástargoncát, darut és mást, a férfi fizikai ereje már nem számít. Egyre inkább az észbeliség, kreativitás dominál, ahol a nők éppolyan jók, mint a férfiak. Nem állítom, hogy kiegyenlítődtek a viszonyok és ezzel nem degradálok senkit. Csupán mások a viszonyok. Létezik egy biológiai predesztináció, ami természetes. Jó, hogy ez a különbözőség fennmarad, hiszen így szolgálhatjuk egymást, így egészíthetjük ki egymást. A szexualitás csupán egy szűk terület, amit mindenki kiveséz, de rengeteg más is van, ahol különbözőségeink egymásért valók. Mást lát meg egy férfi és egy nő az élethelyzetekben, tervezésben, a másik tulajdonságainak feltárásában, kreativitásban és a két látásmód együtt sokkal hatásosabb. Egyik sem alávalóbb a másiknál és egyik sem felsőrendű a másik fölött.

De továbbra is szükség van a férfi kiállására és a nő gondozó szeretetére. És viszont is fennáll ugyanez. A Korán ide olyan revelációt tett, ami a belsőnkbe íródott. Voltak olyan korok, amikor szükség volt erre a szövegre. De ha ma a férfi-nő közti a kapcsolatot magyarázni kell, jogokat kell bele plántálni, akkor felvetődik a kérdés: ki volt az anyád, családod, nemzeted, társadalmad, ahol ezt a kérdést nyitottan tartották? Ha Isten elrendelését várod arra, hogy milyen kapcsolatod legyen anyáddal, feleségeddel, lányoddal és társadalmad női tagjaival, akkor a fentiekben megkaptad a választ, ami az egy lélekből való teremtésben gyökerezik. Úgy gondolj hát a nőkre, mint lelked részeire és ebben minden benne van. Ha lelketlen vagy, az is.

Most magánvélemény következik. A férfi-nő kapcsolat nem vallás, hanem kultúra függő. Ha meg van az egy lélekből teremtés érzése, egy kulturális szinten túl a férfi-nő közti kapcsolat automatikusan beáll, függetlenül nyelvi, etnikai, politikai, nemzetiségi, vallási és más eltérésektől. Ha e két feltétel nincs meg, akkor nem csak a fenti különbözőségek, hanem a napi gondok, összerezdülések is megkeserítik az együttélést. Sajnos, sok esetben egy hiten lévők között sincs meg sem az egy teremtett lélekből való teremtés érzése, sem a hasonló kulturális értés. Akkor, hogy jön ide az Írás? Hiszen azt sem ugyanúgy értenék!