Körömit telefonon kérdeztük arról, hogyan került a Momentumba, mit jelent számára a jobb-bal felosztás meghaladása, és mit keresett DK-sokkal közös fórumon. Interjú.

Milyen motivációk hajtották, hogy pont a Momentumhoz csatlakozzon? Hiszen ön legutóbb a Jobbikban, előtte pedig a Fideszben politizált.

A Jobbikkal 2005 vége, 2006 eleje körül szakítottam. Az Országgyűlésben – miután a Fideszből kiléptem 2004-ben – függetlenként fejeztem be az utolsó két évet. A ciklus végén, 2006-ban aztán visszatértem a civil életbe, tanári szakmámba. Ennek az volt az oka, hogy nem láttam semmilyen esélyt arra, hogy a saját polgári értékrendemet hatékonyan és őszintén megvalósítsam az akkor meglévő pártokban.

Ettől még nem veszítettem el a közélet iránti érdeklődésemet, csak egyszerűen megcsömörlöttem attól, ami az országban zajlott. A politikai tevékenységemet tulajdonképpen hibernáltam. Nem gondoltam, hogy újra párthoz fogok csatlakozni.

Amikor a Momentum feltűnt januárban, akkor megjelent a saját gyerekem generációja a politikai térben. Naná, hogy teret követelnek maguknak, ennél természetesebb dolog nincs a világon. Amit mondtak, az pedig különösen tetszett: főleg a fő üzenetük, hogy a különböző oldalak közötti békétlenkedést megpróbálják közös nevezőre hozni, és próbálnak az ország fájó ügyeire koncentrálni.

Már a Fideszből, majd a Jobbikból való kiválásom idején sem gondoltam, hogy leképezhető aszerint a világ, hogy ki jobboldali, baloldali vagy liberális.

Mindenkiben benne van ennek a hármasnak valamilyen keveréke, attól függ, miről van szó. Nagy kihívás átvinni ezt a társadalmon. Szóval elkezdtem járni a fórumaikra.

Ez mikor volt?

Márciusban, tehát most nemrég. Március 30-án volt egy pécsi fórum, ott találkoztam velük először személyesen. Aztán amikor a NOlimpia-kampány után bejelentették, hogy fontosnak tartják az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát, akkor mint a volt Medgyessy-vizsgálóbizottság egyik tagja, felvettem kifejezetten ezzel a szakmai résszel a kapcsolatot. Ha úgy gondolják, hogy tudok segíteni ebben a munkában, szívesen megteszem.

És mit szóltak ehhez, mennyiben ment tovább ez az ügy? Úgy tűnik, a Momentum kommunikációjából elég hamar kikopott az ügynökakták nyilvánossága: mintha elálltak volna a dologtól.

Én nem úgy látom, hogy elálltak volna tőle, hanem világossá vált, hogy ez egy rendkívül nehéz ügy. De ebbe most nem is szeretnék belemenni, hogy hogyan alakult úgy, hogy huszonhét év alatt a kelet-európai blokkban egyedül Magyarországon nem történt előrelépés ebben az ügyben. Mindenesetre március 30-án találkoztam velük, és világos volt, hogy kapcsolatban maradunk.

A pécsieket szerettem volna megismerni jobban, néhányszor találkoztunk, beszélgettünk. Végiggondoltam, hogy mivel van tapasztalatom a politikában, megtehetem-e azt, hogy ezt nem állítom egy olyan ügy szolgálatába, amit helyesnek tartok. Úgy gondoltam, hogy nem tehetem meg.

Könnyű panaszkodni a kisboltban, meg dühöngeni a Facebookon. De ha az ember tud ennél többet tenni, akkor vállalhat jelöltséget, ha a Momentumnak erre szüksége van. Nem akartam feltétlenül jelölt lenni, más momentumos jelöltet is szívesen támogattam volna:

úgy történt a dolog, hogy szinte kölcsönösen egymásra találtunk. Megmondtam nekik, hogy mit tettem eddig a politikában. Nekik ez tetszett,

én pedig úgy gondoltam, hogy az a legőszintébb, ha az arcommal és a nevemmel vállalom, hogy helyesnek tartom a Momentum törekvéseit.

Nem zavarta őket az ön fideszes és jobbikos múltja sem?

Én ezt azonnal kitettem az asztalra.

Ha kimondjuk azt a szót, hogy Fidesz vagy Jobbik, akkor az embereknek a mai Fidesz vagy a mai Jobbik jut eszébe.

Én 2004-ben kiléptem a Fideszből. Akkor, ha bárkinek azt mondtam volna, hogy milyen okai voltak, nem hitték volna el: belülről nyilván sok minden látszott, ami előrevetítette a mai állapotokat. A Jobbiknak pedig volt egy kezdeti időszaka, amíg igazából útkeresés alatt volt a párt. Abban még minden benne volt: zöld vonal, ilyen-olyan vonal.

Úgy láttam, hogy ha a Fidesszel szakítottam, de nem mondtam le a közélet alakításának a lehetőségéről, akkor egy újonnan alakuló pártban miért ne segíthetném az útkeresést egy polgári konzervatív irányba? Mást gondoltunk a párt jövőjéről, ez 8-10 hónap után kiderült, és úgy döntöttem, hogy békében elválunk egymástól.

Mit szól a Jobbik cukisodásához vagy néppártosodásához?

Nem szívesen mondanék véleményt erről, ez a Jobbik dolga. Ha az ember jelöltséget vállal egy pártban – főleg egy új pártban – akkor arról beszéljen, hogy ennek mi a célja, ne más pártokat minősítsen.

Önön kívül még hány polgári konzervatív értékrendű ember politizál a Momentumban?

Ezt nem tudom megmondani. Nyilván a jelöltekkel most folyamatosan fogok találkozni, megismerjük egymást. Biztos lesznek meglepő ismeretségek.

A Momentumot új SZDSZ-ként is emlegették korábban és legtöbben liberális pártnak tartják. Külföldön is inkább liberális pártokkal vannak kapcsolataik.

A másik ok, amiért őszintén tudtam csatlakozni a Momentumhoz, az az, hogy azt mondták: náluk otthonra találhatnak különböző nézetű személyek. Az ország problémáinak egy része lehet, hogy konzervatív alapon megoldható, mondjuk ilyen a gazdaság. Az oktatás és az egészségügy pedig jóval szolidárisabb szemléletet követel. Én a Momentumban kiváló, életre kész, koncepciókkal, szándékkal megáldott embereket ismertem meg, akik különböző társadalmi háttérrel bírnak, abszolút leképezik az ország összetételét.

Amikor belépett a Momentumba, ki interjúztatta?

A pécsi szervezettel vettem fel a kapcsolatot, őket ismerem.

Fekete-Győr Andrással és a párt országos vezetésével is találkozott azért, nem?

Volt alkalom, hogy találkozzak velük, nyilván nem mindenkivel. Én egy meghirdetett gondolatvilághoz, szándékhoz csatlakoztam, nem magánszemélyekhez. Nagyon fontos, hogy

szerelem nem alakulhat ki párttag és párt között, mert annak látjuk az eredményét, hogy hova vezet.

Említette, hogy az tetszik önnek a Momentumban, hogy összehozza a különböző, konzervatív és liberális beállítottságú embereket. Az LMP 2009-ben nem pont így alakult, aztán meg ezen törésvonalak mentén hullott szét?

Tényleg nem szeretnék más pártokat minősíteni.

De a Momentum nem tök ugyanerről szól? Az esetükben nem tart attól, hogy ilyen törésvonalak mentén szétszakad a párt?

Bármelyik pártra ráköszönthetnek törésvonalak, ez a pártok működésével együtt járó dolog. Sarkítva,

nem véletlen, hogy én a Fidesz és a Jobbik után tudtam csatlakozni a Momentumhoz. Egy párt eszköz ahhoz, hogy az ember az általa képviselt értékeket a közéletbe becsatornázza.

Nyilván nem arról van szó, hogy ha az első olyan döntés megszületik, amivel nem tudok teljesen egyetérteni, akkor rájuk csapom az ajtót. Ha egy párthoz csatlakozik valaki, akkor tudomásul kell venni, hogy vannak belső alkuk és belső kompromisszumok. Ha egy párt döntései már rendszeresen kilépnek a személy értékrendjéből, akkor már felmerülnek dolgok. Bármikor lehetnek belső törésvonalak, de én nem foglalkozom ezzel. Egy új pártnak most a 2018-as választáson hatalmas bizonyítási lehetősége van. 

Meg tudná nyerni az egyéni választókörzetét?

Mindenki azért indul, hogy megnyerje a választókörzetét.

Nyilván. De meg is tudná?

Azzal, hogy a Momentum belépett a politikai térbe, felkavarta az állóvizet. A 2018-as választás annyiban lesz új, hogy ha a Momentum jelöltjei felállnak a rajtvonalra, akkor teljesen új helyzet áll elő a választók szemében. Abban nem hiszek, hogy a jelenlegi pártok közül – akármelyik is kormányoz vagy kerül ellenzékbe – hatékonyan és a választók érdekei szerint tudná ellenőrizni a kormányt. Ha új erő nem kerül be a parlamentbe, akkor ez a furcsa világ, ami évek óta van Magyarországon, folytatódni fog. A Momentumnak az a legfontosabb, hogy bejusson az Országgyűlésbe és új színt vigyen az Országgyűlés működésébe.

A Momentum által emlegetett jobb-bal megosztottság meghaladásának jegyében támogatta 2009-ben a szocialisták által jelölt Szili Katalint is a 2009-es pécsi polgármesterválasztáson?

Nem. Hadd menjek vissza egy kicsit négy évvel korábbra. 2005-ben, mikor az MSZP Szili Katalint jelölte köztársasági elnöknek, a Fidesz pedig beállt Sólyom László mögé, én akkor már független országgyűlési képviselőként dolgoztam. Mindkét fél részéről volt erős nyomás, hogy szavazzak az általuk propagált jelöltre – mindkét oldalnak nemet mondtam. Attól még, hogy az országos politikából 2006-ban visszavonultam, nem tettem le teljesen a lantot, jelen voltam a pécsi közéletben. 2009-ben azt láttam, hogy két polgármesterjelölt van: Páva Zsolt és Szili Katalin. Páva Zsoltot ismertem. Szili Katalint nem nagyon ismertem, nem tudtam, milyen lenne polgármesterként.

Tehát ha köztársasági elnöknek nem is jó, polgármesternek azért elment volna?

Hát jobb lett volna, mint Páva Zsolt. Egyértelmű helyzet volt. Ha akarok élni a szavazati jogommal, azaz akarom formálni Pécs jövőjét, és két jelölt van, akkor vagy nem megyek el szavazni és nem formálom Pécs jövőjét, vagy leadom arra, akit alkalmasabbnak tartok a polgármesterségre.

Én Páva Zsoltot ismerem, tehát nem lepett meg a megválasztása után a vízmű elfoglalása és ami azóta a városban zajlik.

Annak idején tehát ez egy nagyon egyszerű döntés volt: ha nem Páva Zsolt, akkor a másik jelölt.

Mit szól hozzá, hogy a város fideszes országgyűlési képviselői gyakorlatilag gyámság alá helyezték a fideszes polgármestert? Ebben a helyzetben nem jár ki egy kis szolidaritás Pávának, hogy így megpuccsolták?

Nem lepett meg, hogy a két országgyűlési képviselő Páva Zsolt fölé helyezte magát.

Szolidaritást nem nagyon tudok vállalni Pávával, mert ilyet egy felelős városvezetővel nem lehet megcsinálni.

Ha én úgy érzem, hogy számomra ez egy kellemetlen vagy megalázó szerep, akkor abból ki kell tudni lépni.

Vagyis le kellene vagy le kellett volna mondania Pávának?

Szerintem le kellene mondania, de nem azért mert én azt mondom, vagy nem azért, mert „zúg a tömeg a városháza előtt”, hanem belső indíttatásból. Innen Pécsről figyelve az eseményeket kétség sem fér ahhoz, hogy átnyúltak a feje fölött és a polgármesteri tisztségét, feladatát nem tudja betölteni. Ebben a helyzetben nagyon nehéz ott maradni, ha az ember mindig azt érzi, hogy a bolondját járatják vele.

A Momentum taktikájának sokat bírált része, hogy nem hajlandók senkivel összefogni vagy együttműködni. Ön viszont pár hete még DK-s és MSZP-s politikusokkal szerepelt közösen egy fórumon. Ez azt jelenti netán, hogy ön sem feltétlen híve a Momentum különállási politikájának?

Meghívtak egy pécsi fórumra amiatt, hogy a Magyar Nemzetbenmegjelentettem egy írást a pécsi helyzetről és ennek az általam ismert előéletéről. Elfogadtam a meghívást. Meg sem kérdeztem, hogy ki lesz a többi vendég. Aztán megírták, hogy szocialista, DK-s képviselők lesznek, de engem ez nem zavart, én odamentem civilként, bármilyen tisztség nélkül, mint aki azt a cikket megírta a Magyar Nemzetbe.

Biztos, hogy jó ötlet, hogy a Momentum nem akar senkivel összefogni?

Furcsának tartom, hogy egy új pártot neveznek meg hibásnak, hogy miatta nincs összefogás, miközben a mai parlamenti ellenzék között is látjuk, hogy vagy nincs együttműködés, vagy ha van, akkor iszonyatos kínlódások és fogcsikorgatások kísérik.

Ha egy új párt megjelenik a politikai térben, akkor óriási hiba lenne azonnal alku tárgyává tenni azt a gondolatvilágot, amit ők behoztak.

Ez olyan, mint amikor a gyerek felnő és azt mondja neki a szülő, miután elmúlt 18 éves, hogy márpedig megmondom neked, hogy mi most a feladatod. Én ezt meglehetős értetlenkedéssel fogadom. Azt tartom helyesnek, ha egy új párt megméretteti magát a választáson, hogy az Országgyűlésbe új színt vigyen.

Azt, hogy „aki nem fog össze, az Orbán Viktor hatalomban tartásán mesterkedik” rendkívül kimódolt, és a politikai folyamatokat statikusan, csak 2018 tavaszán szemlélő véleménynek tartom. Én érdekelt vagyok abban, hogy a mai kormány ne tudja folytatni a munkáját 2018-ban, és szerintem a Momentum jól döntött, hogy egyedül indul a választáson. De hozzá kell tenni, hogy a választásig még van hat hónap és a politika rendkívül gyorsan tud változni. Én mindenesetre nem látok olyasmit, ami a Momentumot a döntése megváltoztatásra bírná.

Mi lesz, ha nem jutnak be a parlamentbe? Továbbra is támogatni fogja a munkájukat parlamenten kívüli pártként, vagy akkor ez ennyi volt?

Én azon dolgozom, hogy bejusson.

Nincs akkor B-terv? El se tudja képzelni, hogy nem jutnak be?

Nem. Én azon dolgozom, hogy bekerüljön a Momentum az Országgyűlésbe. Az embernek mindig a célon kell tartania a tekintetét.

Szerző: Bakó Bea & Bukovics Martin / azonnali.hu