– eladnám a nekem juttatott párt-székházat, a pénzből vennék bányát és saját médiabirodalmat építenék

– sértetten kikérném magamnak, hogy eladtam a párt-székházat és a hatalmam építésére költöttem a pénzt

– be sem mennék a munkahelyemre, ha az a parlament. Minek is? A fizetésemet megkapom

– ha mégis bemennék a parlamentbe olykor, akkor is csak azért, hogy minden javaslatot megbuktassak, amit a kormánypárt előterjeszt. Akkor is, ha egyébként a javaslat hasznos lenne az országnak

– naponta harsognám a médiába, hogy milyen tehetetlen a kormány

– minden lehetőséget megragadnék arra, hogy a média túlnyomó részét megszerezzem

– minden lehetőséget megragadnék arra, hogy az aktuális kormányt médiafölény-megszerzésével vádoljam

– finanszíroznám a civilekből álló politikai közösségek létrejöttét

– azzal vádolnám az aktuális kormányt, hogy finanszírozza a civilekből álló politikai közösségek létrejöttét

– követelném az aktuális kormánytól az átlátható gazdálkodást

– követelném a közpénzek elköltésének nyílttá tételét

– külföldön tartanék egy beszédet, amelyben ezt mondanám: “Történik valami, ami Magyarországon mindannyiunk számára figyelmeztető lecke. Anélkül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkoznék, szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy Magyarországon éppen puccs van. A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen. A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. Tíz évre titkosított, hosszú távra szóló szerződést köt Oroszországgal a XXI. századot és a magyar nép, a teljes Kárpát-medencei életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében. Úgyhogy arról mi semmit nem tudunk.“( Orbán Viktor, 2008. február, Losonc)

– hatalomba kerülve szerződéseket kötnék Oroszországgal a magyar nép, a teljes Kárpát-medence életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében, úgy, hogy arról a magyar nép semmit sem tudhat és évtizedekre titkosítanám azokat

– ellenzékben azt mondanám: “Közép-Európa rossz emlékű múltját felidézve határokat zárnak le, családokat szakítanak szét, nemzeteket vágnak el egymástól, új gyűlöletek és konfliktusok gerjesztődnek. Komoly lecke ez mindannyiunk számára. Rossz kérdésre nincs jó válasz. Ha egy országon belül olyan állapotok alakulnak ki, hogy a többségi nemzet háborút indít saját állampolgárainak egy része ellen, ha olyan politikát folytat, amely saját állampolgárainak egy részét ki akarja rekeszteni az egyenjogú polgárok szövetségéből, mint ahogyan történt ez Szerbiában, annak beláthatatlan következményei lesznek.”(O.V. 2008. február, Losonc)

– hatalomban kerítést építenék, ellenségeskedést szítanék

– ellenzékben azt mondanám: ” Mit gondoljunk akkor, amikor az egyik miniszterjelölt meghallgatásakor kijelenti, hogy minden tekintetben helyre kell állítani a ’47-es tulajdoni állapotokat. Vagy arról, hogy akad olyan miniszterjelölt, aki szerint a Kádár-rezsim kormányainak minden intézkedése törvénytelen.” (O.V. Parlamenti jegyzőkönyv, 1990. május)

– hatalomban Horthy-kultuszt építenék, a Kossuth teret visszaállítanám az 1944-es állapotába és kijelenteném: a Kádár-rezsim illegitim volt

– ellenzékben kijelenteném: “A Fidesznek igenis van elvi kiindulópontja… a modern XX. század végi liberalizmus.” (O.V. beszéd, 1992)

– hatalomban illiberális országot vizionálnék

– ellenzékben azt állítanám:“Egyszer már volt részünk ilyen mocskos kampányban, ahol lezsidózták és lekommunistázták az ellenzéket. Ennek azonban egyszer s mindenkorra vége, ezt mégegyszer nem engedheti meg magának az MDF” (O.V. beszéd, 1993)

– a hatalom közelébe kerülve szerződtetném a “gyűlöletkampányok atyját”, lezsidóznám és lekommunistáznám az ellenzéket

– hatalomba kerülve lezsidóznám, leárulóznám, lekommunistáznám, lehazugoznám, aljas hazaárulónak állítanám be az ellenzéket. Ha nem is személyesen, de kormánytagok, kormánymédia és a fizetett trollok segítségével

– hatalomba kerülve kitagadnám a nemzetből, ellenségnek kiáltanám ki azokat a honfitársaimat, akik nem rám szavaztak

– ellenzékben kijelenteném: “Ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan rendezni. Olyan polgári liberális kormány, amely… nem enged sem egy jobb-, sem egy baloldali etatista gazdaságpolitika csábításának. Csak egy ilyen liberális kormány látszik alkalmasnak arra, hogy megértesse a polgárokkal, hogy a privatizáció lehetőség, hogy meggyőzze őket arról, hogy minden olyannyira várt intézkedés – legyen szó nyugdíjról, gyedről, családi pótlékról, munkanélküli-segélyről – csak akkor lehetséges, ha előteremtjük hozzá a szükséges pénzt. Márpedig pénz csak piacgazdaságban terem, pénz és piac pedig nincs a pénzforgatáshoz értő vállalkozók, tőkések nélkül… Hangulatkeltés folyik a bankárok, a bankok, a pénztőke és a nemzetközi pénzügyi intézmények ellen… Egy liberális kormány képes lesz arra, hogy kíméletlenül szembeszálljon az… idegengyűlölettel.” (O.V. beszéd, 1994)

– hatalomra jutva kigúnyolnám, betegesnek állítanám be a liberális gondolkodást, államosítanám amit csak lehet, a nem kormánypárti vállalkozásokat kivéreztetném, hangulatot keltenék a bankok, bankárok, a pénztőke, a nemzetközi pénzügyi intézmények ellen, felszámolnám a szociális háló maradékát is. Hatalmam megtartása érdekében idegengyűlöletet szítanék, de szítanám a nem-kormánypárti szavazók elleni gyűlöletet is

– ellenzékben azt mondanám: “A populizmus élő klasszikusai szájában a “liberális” szó káromkodás, szitok. A liberálisok ugyanis szabadságot követelnek a népnek, hogy vállalkozhasson és választhasson. A populisták ellenben fel akarják emelni a népet… Ezért vonzódtak a populisták mindig az állam gyámkodó hatalmához” (O.V. beszéd, 1994)

– hatalomban populistább lennék mindenkinél, káromkodássá tenném a “liberális” szót, hamis illuziót keltenék az állam gyámkodó hatalmáról

– ellenzékben azt harsognám: “A radikális jobboldal nemzetiségi politikája patetikus magyarkodásban, hazafias frázisokban… merül ki. Visszaélnek a nemzeti retorikával, valójában nemzetellenes politikát folytatnak… Csak olyan liberális pártok érdemlik meg, hogy talpon maradjanak ebben az országban, amelyek képesek választ adni arra a politikai kihívásra, amelyet a határainkon kívül élő magyarok iránti felelősség jelent… Ugyanakkor egyetlen magyar kormány sem érezheti felhatalmazva magát arra, hogy a kisebbségek iránti politikai felelősséget átvállalja a határainkon kívül élő magyarok politikai szervezeteitől” (O.V. beszéd)

– hatalomba kerülve nem lenne nálam patetikusabb, nem lenne hangosabban magyarkodó, sem hazafias frázisokat hangosabban puffogtató. Hatalomban mindent megtennék, hogy a határon túl élő magyarokat befolyásoljam, szavazatukat megszerezzem

– ellenzékben azt állítanám: “A nacionalizmus… és a politikai demagógia újjáéledését, az autoriter nosztalgia és a politikai szélsőségek fölerősödését tapasztaljuk az egész térségben. Ez az új, a szélsőjobb elvakult, demokráciaellenes erői által szított és a megnövekedett szociális feszültségeket kihasználó radikalizmus rendkívül veszélyes”(O.V. beszéd)

– hatalomban nacionalista, demagóg, autoriter, demokráciaellenes és populista lennék

– ellenzében kijelenteném: “A magyar közélet jelentős változás előtt áll, összeomlott a célok helyébe az ellenségképet helyező politika, s a jólétet nem ellenségekkel, hanem közös célokkal lehet megteremteni.“(O.V. 2003)

– kormányon ellenségképet teremtenék. Minden héten újabbat és újabbat

– ellenzékben azt mondanám, amit hallani akarnak tőlem

– kormányon azt tenném, ami kell a hatalmam megtartásához, a politikai és anyagi mindenhatósághoz

– kormányra kerülve hűséges embereimet ültetném minden pozícióba, minden létező ágazatból kiszivattyúznám a pénzt, stadionokat építenék, mert a foci a kedvenc sportom

– kormányra kerülve bármit megtehetnék és mindent megtennék. Csak mert megtehetném

– kormányra kerülve elhitetném az emberekkel, hogy értük teszek mindent. Közben a tulajdon hatalmam és gazdagodásom lenne az egyetlen cél

– kormányra kerülve elhitetném az emberekkel, hogy kizárólag engem, vagy a jelenlegi ellenzéki pártokat lehet választani, más alternatíva nincs

– kormányra kerülve minden mondatban előhoznám az előző kormány bűneit, miközben volt kommunista káderekkel tölteném fel a kormány és a pártom vezetését

– kormányon bíznék az emberi ostobaságban, az alapvető irígységben, az ismeretlentől való félelemben, a demagóg, populista hazugságok mindanható erejében

– kormányra kerülve időben elkezdenék harcolni az Unióval, hogy amint elapad a pénzforrás, feltűnés nélkül ki tudjam vinni az országot a szövetségből. A teljhatalmat ugyanis máshogy nem tudom megszerezni

– kormányon idióta baromnak néznék mindenkit, ide értve a saját szavazóimat is

– és igazam lenne

kolozsvaros.com