Ma már lényegében ott tartunk, hogy aki nem tagja valamelyik népszerű közösségi oldalnak felhasználóként, az nem is létezik.

A különös világkép megformálásához ugyanakkor nem igazán kellett más, minthogy branddé alakuljon a jelenlét. A recept egyszerű: hitesd el, hogy maradi, aki nincs fent.

A fiatalok 99%-a aktív felhasználója a Facebooknak, vagy a Twitternek, hiszen Európa ezen szegletén e két közösségi oldal futotta be a legsikeresebb pályát. A Facebook robbanásszerű
megjelenésével pillanatok alatt elsöpörte az IWIW-et, ami mondhatni, nyomtalanul eltűnt az internet süllyesztőjében. Egészen biztos, hogy a ma népszerű oldalakkal is ugyanez történik majd, hiszen egy jól körülhatárolható folyamatról van szó, mely alapvetően divatjelenségként definiálható a legjobban. Fent lenni valahol nem más, mint követni egy egyszerű trendet. A baj mindezzel ott kezdődik, hogy egy fiatal személyiségfejlődésének bizony meghatározó elemévé válik a jelenlét, főként annak jellege.

Sokan, főként a legfiatalabbak közül életük komoly kérdéseként kezelik, hogy bejegyzéseiket és fotóikat hányak kedvelik, s azok milyen hozzászólásokat kapnak. A negatív megjegyzéseket sokan ugyanúgy kudarcként élik meg, mint a kedvelések és megosztások hiányát, s már középtávon is kihatással van rájuk mindaz, ami odafent történik.

Sokak számára mindemellett teljesen ismeretlen az a tény, hogy az oldalakat 14 év alattiak, tehát kiskorúak hivatalosan nem is használhatják. Sőt! Az általános iskolai tanárok egy része gond nélkül bejelöli a gyereket ismerősként, vagy elfogadja jelöléseiket.

Több pedagógus is úgy véli, hogy így legalább ellenőrizheti a gyerekek tevékenységét az interneten is, ők azonban nem számolnak azzal, hogy a gyerekek nagy része több profillal is regisztrál, s amikor egy tanár azt gondolja, hogy sikeresen monitorozza diákjait online is, nem számol a 21. század már-már közhelyszerű igazságával: a gyerekek jobban értenek a számítógépek világához, mint legtöbb esetben szüleik és tanáraik.