ADOM néven diákmozgalom indult, mely tizenkét pontos reformjavaslatot fogalmazott meg, és petíciót indított.

Követeléseik:

1. Növeljék a pedagógusok fizetését!
2. Szabad tankönyvválasztást!
3. Felelős Oktatási Minisztériumot!
4. Hatékony diákképviseletet!
5. Minóségi pedagógusképzést és rektreációt!
6. Iskolai autonómiát!
7. Az iskolapszichológusok számának növelését!
8. A 18 éves tankötelezettségi korhatár visszaállítását a közoktatásban, a szakképzést pedig kössék végzetséghez!
9. A nyelvoktatás fejlesztése!
10. Modern oktatást!
11. A szülői igazolások számának növelése!
12. A kilencórai iskolakezdés!

Ez egy komplett, a hivatalos birkaképző programmal mindenben szöges elentétben álló program. Talán csak az új NAT elvetése nem fogalmazódott meg.

Feltehetően az lesz a mozgalom sorsa, mint oly sok másé: a Tanítanék, az SZFE-ellenállás és társai.
A Téli Palotát nem fogják bevenni, a forradalom ismét elmarad.

De a szolidaritás eszméje, mely a pedagógusok béremelésének követelésében fogalmazódott meg, mindenesetre harminc éve valami új elem!
A mozgalom pedig felcsillantja a reményt, hogy távolról sem tökéletes, nem hézagmentes az orbáni agymosás hatékonysága!

Márpedig az ifjúság a jövő!

Ez a program pedig megmutatja, hogy ezek a gyerekek érettebb fejjel, felelősebben gondolkodnak, mint a felnőtt korosztályok zöme.