Egy hétfő délelőtt a férfi arra lett figyelmes, hogy mentősök és rendőrök gyülekeznek a háza előtt. Érte jöttek, hogy bevigyék őt a pszichiátriára. A férfi – nagyon is érthető módon – zaklatottá vált, eleinte nem akarta beengedni hívatlan vendégeit, de végül a karhatalom nyomására engednie kellett. Mivel esze ágában sem volt egyetérteni azzal, hogy őt a pszichiátriára vigyék, minden erejével ellenállt az intézkedéseknek, így a rendőrök megbilincselték, és erővel szállították el saját otthonából.

A kórházba érve zaklatottsága mit sem enyhült, tovább küzdött az ellen, hogy elvegyék a szabadságát, az ápolók lekötözték és leinjekciózták, sikeresen megtörve ezzel a férfi ellenállását. Hat napon át tartották a pszichiátriai osztályon, olyan tudatmódosító szereket adagolva neki, melyeket ismert testi betegségei miatt sosem kaphatott volna, és mivel a kezdetektől fogva pszichiátriai betegként kezelték, így sem EKG, sem laborvizsgálatot nem végeztek rajta a szerek beadása előtt. A hetedik napon kora reggel szobatársa a földön fekve talált rá, már nem lélegzett, ki tudja mióta. Röviddel a szobatárs jelzése után megpróbálták újraéleszteni a férfit, sikertelenül.

A férfi beutalásának körülményei szinte a múlt századot idézik: személyesen senki sem vizsgálta meg őt, mindössze a szomszédban lakó nő elmondása alapján írt sürgősségi beutalót a település háziorvosa – ennyi pont elég volt, hogy karhatalom segítségével, bilincsben vigyenek el egy embert saját otthonából.

Az elhunyt férfi testvére keresett fel egy jogvédő szervezetet, akiknek elmondta: sohasem volt veszélyeztető sem magára, sem másokra nézve, egyáltalán nem érti, hogyan vihették őt karhatalommal a pszichiátriára. Az erőszakkal történő beszállításról a férfi testvérét nem is értesítették, a nő, miután nem találta a férfit sem otthon, sem máshol, betelefonált a kórházba. Ekkorra azonban a kórház dolgozója már csak halálhírét adhatta a nő tudtára, nem kis megrökönyödésére. A jogvédőkkel a nő azt is közölte, testvére már korábban isvolt pszichiátrián, és az ott kapott szerektől látványosan leromlott az egészségi állapota.

Mind annak módja, ahogyan a férfit a pszichiátriára szállították, mind pedig a vizsgálatokat nélkülöző pszichiátriai szerekkel történő kezelése – mely jó eséllyel vezethetett a férfi halálához – olyan elrettentő képet fest korunk mentális egészségügyéről, melyet aligha feltételezne bárki is, hogy hazánkban valaha megtörténhet. Nem, amíg a hasonló esetek napvilágra nem kerülnek.

(CCHR)