A pszichológia napjainkban a halogatást, amely egy ősrégi ösztön, társadalmi problémának tartja.

Az American Psychological Association szerint minden ötödik ember „sorozat-halogató” - írja a gépnarancs.

Az Economist pedig kiszámította, hogy azalatt a 140 millió óra alatt, amit az emberiség azzal töltött, hogy 2 milliárdszor megnézze a Gangnam Style videót, négy olyan piramist fel lehetett volna építeni, mint a gizai Kheopsz-piramis. Az oxfordi egyetem a múlt évben felelevenítette Szent Egyed történetét, a mártírét, aki felírta a „ma” szót a keresztre, mert fellázadt a varjú ellen, amely azt javasolta neki, hogy csak másnap keresztelkedjen meg.

Akinek nincs ereje levetni Oblomov ruháját és átpártolni a szenthez, annak két amerikai szakértő a Psychological Science-ben biztosnak tartott receptet kínál: A michigani és a dél-kaliforniai egyetemek kutatói szerint ahhoz, hogy kényszerítsük magunkat, hogy megtegyük, amit elhalaszthatnánk másnapra, elég megváltoztatni az idő mérésének egységét. Ha azt gondoljuk, hogy a végső határidő egy feladat elvégzésére 30 nap múlva jár le és nem egy hónap múlva, ez ösztönzést ad az adott feladat elvégzéséhez. Ha úgy számolunk, hogy nem 30 év, hanem 10.950 nap múlva megyünk nyugdíjba, négyszer korábban kezdünk el takarékoskodni.

Hihetetlennek tűnik, hogy agyunkat így be lehessen csapni, de ezt más kísérletek is alátámasztották. Diákoktól azt kérték, hogy öt nap alatt fejezzenek be egy kísérletet. Azok, akiknek a határideje április 29 volt, jobban teljesítettek, mint azok, akik ráértek május 2-ig. A két pszichológus szerint ennek az a magyarázata, hogy mindnyájunkban két személyiség van: az egyik a jelenben él, a másik a jövőben. Az időegység széttördelése csökkenti a kettő közötti távolságot, közelebb hozza egymáshoz a két személyiséget. Hogy hatékonyan cselekedjünk, a jövőnek közelinek kell látszania.

Ez a két pszichológus arra ösztönöz bennünket, hogy igyekezzünk, a másik kettő viszont arra, hogy nem árt egy kicsit várni. Az iowai és pennsylvaniai egyetemek két kutatója azt írja a Scientific American-ben, hogy az elhamarkodás éppen olyan veszélyes, mint a halogatás. Az a tendencia, amely szerint sietve elküldünk egy e-mailt, anélkül, hogy végiggondolnánk a tartalmát, vagy azonnal befizetjük az adónkat, anélkül, hogy megvárnánk a határidőt csak azért, hogy letudjuk a gondját, egyik szimptómája a mindig sietve élt életünknek.

Hogy a két ellentétes tézist összebékítse, John Perry, a stanfordi egyetem filozófusa azt javasolja, hogy találjunk ki egy nagyon nehéz, de nem igazi feladatot, majd halasszuk el és csináljuk meg azt, amit valóban el kell végeznünk. Így becsapjuk ugyan magunkat, de sikert érünk el.

gepnarancs.hu