Sajnálattal állapítják meg, hogy a Molnár Antal Zeneiskola elhelyezési ügye miatt politikai felhangokkal tánadták őket, ennek nem akarják magukat kitenni.

Némileg érthető és nemes gesztus! Csak nincs semmi értelme.

A következő épület, melynek használati jogát ugyanígy törvényes eljárásban fogják megszerezni, szintén valakinek az elhelyezése érdekeit fogja sérteni. Bárhol, bármilyen épületé. Ha ez egy egérlyuk lesz, akkor is. Az ország egész területén.

A zeneiskola ügye ugyanis csak ürügy volt, ha nem vették volna észre! Akkor is, ha a zeneiskola elhelyezése egyébként valós érdek. (Miért nem pályáztak? Miért nem oldja meg a zeneiskola elhelyezését a Tankerület álnevű KLlK? Mióta államosították az iskolákat, ez az állam feladata. Mellesleg eddig se törték magukat érte. Most lett hirtelen fontos. A kormány szemében pedig a művészeti iskolák mostohábbak az általános képző intézményeknél is, jól tudjuk.)

Nyilvánvaló, hogy a kormányzat minden eszközzel meg akarja, és félek, meg fogja akadályozni ennek az egyesületnek a működését, mely vádló mutatóujj és fityisz az SZFE jelenlegi helyzetében. Meg a szabad gondolat, a hatalomfüggetlen oktatás és művészet, az ellenállás szimbóluma.

Föl kéne ébredni végre! Ennek a rezsimnek bárki teljesen fölöslegesen tesz gesztusokat. A viszonzás föl sem merül. Nincs benne a zsigerekben. Ezek az emberek ilyesmit nem tanultak, nem erre szocializálódtak. Ha pedig cserébe szolidaritást várnak a megsegítettől, hát várhatnak, mint Godot-ra. (Bőven elférne ott mindkét társaság. Szóba se került?) A gesztus elismerése, és köszönet helyett győzelmi harsonák fognak szólni.

Értem, hogy a freeszfe nyugtot akar, szabadulni végre a vegzálástól. Alkotni. Csak ők nem értik, hogy ez nem fog menni. Nem lesz nyugtuk, a vegzatúra folytatódni fog. Amíg élnek.
Az üldözést, basztatást gesztusok nem, csak felemelt öklök állíthatják meg.