A kapitány újra elfoglalta helyét. Az események sikeresen haladnak az úszósport első igazi szembenézése helyett, egy szennyest teregető és takargató akció felé, amibe a miniszterelnök is sunyin beszállt.

Miről is beszélt Katinka?

Nem másról, mint arról, hogy nem lehet a profi világban jegyzett sportot amatőr körülmények között tovább csinálni, és csak munkából magas szinten tartani.

Szerintem ezt már sokan és sokszor elmondhatták, csak az idő még nem érett meg a cselekvéshez.

Az egész magyar közvélemény viszonyt fejezett ki az eseményekkel kapcsolatban, csak arra nem vette a fáradtságot, hogy a valós helyzettel szembe nézzen!

A sportág két pólusra szakadt, Laci bácsit szeretőkre és Katinkát tisztelőkre, a közönség meg hol sportági, hol politikai alapon polarizálódott, elmenve odáig, hogy csináljunk köztársasági elnököt Katinkából. Nemzeti hőssé, a szemben állás szimbólumává fokoztak egy úszónőt, aki nem akart, akar mást, mint úszni, és a legjobb eredményt elérni. A lehetetlen helyzetet kifejezendő, hajlandó volt egy olyan jelképes lépésre, ami egy szerződés összetépése.

Orbán szokásos rutinjával beállt középre a NER megtestesítőjeként nevetségessé degradálva az összes eseményt.

A végeredmény borítékolható, Katinka úszni fog, Laci bácsi kapitány lesz, az összes többi marad úgy, ahogy van. Két kockázati elemmel, az egyik Gyárfás, aki lehet börtönben köt ki, Katinka meg az USA sportolója lesz.