Úgy eldugták őket a választók elől, mintha soha nem is léteztek volna. A parlamentben meghúzódnak, sajtótájékoztatót nem tartanak és nyilatkozni sem akarnak, pedig lenne miért védekezniük. Ha viszont nem tudnak védekezni, akkor nem bujkálniuk kellene, hanem lemondaniuk minden tisztségükről és eltakarodniuk a közéletből.

Valamiért már nem divat közszolgák lemondását követelni hangosan, hiába a zűrös ügyek és a szőrén-szálán eltűnt milliók, milliárdok, mintha alig érdekelne ez valakit. Felháborodunk, megosztunk két cikket, aztán elfelejtődnek a dolgok. Ha ilyen simán megy a beletörődés, akkor miért változna bármi kormányoldalon? Ha annyi a következménye 1,6 milliárd forint eltűnésének, hogy némán, szánalmasan kell menekülni a kamerák elől, az elég?

Úgy tűnik nem. Farkas Flórián továbbra is a miniszterelnök romaügyi megbízottja, Rogán Antal még mindig miniszter és Mengyi Roland is országgyűlési képviselő. Pedig kevesebbért is buktak már meg politikusok, mint amennyi az ő számlájukon van.

Farkas Flórián működése a kudarc definíciója. Az Országos Roma Önkormányzatnál eltűnt milliárdok után nem elég egy bocsánatkérés (ilyen sem volt), nem elég sunyin sasszézni az újságírók háta mögött. A magyarországi cigányság épp elég rosszul áll ahhoz, hogy ne lopják még el azt is tőlük, ami rájuk lett szánva. A Híd a Munka Világába Szövetkezetet mindenféle felmutatható eredmény nélkül zárták be. Volt, nincs, csak a pénzt vitte.

Farkas Flórián ennek a szövetkezetnek volt az elnöke, a vezérletével bukott meg a legnagyobb volumenű roma felzárkóztatási program. Milyen nyitott kérdés maradt ezután? Mit keres még a székében?

Rogán Antal belehazudott a választók arcába. Milyen helikopterezés, kérdezte reggel, majd estére megnyílt. Utoljára akkor lehetett mikrofonvégen látni a kommunikációs minisztert, amikor ezt próbálta kimagyarázni -- kevés sikerrel. Szegény, sápadt Rogán Antal egy idő után már csak azt motyogta, hogy “minden információt nyilvánosságra hoztam aznap.” A végére már rendesen lehetett sajnálni a minisztert.

Nem mintha Rogán a sajnálatunkra szorulna, köszöni szépen, elég jól megy neki. Még csak nem is pletykáltak róla, hogy elveszítené miniszteri pozícióját, egyszerűen eldugták őt is, a befolyása viszont, bár biztosan sérült, továbbra is nagy. Ha egy hazugság nem lenne elég, akkor anélkül, hogy felsorolnánk Rogán ügyeit emlékezzünk csak arra, hogy ítélet van arról, hogy bűnözőnek lehet hívni a minisztert. A vagyonnyilatkozatában voltak fura dolgok, mintha a letelepedési kötvény ügylethez is lenne némi köze, aztán ott vannak azok az érdekes V. kerületi ingatlanügyek, de semmi probléma, miniszterkedjen békében.

Mengyi “Voldemort” Roland kisebb pályán játszik, ő “csak” a választókerületében szedte be állítólag az “alkotmányos költséget” mindenféle pályázatok után. Azóta már gyanúsított lett az országgyűlési képviselőből, de a kötelező bújócskán kívül más szankciót ő sem érte pártja részéről.

A fideszesek szerint nincs egyik ügyben sem semmi említésre méltó, egyszerűen csak igaztalanul és orvul támadtak embereikre. Senkit nem zavar, hogy még a vak is látja, hogy ennek minden ellentmond. A kormánypártiak mégis úgy zártak össze mögöttük, ahogy azt megszokhattuk. Véletlenül sem rúgnak ki senkit látványosan, mert beismernék, hogy komoly ügyekben történtek disznóságok.

Ahogy Orbán Viktor mondogatja, ha támadják a kisvasutat, akkor meghosszabítják Bicskéig. Mi ez az óvodás csakazértis mentalitás? Ha azt sem képesek elengedni, ami kilométerekről bűzlik, akkor kisebb disznóságok már úgy mehetnek át a rendszeren, mint kés a vajon. Ezt egyszerűen nem szabad megszokni, nem szabad beletörődni és nem szabad hagyni.

Szerző: Kálmán Attila / kettosmerce.blog.hu