Az ügy előzménye, hogy a kormányhoz igencsak közeli Pannon Lapokhoz tartozó megyei újságok szombati számában nagyinterjú jelent meg Orbán Viktorral. Benne az ilyenkor (is) szokásos hablattyal, mellébeszéléssel, ünnepinek álcázott hétköznapi hazugságokkal.

A Fejér Megyei Hírlap olvasói – már akik elolvasták a miniszterelnökkel készített interjú veretes ostobaságait – érdekes mondatokra lehettek figyelmesek.

„Az ápolónők bérét 2017-ben és 2018-ban is folyamatosan emeljük” – mondta a miniszterelnök. Majd, legalábbis a Fejér Megyei Hírlapban, hozzátette: „A kórházi hullák száma is emelkedik.”

Az interjúban a miniszterelnök azt állítja, hogy „mi kikértük az emberek véleményét. Majd, az újság szerint legalábbis: „Bár nem érdekelt minket.”

A Pannon Lapok közleményt adott ki az esettel kapcsolatban, ebben a következő olvasható: „A Fejér Megyei Hírlap mai számában megjelent, Orbán Viktor miniszterelnökkel készült interjút ismeretlen tettesek meghamisították. Olyan mondatok kerültek a beszélgetés szövegébe, amelyeket a kormányfő nem mondott. A Pannon Lapok Társasága minden érintettől elnézést kér, és megteszi a szükséges jogi lépéseket. Az interjú eredeti és teljes formájában itt, a honlapunkon olvasható.”

Orbánt tehát a saját szűkebb pátriájában érte támadás. Nem csodálkoznánk, ha a TEK már harckocsikkal járná a megye utcáit, minden házba bekopognának, hogy begyűjtsék az ily módon meghekkelt újságpéldányokat, és a rejtegetőket, mert nyilván ilyenek is akadnak, súlyos büntetéssel fenyegessék.

Nem lennénk meglepve, ha a nem túl távoli jövőben az eset megismétlődne, sőt, nem csak néhány elrejtett mondat, de az egész interjú is meglehetősen hitelesre kerekedne. Valahogy így:

– Miniszterelnök úr, nehéz időszak áll mögöttünk és előttünk. Meg amiben most vagyunk, az sem könnyű. Ilyen körülmények között, amikor mindenki ellenünk van, a kormány, és személy szerint Ön, hogyan védi meg a magyar embereket?

– Kedves barátaim, magyarok. Becsaptalak benneteket. Hazudtam nektek. Tudom, hogy egy ideje tudjátok ezt, de még magatoknak sem mertétek bevallani.

– Miniszterelnök úr, már elnézést, itt valami félreértés…

– Nincs félreértés, ne szakítson félbe! Hazudtam éjjel, hazudtam nappal, hazudtam minden hullámhosszon. Rendet, demokráciát, jogbiztonságot ígértem a magyar embereknek. Minőségi oktatást és javuló egészségügyet, erős és nemzetközi tekintélynek örvendő országot. Olcsóbb államot, kevesebb korrupciót…

– De…

– Ha megengedi, folytatnám: kevesebb korrupciót, tisztességesebb közéletet ígértem. Hazugság volt minden, előre megfontolt szándékkal, készakarva becsaptam a magyar embereket.

– Miniszterelnök úr, Önök megvédték a nyugdíjasokat, megvédték a devizahiteleseket, megvédtek mindenkit. Kipaterolták a Nemzetközi Valutaalapot, szabadságharcot folytattak a bankok ellen, hadat üzentek a munkanélküliségnek és az államadósságnak. Megvédték a magyar embereket a migránsoktól. Miniszterelnök úr, nem találok rá jobb kifejezést, Önök egyszerűen értünk vannak.

– Nem tárgyaltunk, nem egyeztettünk senkivel. Sem szakszervezetekkel, sem a munkavállalókkal, sem a bankokkal – senkivel. Azt hittük, hogy mi nélkülük is okosak vagyunk. Hogy nálunk van a Bölcsek Köve, mert mi tudjuk a tutit.

– Akkor, ha lehetne, a külpolitikai sikereinkről néhány gondolatot…

– Köszönöm, hogy megemlíti. Sikerült szinte minden korábbi barátunkkal összeveszni. Nagy elszigeteltségnek örvendünk a világban, senki nem áll szóba velünk, mintha leprások lennénk, úgy kezelnek minket.

– Miniszterelnök úr, ha az olcsóbb államról mondana valamit…

– Saját embereinket, rokonainkat és pártkatonákat ültettük a jól fizető, bizalmi posztokra. Először egy bohócot neveztünk ki köztársasági elnöknek, aki az én bábomként leste a parancsaimat, utána egy horgászt. Becsaptunk mindenkit, mert nemhogy olcsóbb, de kifejezetten drágább lett az állam. Elnézést kérek ezért a magyar emberektől.

– Miniszterelnök úr, Önök elkezdték feltárni a múlt bűneit…

– Szemfényvesztés, ami zajlik. Nem tártunk fel mi semmit, boszorkányüldözést folytattunk és folytatunk a mai napig. Azt hittük, hogy ezzel elterelhetjük az emberek figyelmét a napi gondjaikról. És arról, hogy az ígéreteinkből jóformán semmi sem teljesült.

– Végezetül, ha mondana valamit a nemzet felemelkedéséről…

– Már nem bírom tovább ezt az állandó szorítást. Hogy permanens hazugságban éljek, hogy soha ne legyen egy őszinte pillanatom. Van, akinek ez megy, és álmából felébredve, csukott szemmel is képes hazudni. Számomra ez nem ilyen egyszerű, engem, bevallom, fáraszt és kikészít az ilyen. Ezért gondoltam, hogy elmondok most mindent őszintén. Bocsánat Magyarország, bocsánat magyarok!

Szerző: Föld S. Péter / gepnarancs.hu