A Kuciak-gyilkosság elkövetésével megvádolt Andruskó azt mondta: az ajánlatot egy Alena Zsuzsová nevű nő tette. Zsuzsová Szlovákia egyik leggazdagabb emberének, Marián Kočnernek dolgozott, mint olasz tolmács és mindenes.

Andruskó a nő háza előtt, egy autóban ülve kapta meg Zsuzsovától a részleteket: egy nevet, pár fotót, és egy lakcímet. Másra nem is volt szüksége.

A célszemély az Aktuality.sk szlovák hírportál újságírója, Ján Kuciak volt; a meggyilkolására vonatkozó információk a szlovák rendőrségi nyomozati anyagból származnak, amelyet az OCCRP megtekintett.

A bérgyilkosok felderítették a terepet

Andruskónak a gyilkosság nem volt testhezálló feladat. A kopasz, pocakos, középkorú üzletember később azt állította, hogy igazából nem is akart megölni senkit, leginkább azért, mert nem tudta, hogyan kell.

Így aztán egyik barátjától, a korábban rendőrként szolgáló Tomáš Szabótól kért segítséget. A magas, izmos, tetovált Szabo igazi hollywoodi bérgyilkosnak néz ki erőteljes állkapcsával és kopaszra borotvált fejével. A volt rendőr a lőfegyverekhez is ért, és hajlandó volt elvégezni a feladatot.

Szabo unokatestvérét, Miroslav Marčeket is beszervezte. A sportos testfelépítésű Marček, aki korábban katonaként szolgált, szintén ismerte a fegyvereket. Neki a sofőr szerepe jutott. A csapat összeállt.

Az orgyilkossághoz meg kell találni a megfelelő alkalmat, ehhez pedig nélkülözhetetlen a megfigyelés. Andruskó, Szabo és Marček legalább hétszer ellátogattak a Pozsonytól hatvan kilométerre lévő Velká Mača (Nagymácséd) nevű településre, ahol Ján Kuciak élt menyasszonyával, Martina Kušnírovával.

A megfigyelések menetrendjéz az OCCRP a rendőrségi nyomozati anyagból állította össze, amely részben zártláncú televíziós rendszerek (CCTV) kameráinak felvételein alapul.

Szabo és Marček először 2018. február 5-én, hétfőn délután látogatott el Velká Mačába. Az unokatestvérek egy fehér Peugeot 206-ossal mentek.

Ján és Martina nem sokkal korábban vásároltak a településen egy házat, amit fel akartak újítani.

A ház ideális helyszínnek bizonyult a gyilkossághoz: a település határán, közvetlen egy sűrű erdő mellett állt. Jó minőségű út vezetett az autópályáig, és az utcán nem voltak jól látható térfigyelő kamerák sem.

Két nappal később, február 7-én a férfiak kétszer is ellátogattak Velká Mačába. Reggel ismét a fehér Peugeot-val mentek; délután viszont lecserélték a kocsit Andruskó ezüstszínű Skoda Superbjére. Hétvégén ismét visszatértek, és kacskaringós utakon bejárták a települést, olyan utakat választva, ahol nem voltak térfigyelő kamerák. Végül a futballpálya közelében találtak egy helyet, ahol le tudtak parkolni anélkül, hogy az bárki gyanút fogott volna.

Ekkor a trió kulcsfontosságú problémába ütközött: hogyan kommunikáljanak egymással úgy, hogy annak ne maradjon digitális nyoma? Kidolgoztak egy szisztémát, aminek a lényege az volt, hogy megcsörgetik egymás telefonját, de nem fogadják a hívást. Úgy vélték, hogy ha így jeleznek egymásnak, arról a mobilszolgáltató nem tárol adatokat.

A következő látogatás Velká Mačába öt nappal később, este történt. Azon az estén Andruskó vitte el kocsival társait a település határáig, kitette őket a focipályánál, majd egy benzinkúthoz vezetett, hogy vegyen valami rágcsálnivalót. 19 óra 22 perckor az unokatestvérek elsétáltak Kuciak háza mellett. Tizenkét perccel később megcsörgették Andruskó telefonját, aki ezután felvette őket a focipályánál.

Úgy tűnik, ez alatt az út alatt, és a rákövetkező látogatás alkalmával a férfiak Kuciak esti programját próbálták kifigyelni.

A rákövetkező este, február 16-án, a férfiak 18 óra 49 perckor érkeztek meg Velká Mačába a fehér Peugeot-val. Szabo elsétált Kuciak házáig, majd húsz perccel később visszatért a találkahelyre.

Hogy kilétük minnél inkább homályban maradjon, a férfiak úgy döntöttek, hogy „eldobható”, olcsó mobiltelefonokat használnak, amitől egyszeri használat után meg lehet szabadulni. Másnap egy közvetítő segítségével vásároltak két készüléket; a közvetítőre azért volt szükség, hogy kijátsszák a Szlovákiában kötelező regisztrációt.

Valamikor a gyilkosság előtt Szabo és Marček előkészítették a fegyvert: egy kilenc milliméteres kaliberű, hangtompítóval felszerelet Luger pisztolyt.

A nyomozás során derült ki, hogy a pisztolyban módosított töltények voltak: a töltényhüvelyekből kivettek egy kevés lőport, hogy a kilőtt töltények lassabbak és halkabbak legyenek.

Február 19-én a férfiak egy utolsó felderítőutat tettek. Nem sokkal este hét óra előtt Szabo a futballpályát megkerülve elsétált a Brezova utca 558. szám alatt található házhoz, ahol Kuciak lakott a menyasszonyával. A ház csak néhány percre volt gyalogosan, de Szabo nem sietett; talán a lehetséges menekülési útvonalakat ellenőrizte.

Körülbelül 20 perc múlva felhívta a Marčeknél lévő eldobható telefont, hagyta, hogy egyszer kicsöngjön, majd megszakította a hívást. Marček nem sokkal ezután felvette Szabót egy ezüst Citroen Berlingóval.

Ján és Martina utolsó napja

Sem a huszonhét éves Ján, sem a vele egyidős Martina nem vette észre, hogy megfigyelik őket; fogalmuk sem volt róla, hogy célkeresztbe kerültek. A sztoriban, amin Ján dolgozott – ami arról szólt, hogyan szivárgott be Szlovákiába az olasz maffiacsalád, a ‘Ndrangheta – érintett volt néhány veszélyes alak, de Ján mindaddig csak közérdekű adatigénylést nyújtott be, és internetes kutatást végzett.

Szlovákiában emberemlékezet óta nem öltek meg újságírót. Családja és barátai szerint Jánt nem fenyegették meg tettlegesen. Jánnak semmi oka nem volt rá, hogy azt higgye, az élete veszélyben van.

2018 február 21-én, szerdán, a jegyesek egy otthon töltött, nyugalmas estére készülődtek. Ugyanazon a napon Szabo és Marček 16 óra 40 perckor beszálltak a Citroen Berlingóba, és Velká Mača felé vették az irányt. Vezetés közben elkerülték a település számos térfigyelő kameráját. Saját telefonjaikat kikapcsolták, és bekapcsolták az eldobható készülékeket.

Marček 18 óra 28 perckor állt meg a futballpálya közelében az autóval. A fekete öltözéket viselő Szabo kiszállt a kocsiból; hideg volt az este. Szabo magához vette az egyik eldobható telefont és a Luger pisztolyt, amely hangtompítóval volt felszerelve és a módosított, csendesebb töltényekkel volt megtöltve. 18 óra 31 perckor Szabo elindult a pár háza felé.

A pár azonban nem volt otthon.

Ján szokás szerint vonattal ment haza Pozsonyból, de lemerült az akkumulátor a kocsijában, ezért Martinának kellett elmennie érte. A fiatalok fél nyolc körül értek haza – addigra már besötétedett – és úgy döntöttek, főznek egy teát. Martina azt tervezte, hogy felhívja az anyját, akivel egy közös ötletükről akart egyeztetni.

Szabo a közelben várakozott. 20 óra 21 perckor belépett az udvarba, és a bejárati ajtón át, ami soha nem volt bezárva, besétált a házba. A konyhában meglátta Martinát, és rálőtt. Martina, akit a golyó a szeme között talált el, a padlóra zuhant.

Ján, aki az alagsorban volt, hallotta a lövést, és felsietett a lépcsőn. Szabo készen állt: két lövést adott le a fiatal újságíró mellkasára, a szíve környékére. Ján összerogyott a lépcsőn.

Szabo olyan közel állt áldozatához, hogy annak mellkasán a hangtompítóhenger égési sérüléseket okozott.

Nagyjából ekkor hívta Martinát az édesanyja – de a telefont senki nem vette fel.

Szabo a hátsó udvaron át távozott, és visszagyalogolt a futballpályához, ahol az eldobható telefonról indított hívással jelezte Marčeknek, hogy jöhet érte. 20 óra 25 perckor, mindössze négy perccel a kettős gyilkosság után Marček a focipálya mellett felvette Szabót, és a két férfi elhagyta a települést.

Velká Mačából Kolárovóba (Gúta), Andruskó házához mentek, hogy tudassák vele, hogy elvégezték a feladatot, és hogy megkapják a pénzüket.

Amikor Andruskó hallotta, hogy egy nőt is megöltek, azt mondta, hogy ennek nem kellett volna megtörténnie. Ez nem volt része a tervnek. Mindazonáltal megígérte, hogy hamarosan odaadja Szabónak és Marčeknek a pénzt.

A fizetség

Másnap Andruskó Zsuzsovával egy autóban találkozott, ami a nő háza előtt parkolt. Volt egy kis gond, mondta Andruskó a nőnek, aki állítólag megrendelte a gyilkosságot: egy második gyilkosság.

Zsuzsovát felzaklatta a hír, és azt kiabálta, hogy ez „lehetetlen.” Később mégis felhívta Andruskót, hogy jöjjön átvenni a fizetségét.

Az ötvenezer eurót ötszázas címletekben, egy szalvétába csomagolt kötegben kapta meg Andruskó, aki tízezer eurót megtartott, a fennmaradó összeget pedig szétosztotta tettestársai között.

Nem ismeretes, hogy Zsuzsovának milyen oka lehetett Ján megölésének megrendelésére; az újságíró soha nem írt a nőről. Marián Kočnerről viszont – a befolyásos üzletemberről, akinek Zsuzsová dolgozot – Ján részletesen írt.

Andruskó később azt mondta a rendőrségnek, hogy Zsuzsová azt mondta neki, Kočner fizetett a gyilkosságért.

Kočner ellen nem emeltek vádat a gyilkosságokkal kapcsolatban, bár őrizetbe vették épp azok miatt a pénzügyi bűncselekmények miatt, amelyekről Ján írt. Kočnert az OCCRP riporterei nem tudták elérni; az üzletember ügyvédje pedig nem válaszolt az újságírók kérdéseire.

Írta: Pavla Holcová és Eva Kubániová

Fordította: Orosz Kata. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja. / atlatszo.hu